Thassos: Utazás

Eltelt újabb tíz nap gyorsan az életemben, ami igen
változatos volt.

Július 17-e péntek Hősök tere déltáj: kisebb embercsoportok
kezdenek el gyülekezni és jönni. Mindenki várja a buszokat, amelyekben majd jó
20 órát tölthetnek el. Kicsit nagy a fejetlenség is, végül felbukkannak a
járművek és megostromozzuk őket. Senki sem tudja hova szálljon fel, senki nem
szól semmit, így csak találgatni lehet. Jó 10 perc fejetlenség után végre tisztázódni
látszik a helyzet. Miután mindenki szépen megtalálta a helyét, bepakolta
holmiját, indultunk, úti cél Thassos-sziget Görögország. (Még tavaly nyáron
elhatároztunk, hogy idén nyaralni megyünk. Az utazás kiállításon Pesten be is gyűjtöttunk
pár katalógust, amiből aztán csemegéztünk. Választásunk azért esett a kis
szigetre, mert viszonylag nyugodtabbnak tűnt számunkra, ahol nem embertömeget
hömpölyögnek, és görögös jellege van. A tengerpart sem egy puszta hosszú szakaszból
áll összesen, hanem sok-sok kicsi öböl, különböző stílusú részek, felfedezésre
váró strandok, ez is imponált nekünk.) Nagyon meleg pénteki nap volt, de a
kellemes légkondicionált térben jól térben éreztük magunkat. A határ előtt még
út közben szedtünk fel újabb utasokat is, teljessé vált a névsor. A Röszkei
átkelőnél tömeg, mivel mi vagyunk a Schengeni-vonal bizony szigorúan
ellenőrizni is kell, bár ez nem volt így. Nyugodt 1 órás várakozás után feljött
egy unszimpatikus határőr és volt olyan szíves pecséteket nyomott az útlevelünkbe.
Már robogtunk is Szerbia szíve felé. A határral egy „választó” sávot is
átléptünk. Hiába, ahol jó 10 évvel ezelőtt még háború dúlt, nem tudták ilyen
rövid idő alatt rendbe hozni a károkat. Kicsit kietlen elhagyatott táj,
düledező viskókkal elszórva. Belgrádban a stadionjuktól alig egy köpésre a
főútvonal mellett egy óriási putri terül el. Mindenki, aki csak átutazóként van
jelen az országukban nagy valószínűséggel találkozik a „látványossággal”. Azon
már meg sem lepődtünk, hogy a házak többsége be sincs vakolva, és régi autókkal
(pl: Zastava) közlekedik a többség. Nem is igen álltunk meg pihenők tartani,
félni kell a lopásoktól is. De ami a legdurvább volt, kb egy 14 éves lány
kérette magát a kamionsofőröknek egy kis mellékesért cserébe. Sőt, szemetet evő
kutyával sem igen találkoztam még eddig. 9 óra elröppent és a déli határukhoz
értünk, majd beléptünk Macedónia területére. Innen nagyon homályos emlékeim
vannak, végig aludtam az egész országot. Este a buszon filmeket is néztünk,
hogy jobban teljen az idő, így a Macskajaj című produkcióval is megismerkedhettem.
Fél négykor elértük a Görög határt, ami a helyi idő szerint már fél öt volt. Innen
mér csak pár óra és ott is vagyunk. Szép tájakon haladtunk végig, dombos-hegyes
vidéken át a tenger mentén. A nap éppen nyújtóztatta már jócskán sugarait a
tenger felett, mire Stavrosba jutottunk. Kicsit később pedig a kikötőbe is
értünk. A buszon a légkondi miatt nem éreztük a kinti levegőt, így nagyon
meglepődtem mikor kilépve a szabad levegőre megütött a hőség, én meg még előtte
pulóverbe voltam. A kompozás nagyon kellemes volt, miközben sirályok hada
jelent meg, várva a turistáktól az élelmet. Szemünk előtt felbukkant végre a
sziget: Thassos. Már várt ránk a helyi idegenvezetőnk is, hogy gyors
tájékoztatást tartson nekünk. Fél 11-kor (ottani idő) pedig kitettek minket az
apartmanunk előtt. Az első program rögtön a fürdés volt. Igen, a tenger még
mindig sós. Később pedig aludtunk egy kiadósat, mert bizony fáradtak voltunk. Este
mikor már a hőség csitult sétáltunk is, ismerkedve a kis településsel, aminek
neve: Skala Potamias.

Reklámok

Nyaralás

Nyár van, szabadságokat vesznek ki az emberek, nagyon meleg
van. Ha már szabadságon vagyunk nem csak dolgoznunk kéne itthon, hanem
pihennünk is, esetleg nyaralnunk. Választhatjuk belföldet, külföldet is.
Véleményem szerint a Balatonon megy az emberek”fejése” szépen. Egy sima
élelmiszerboltban át vannak címkézve az árak, fél liter üdítő 350 Ft-ba kerül,
nem is beszélve egy lángosról, pizzaszeletről. Nem is kell csodálkozni, ha nem
nagy vendégsereg tér be hozzájuk. Idén elmondhatjuk azt is, hogy pechünk van az
időjárással, szinte az összes eddigi hétvége pocsék hideg volt, de a
hétköznapok sem voltak igazi nyáriasak. Talán most már normalizálódik a
helyzet, de mindjárt itt a szezon vége. Sajnos a magyar emberek többsége
egyáltalán nem engedheti meg magának, hogy nyaralni menjen, sem belföldön, sem
külföldön, akár még egy hétvégi kirándulás sem jön össze az alacsony keresetek
miatt. Én is tíz éve már, hogy családostul voltam valahol, akkor is munkahelyi
nyaraló volt. Egy évtizednek kellett ahhoz eltelnie, hogy újra elmondhassam:
megyek nyaralni. Rögtön Görögországgal kezdem most, meg is dolgoztam érte. A
suli mellett vállaltam diákmunkákat és abból jött rá össze a kis pénzem, saját
erőből. Görögországot pedig azért választottam, mert viszonylag olcsó, főleg ha
Horvátországhoz viszonyítjuk. Az utazási irodák last minute ajánlatokkal is
előrukkolnak, sláger idén, hiszen a kisebb összegű utazásokra telik csak. 10
napot leszek távol, abból pedig 7 éjszakát alszom ott, igen hosszú az út. Az
egész balkáni térségen át kell vergődnünk, mire megérkezünk, sőt. Mi egy kis
szigetre megyünk, amit Thassosnak hívnak. Nyugodt és szép helynek tűnt a katalógus
és az elmondások alapján. Homokos part, tiszta csodaszép tenger vár rám
odakint. Hőség lesz az is nagyon valószínű, de hát ez a Földközi-tenger klímája.
Kicsit izgulok, még soha nem utaztam egy helyben 20 órát, amibe egy éjszaka is
benne van. Valahol el kell kezdeni, én így és most fogom. Kint leszek mikor a
felvételi eredményt megtudom, sőt a névnapomról is kicsit lecsúszom, de ez most
nem számít. Pihenni és kikapcsolódni megyünk egy idegen országba jó 1000 km-rel
keletebbre.

28-án jön a beszámoló