2 ismerősöm, akik inspirálnak

Mai cikkben két személyről mesélnék, akik inspirálnak. Mindkettőjükkel Londonban találkoztam, távoli ismerőseim és ma már egy másik országban élnek.

Az egyik ismerősöm, aki személyes kedvencem a Facebookon, ha mondhatok ilyet, egy spanyol srác. Őt véletlen egy távoli ismerősöm által ismertem meg 2012-ben. Összesen Londonban 3x találkoztam vele ilyen-olyan összejövetelek alkalmával. Nem igazán ismerem tehát, csak Facebookról követem és gyűjtögetem az információkat róla.

A spanyol ismerősöm 2011-re elvégezte Spanyolországban a tanárképzőt (nem tudom milyen szakon), majd kijött Londonba au pairnek 70 fontért. Másfél éven belül tanársegéd lett belőle, majd alsós tanító. Az iskolai szünetekben pedig mindig utazott. Bejárta kb. az összes európai fővárost és környéküket, Ázsiában is többször megfordult. Mikor a reptérről csekkolt be az iskolai szünet első napján, volt hogy beírtam neki: „Jó is az a szünet, örülök, hogy így kihasználod”. Olvasás folytatása

Delfinek


Én kiskorom óta nagy állatbarát vagyok, olyan közegben nőttem fel otthon, hogy egyszerűen megszerettették velem az állatokat. Amióta az eszemet tudom, mindig volt otthon kutyánk, anyakutyánk is, szóval nyáron kiskutyák lepték el a ház környékét. Korábban apu még nyulászkodott is, tehát Húsvét táján nem volt hiány a tojáshozó állatból. Sőt, még 20 évvel ezelőtt disznóink is voltak tartva, tényleg igazi faluias környezetben nőttem egy város külterületében. Így aztán nem is félek ám a háziállatoktól, elkapom én a tyúkot is az udvarban, megkergetem a malacot is, ha kell. Ha megkérdeznétek, azt mondanám, kutya párti vagyok, bár a macskák sem rosszak, de kis sunyik. Eljátsszák, hogy minden rendben van, a rákövetkező pillanatban pedig már karmolnak. Nekem ilyen megjátszós, színészkedős állat nem kell. Bár a 90-es évek végén volt egy tündéri fekete cicánk, ő volt az egyetlen, akiért nagyon rajongtam. A kutyákkal való barátságom pedig örök, engem lehet nyalni, rám ugrani, feldönteni, én pedig szeretek simogatni, dagonyázni, sétáltatni stb. A kutyák időtlen barátok, egészen életük végéig ott vannak mellettünk, és nagyon megbocsátóak. Ha rájuk kiáltasz, de egy perccel később már kedvesen szólsz hozzájuk, kitörő örömmel jönnek vissza.
A plátói kedvenc állatom azonban a delfin, azért mondom, hogy plátói, mert még nem volt szerencsém az életem folyamán vele találkoznom. Az egyik legintelligensebb és legsegítőkészebb állatfajnak tartom őket. Nem egy storyt hallottam már, hogy segítettek embereknek, védelmet adtak cápatámadás ellen, továbbá beteg gyereknél is sikeresen alkalmazzák őket terápiákban. Hihetetlen egy szenzorjuk lehet, tudják, ha valaki sebezhetőbb, úgy közelednek felé, mint egy gondoskodó anyuka. Mellesleg meg iszonyat barátságosnak találom őket, szerintem meglehetősen boldog állatok, pedig számukra sem könnyű az élet. Kívánom magamnak, hogy legyen az életben olyan szerencsém, hogy találkozhatok majd velük, megtapinthatom a testüket, pár szót szólhatok hozzájuk.
Ez is a sok álmom közül az egyik, ki tudja, talán egyszer meglepnek vele, vagy én tudom meglepni magamat egy ilyen nyaralással.