Az angol iskolarendszer

matekhazi

4 éves matek feladat

A héten megosztottam egy képet a 4 éves kislány matek házijáról. Pár komment érkezett rá. És ahogy látom, az angol iskolarendszer még mindig megosztja a közvéleményt. Van olyan magyar – londoni ismerősöm, aki határozottan leszólja, elutasítja. Ám a többség inkább boldog vele, sőt nem egy Határátkelős cikkben olvastam anyukák nyilatkozatait, miszerint a gyerekeik az angol rendszert jobban szeretik, mint otthon valaha a magyart.

Hiába „nyúzom” már a 4. angol családomat, akiknek rendszeren dolgozom, az iskolai tanítás még nekem is rejtély sokszor.
Angliában a tankötelezettség 4 éves kortól lép életbe, rátartással. Ha például a gyerek a 4. születésnapját egy megkezdett tanév decemberében tölti be, csak a következő tanévben fog iskolába járni közel 5 évesen.
A 4 évesek a Reception osztályt kezdik meg, ami nem csupán a szórakozásról szól számukra. Már ennyi idősen a betűkkel megismerkednek és pár hónap alatt kis szavakat kibetűzve elolvasnak. A számokkal – számolással sincs máshogy.
Iskolák között azonban mérföldek vannak. Hiába állítja Anglia, hogy milyen demokratikus – befogadó és elfogadó ország, mégis hatalmas szakadékok vannak társadalmi osztályok, és a társadalmi osztályok gyerekei által látogatott sulik között.
Olvasás folytatása

Így alakulunk

Fényévekkel ezelőtt volt, mikor az óvodába vittek szüleink, talán igaz sem volt. A 10 éves érettségi találkozónkat is mindjárt szervezni lehet. Rohan az idő, túl gyorsan is.
can-stock-photo_csp5193830A legjobb volt kisgyereknek lenni, mikor a napi teendőink nyáron a homokvárépítésben kimerültek, s ezért nagyon meg lettünk dicsérve. Délután egy jót aludtunk, kötelezően kellett aludni.
Most, felnőttként újra szívesen kivennék napközben 2 órát kötelező szieszta címén.

Az évekkel kijártuk az iskolákat, a ránk háruló felelősség és elvásárlások folyton nőttek. És bumm, felnőttek lettünk. Ha tetszik, ha nem. Így jártál. Önállóan és függetlenül kell a világban érvényesülnünk, ha akarjuk, ha nem.

Olvasás folytatása

Visszaemlékezés tinikorom időszakára

Tegnap délután az iskolából feldúlt állapotban jött haza a 11 éves lány. A házuk bejárati ajtaját majdnem magával kidöntötte, olyan lendülettel érkezett. Majd felment szó nélkül az emeletre, és a szobájában hüppögött egy órát, miközben a iPodon játszott. A háziját nem írta meg fáradtságra hivatkozva, majd később TV-t nézett.
Semmi értelmeset nem tudtam belőle kiszedni. Nem a sulival van gond, nem is a legjobb barátnővel vesztek éppen össze. Ráhagytam, mert tényleg mindig szorgalmasan végzi a dolgát, nem kell könyörögni a házi íráskor és jól nevelten viselkedik. Ma ilyen nap van – zártam le magamban.
Az anyukának hazaérkezés előtt írtam egy sms-t, hogy készüljön fel, a lány ma nem éppen a legjobb formában van. Megpróbálom kideríteni, mi a gond – búcsúzáskor mondta.

Reggel kaptam egy üzenetet tőle, hogy ne aggódjak. Semmi különös nincs. Egyszerűen a lánya úgy döntött, hogy goromba és hangulatfüggő lesz tegnap. Legalábbis ő így látja. A tinédzserkor kopogtat az ajtóban – írta az utolsó mondatában.

És bummm. A gondolattól az memóriám elkezdte kidobni az emlékeket, mint egy nyerőgép. Katt-katt-katt. Hiába volt már több mint 10 éve, nagyon frissen élnek az élményeim.
Elmesélem hát most nektek, én hogyan éltem meg a felnőtté válás utolsó lépcsőfokát, a hisztis tinikort.

