Szülinapjaim

Ma van a születésnapom. Igazából minden születésnap talán egy rémálom tudna lenni, ha érdekelne éppen hány éves vagyok. Pár napja valaki megkérdezte, hány gyertya lesz a tortán? Hmm, majd kigondolom. Akár tehetek rá 22-t, 21-t, 24-t és 26-t is. Számít? Ugyan már, az életkorunk az csak egy matematikai meghatározónk. Valós életkorunk az életmódunkon és saját magunkon alapul. Én könnyedén bemondhatom, hogy 21 vagyok, simán elhiszik. De 24-nél semmiképpen sem érzem magam többnek. Nem tartom fontosnak, hogy siettessem az időt, s főleg nem, hogy elkezdjek aggódni, jaj a 30 közeledik. Van egy 34 éves ismerősöm, aki maximum 27-nek néz ki, s remek formában is van, mint lelkileg, mint erőnlétileg.

cupcakeMost ez elmúlt pár éve születésnapjaim szeretnék nosztalgiázni.

2011-ben volt az utolsó év, hogy magyar honban ünnepeltem –e jeles napot. Természetesen otthon Siófok az alap. Lementünk egy jót tombolni, amiből bogbejegyzés is született ’Csajos másnaposok’ címszóval. A többi már történelem.
Az élet ajándéka volt viszont, hogy 16 év után találkoztam azon a nyáron egy volt óvodástársammal. Bizony, meglepetés személlyel zártam a szezont. Olvasás folytatása

Pasizás Angliában III.

A Pasizás Angliában első cikkét céltalanul írtam. Csak meg szerettem volna könnyebbülni a gondolataim súlyától. Majd 2013-ban felháborodásomban fogalmazódtak meg a sorok.  Most pedig már úgy érzem, hagyománnyá vált, hogy áprilisban bejelentkezem a pasis életemmel. Nézzük is akkor, mi történt a magánéltemben az elmúlt 365 napban.

Tavaly az egész május hónapom ráment arra, hogy talpra álljak a portugál srác miatt, de az angol szöszke sem esett jól. Júniusra újra önmagam voltam, s zárlatot rendeltem el a pasikkal szemben.

1. Júniusban egy piás-bulis este alatt sikerült összevakarnom egy spanyol srácot. Tetszett az öltözködése, szimpatikus arca. És megértem azt, hogy nem kérdezte meg, hazamegyek-e vele. Végre egy „nem lyuk vadász” személy. Pozitív véleménnyel voltam róla. Az este után nem is tűnt el, rám írt és még találkoztunk is többször. Viszont nagyot bakizott. Megbeszéltük, hogy vasárnap este találkozunk, mert ő milyen elfoglalt hétvégén. Kiderült közben, hogy szombat este elment részegeskedni a haverjaival, majd másnap másnaposan eszméletlenedett otthon. Túl nyomorultul érezte magát, hogy elhagyja a lakást. Halálos döfés! Nem tűrőm az ilyet. A végső pont rá egy hétre a tenisz volt. Majd ráérek veled összefutni, bocsánat, gyere a lakásomra, ha, ismétlen, ha már vége lesz a tenisz döntőnek. Aminek az idejét a Jó Isten tudja maximum. Kaptam is a telefonom, s tárcsáztam. Kiosztottam, de nagyon keményen. Szórakozz anyukád idejével, szemétláda, ingerültem kiabáltam bele a készülékbe. Soha többet nem hallottam róla. Ennyit számítottam neki. Idióta volt.

Utána pasikra sem néztem, kerültem őket…

Olvasás folytatása

3 éve Angliában

Tegnap volt pontosan 3 éve, hogy elhagytam az országot. 2011-ben tervek nélkül, célok nem megléte mellett vágtam neki az Au pair életnek. Egy dolog nagyon motivált: nincs mit vesztenem. Tényleg nem volt semmi olyan dolog, ami miatt sírnom kellett volna. Nem szerettem a főnökömet, nem voltam elégedett a fizetésemmel, úgy éreztem az életemben az évek haladnak, csupán én állok egy helyben. Semmi rendkívüli nem történt velem. Felkeltem reggel 6-kor és 7 óra előtt nem értem haza. Egy keretben, egy zárkában éltem. ELEGEM VOLT! Elborult az agyam és torkig voltam a magyarországi életemmel. Életemben először nem gondolkoztam, hanem léptem. A gondolatok nem ölték meg a tetteket. Azonnal felmondtam, a felmondási időmet sem töltöttem le. Azon kaptam csupán magam, hogy 22,5 évemet becsomagoltam egy bőröndbe, s felültem a buszra. 26 órával később begördültünk a londoni autóbusz állomásra.