Ha a történelemben van sötét középkor, akkor az én életemben is lehetnek „sötét” évek, amiket legszívesebben lehúznék a WC-n és örökre megszabadulnék tőlük. A tini korszakom pontosan ilyen. Nekem többnyire rossz emlékeim vannak, úgy éltem meg, mintha derékba törték volna az életem. Olvasás folytatása

Angol nyelvtanulás Angliában

Első körben a bébiszitterek azért jönnek ki Angliába, hogy nyelvet tanuljanak, aztán persze jobban belelátnak egy másik felfogásba és kultúrába, így sokan maradnak és szeretnének maradni. Na de milyen is az angol oktatás Angliában? Most egy kicsit boncolgatni szeretném a következő témát.
Itt mivel csak a magyarok beszélnek magyarul, így kizárt, hogy egyetlen anyanyelvi szó is elhangozzon a nyelvórán. Az első pillanattól kezdve rögtön angolul beszélnek a tanárok, a tempójuk is elég gyors, szóval követni kell. Félelemre azonban nincs ok, mert többször elismétlik a dolgokat, ha kell körülírják, ha pedig nem lehet körülírni, lerajzolják a táblára. Pl a múltkor fordult elő, hogy valaki nem tudta, mit jelent a Fairy szó, erre a tanár rajzolt egy tündért a táblára, nincs ebben semmi különleges dolog. Véleményem szerint az otthoni angol órákon is meg kéne tiltatni, hogy magyarul magyarázzon a tanár. Sokkal jobban tud fejlődni a hallás utána értés, ha csak angol és angol hangzik el folyamatosan. A másik dolog pedig, hogy itt a nyelvkönyvek tele vannak képekkel, olvasod és látod is miről van szó. Mondjuk az öltözködést tanuljuk, akkor az egyes szavak mellé ott látjuk is a színes illusztrációt rögtön. Szoknya, nadrág, zokni és így folytatva a sort. Itt nem a száras magoláson van a lényeg, hanem a képi memorizálást alkalmazzák. Látod, olvasod, visszaismétled, így szinte azonnal megragad a szó és a kiejtést is el tudjuk sajátítani. Otthon emlékszem mennyi és mennyi szódogát írtunk, így helyesen le tudom írni a szavakat ugyan, de kiejtésük már problémákat tud okozni.
Nézzük az árakat! Én egy nyelvsuliból tudok kiindulni a RACC-ből, így ez nem lesz túl általános, de alap információnak talán megteszi. Szerencsére vannak ingyenes kurzusok az Európai Unió polgárainak, így buta lenne fizetni az ember egy fillért is, ha ingyen is járhat órára. Először keressük meg tehát ezeket a lehetőségeket! Mi van akkor, ha fizetnünk kell? A legolcsóbb órák: kb. 10 héten át tartanak egy – egy félévben heti 2 órában és a padló olyan 130 Font körül alakul. Ha rendszeresen és minden területet érintő (írás, olvasás, szóbeli kommunikáció, hallásértés) angolt szeretnénk látogatni, bizony mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Akár 600-700 Fontot is elkérnek egy ilyen oktatásért/ fél év. Én az előző félévben kiadtam 300 Fontot két kurzusra, de az egyikkel kifejezetten nem voltam boldog, másik még úgy elment. Én azt javaslom tehát, hogy ingyenes órákat keressünk. Olyan is elő szokott fordulni, hogy gyakorló tanárok okán vannak költségmentes órák, ezeket is érdemes kihasználni, ártani biztos nem fog. Idén januártól tehát egy fillért nem adtam ki semmilyen angolra, de viszont fejlődtem, ennek oka a fent említett két (fizetést nem igénylő) tanfolyam.
A nyelvsulitól persze ne várjunk csodákat! A legjobban a magabiztosságunk úgy fejlődik, ha a való életben sokat használjuk az angolt. Itt jön a képbe a nyelvcserés találkozó. Én még tanácsolom továbbá, hogy sok filmet nézzünk felirattal, onnan szókincs és kiejtés tud ránk ragadni.
Én úgy érzem az elmúlt jó egy évben sokat fejlődtem. Rögtön tudok a dolgokra reagálni, visszakérdeznem nem kell + egyre választékosabban tudom kifejezni magamat is.
A fent említett dolgok az én személyes tapasztalataim voltak.

A magyar és az angol oktatási rendszer

Már többen mondták, olvastam is hogy az angol és magyar oktatási rendszer gyökereiben különbözik. Sajnos még nem volt iskoláskorú „gyerekem”, így nem látok bele az általános iskolák világába, mit és hogyan várnak el a piciktől. Ellenben nyelviskolában vagyok, szóval az otthoni és az itteni angol tanításról vannak személyes tapasztalataim, és látom a tanárok és az oktatási morál közötti különbségeket is. A mostani angoltanáromról még amúgy is szeretnék írni, mert haláli egy fazon a maga nemében, ugyanakkor pedig egy kicsit arrogáns és bunkó, de pont így és ezért szeretjük.
Először kezdjük a múlttal, vagyis én mit érzek, hogyan oktatott ez a dicső Magyar Állam az otthoni oktatási rendszerben töltött évtizedben. Én az az ember voltam, aki szerette az elvárásokat teljesíteni, szépen készülni az órákra, megírni a házi feladatokat, felkészülni a dolgozatokra becsületesen. Mondjuk úgy, egy kicsit talán lúzer is voltam, mert most az évek távlatából kezdtem azt látni, hogy aki a leglazább és leginkább nemtörődöm típus volt, már többre vitte az életben, mint én a jó jegyeimmel és iskolai teljesítménnyel. Nagyon nem számít, hogy mit „majomkodunk” fiatalkorunkban, hanem az számít milyen gondolatokkal és határozottsággal, magabiztossággal tudunk nekiindulni az önálló felnőtt életünknek. Én itt kapásból hátrányból kezdtem. Visszatérve a tanáraimra, hát otthon aztán volt jó pár, aki szerette bealázni a diákokat a többiek előtt. Volt egy fizika tanárom, aki szó szerint butának nevezte az egyik osztálytársamat. A nehezebben tanulók önbizalmat pillanatok alatt kikaszálták, pedig a tantárgyakat mindenki meg tudja érteni, csak valakinek lassabban megy, de az nem jelenti azt, hogy buta… Otthon nem hallottam soha, hogy remekül csináltad, ám, ha rontottál azt hangosan szóvá tették. A teljesítményt elvárták, de elismerést az életben nem kaptunk érte. A középiskolában pedig volt egy matektanárom, aki rászállt az egyik barátnőmre és egy héten keresztül az első órán mindig a táblához kihívta és a házit felíratta vele, ha pedig nem tudta szegény, jól szárba taposta. Az osztályfőnököm is ebbe a sorba tartozik, egy rosszindulatú nőszemély volt. Hiába tanultam, nála soha nem tudtam jóra felelni, mert leírt az elején. Egyszer képes volt azt is beolvasni a szemembe, hogy lusta disznó voltam hétvégén, valljam be, azért nem tudok szépen felelni! Tudjátok ezzel olyan mélyen belém taposott, hogy sírtam utána az iskolában, ha most hazamennék és találkoznék vele, a középső ujjam felmutatnám neki, hogy kapja be a kritizáló alaptalan mindenét!
A magyar oktatási rendszerben azt látom, hogy a diákok folyamatos stresszelése, alázása, kritizálása vezető. Néhány tanár, tantárgy pedig a „gyilkosok” sorába tartozik. Volt, hogy szó szerint rettegtünk egy dolgozattól, feleléstől, izzadt a tenyerünk, hevesebben vert a szívünk…Semmi, de semmi értelme nem volt az egész hisztériának, ha most lennék diák, bizony összekötném a bajszom az otthoni tanárokkal. Most, hogy már tapasztaltam a nyugati oktatást máshogy látom és viszonyulok az otthonihoz.
Most jön egy kis angliai beszámoló. Mit csinálnak itt jobban? Első körben a tanárok sokkal pozitívabbak, kedvesebbek, barátságosabbak, mint otthon. Jó bemenni az órájukra, mert kellemes és jó légkör uralkodik. Másodsorban pedig itt nem szégyen hibázni, elismerni, hogy ezt most elsőre nem értettem meg, mert senki nem fog ezért hülyének tartani, lenézni. Nem kell tagadni, hogy most elcsúsztam, nem ciki kérdezni, hogy több magyarázatot szeretnénk, nem bűnös dolog visszakérdezni. Kifejezetten díjazzák inkább, ha érdeklődsz, segítséget kérsz stb. Ha valamit jól csinálunk, szépen készültünk, dicsérnek minket, gratulálnak nekünk. Az egész óra olyan, mint egy klub, ahol tanulás közben a szociális igényeink is kielégítődnek. Szeretem látogatni az angol órákat, nem kell izzadnom, szoronganom, idegeskednem sem, hiszen ez nem magyar merev és szigorú rendszer. Ez itt egy teljesítményösztönző és elismerő system, elhiszem, hogy jó vagyok angolból, hogy jó tanuló vagyok, könnyedén veszem fel az új dolgokat. Nem is történhetne másként, hiszen a tanárok is úgy állnak hozzánk, hogy okosak vagyunk!

Gyereknevelési alapok

A következő sorokat a későbbi önmagamnak szeretném írni. Talán évek múlva halványodni fognak olyan dolgok, amik nem szeretném, hogy megszürküljenek, mert hasznosak lesznek a későbbi életemben. Mivel fél éve már, hogy gyerekekkel dolgozom, így mi másról, mint a gyerekekről szeretnék írni. Az egyik legnagyobb alaptételem, hogy a gyerek olyan, amilyenné te alakítod. Persze egy sajátos személyiséggel jön a világra a mindenki, de hogy hogyan nő fel, hogy fog dolgokra reagálni, teljes mértékben tőled, szülőtől, nevelőtől függ. Nem szabad nagyon szigorúnak sem lenni, mert az visszafelé fog elsülni, de azt sem szabad, hogy úgy ugráltasson a gyereked, mint egy bohócot. Meg kell vele tanítatni az olyan szavakat, hogy „nem”, „fejezd be”, elkezdek ötig számolni, és ha nem történik semmi, a bünti lépcsőn fogsz ülni. Ha rászólsz, öltözz, mert megyünk, igen is hallgatnia kell a szavakra! Semmiképpen ne tegyük azt, hogy ugráljunk, könyörögjünk neki. Ha valamit elun, és többször eldob a kezéből, hagyjuk unatkozni, hagyjuk, hogy előbb hagyja abba a nyünyörgést, mint a mi türelmünk határa hallgatni azt. Veszítsem a játszmában, adja fel ő előbb a harcot, ne mi tegyünk engedményeket, hogy befejeződjön a mű hiszti. A legfontosabb, hogy látassuk magunkon, hogy nem tud minket bosszantani a rosszalkodása, mert akkor rájön, hogy nincs értelme, mert nem éri el vele a kívánt hatást. Ha jó dolgot tett, díjazzuk és jutalmazzuk, ha azonban valamit szándékosan tönkretett, vonjunk meg valamit tőle, hogy érezze a tettének súlyát. Ha ok nélkül sír, hagyjuk magában, had sírjon csak figyelem nélkül. Rövid idő alatt realizálni fogja, hogy semmit sem ért el a könnyekkel, később pedig megtanulja, hogy nincs értelme újra eljátszania, vagyis leszokik róla. Valaki még nagyon szeretheti attól a gyerekét, hogy nem ugrálja százszor körül, megismertet vele néhány alapvető szabályt. A saját szülői életünket tudjuk egy jó neveléssel megkönnyíteni. Mennyivel jobb egy hiszti mentes és rendhez szokott gyerekkel eltölteni a hétvégéket és szabad időt, mint egy akaratoskodó, követelőző kicsivel, aki jól kihasznál. Nagyon fontos a „mágikus” szavak megismertetése is, ha kér valamit: kérlek, szeretnék, nem pedig ezt és ezt akarom! Ha már megkapta, amit illedelmesen kért, a köszönöm szavat is használnia kell. Kérlek, gondolj bele, mennyire viselnéd el, ha valaki folyton csak azt mondaná neked, ezt akarom, vedd meg, ha pedig megteszed, semmit sem kapsz cserébe (sőt még többet akar). Jó érzés?! Szerintem egyáltalán nem…

Most megkérem a későbbi énemet, ha már a gyerekvállalás is szóba kerül X év múlva, hogy legyen nagyon körültekintő és jól szervezett, következetes szülő, a saját életét megkönnyítve egy jól irányzott gyerekneveléssel.