flagÚgy érzem, az elmúlt 3 év alatt megéltem már sok mindent. Dolgoztam és éltem 3 különböző családdal. A flexibilitásom, tűrőképességem, alkalmazkodó képességem sokat fejlődött. Továbbá gyönyörűen megtanultam egy háztartást elvezetni, gyerekkel együtt élni és gondoskodni róluk. Ma már az sem akadály, ha 4 gyereket a nyakamba varrnának, vagy egy egész kastély rendben tartása rám szakadna. Ugye fél évet dolgoztam a Mekiben is hétvégente. A gyorséttermek világában is helyt álltam, s bármikor helyt tudnék állni. De sok más dologtól sem riadnék meg.
Hozzászoktam a változáshoz és különböző emberekhez, családhoz. Már nem igazán tudnak meglepetést okozni a gyerekek sem, megéltem velük is hideget – meleget is a legrosszabbtól a legjobban viselkedőtől kezdve. Babákról is gondoskodtam, pelus csere – etetés/fürdetés piti dolog számomra. Babakocsi összerakása, becsukása is rutinosan jön.
Az új családokkal és gyerekkel pedig tovább fejlődöm napról – napra. Olvasás folytatása

Plátói pasim

Az életben többször nem kapunk meg valakit, mint igen. A pasikkal is így van. A múltkori Az álompasi  cikken utólag sokan gondolkoztam. Folyamatosan egy másik srác arca ugrott be. Egy személy, akit sokáig figyeltem, sóvárogtam utána, s mind a mai napig spontán eszembe jut. Ő lenne az én Plátói, soha el nem ért srácom. Mivel pedig itt a blog, miért ne írnék most róla. Talán ha kiadom magamból, mert igen, senkinek nem beszéltem róla még, lezárhatom végleg.

boy from backSok-sok évvel ezelőtt, talán 2005-ben vagy 2006-ban a középiskolában felfigyeltem valakire. Csütörtök délutánonként a 6. órám után délután 2-kor hazafelé vettem az irányt az osztálytermünkből. Sétáltam a kijárat felé a folyóson. És ekkor megpillantottam őt. Ott várta a tanári szertár előtt az anyukáját, aki az iskola egyik tanárnője volt. Azonnal megragadott. Nagyon bájos gyerek, megállapítottam. Olyan személy ő, akire ha rátekintesz, elillan belőled a méreg. Hihetetlen nyugalmat árasztott magából. Arca szimmetrikus és fülei is tökéletesen harmóniában simulnak hozzá. Ajka telt, az úgy megérinteném kategóriába tartozik.
Csütörtöki napokat tehát mindig boldogan vártam, tudtam, hogy látni fogom őt. Csak nem egészen jól kezeltem a helyzetet. Anno még eléggé utáltam magam, s azt hittem, ha bunkósan viselkedem, az tekintélyt parancsol. Szóval a folyósan mindig emelt arccal és szigorú tekintettel haladtam el előtte. Közben persze belülről forrt a vérem. El sem tudom képzelni, mit gondolhatott rólam magában. Olvasás folytatása

2013 búcsúzott

Szeretettel köszöntök mindenkit 2014-ben! Remélem jó évetek volt 2013, vagy legalábbis voltak szép élményeitek.
Még mielőtt az Új évbe léptünk volna, volt nekünk egy Szilveszterünk is. Ti hogyan töltöttétek?
Engem személy szerint annyira nem mozgat ez az éjszaka, számomra majdnem ugyanolyan este, mint a többi. Illetve a korábbi évek folyamán rosszul sült el, s azóta már tényleg nem tud foglalkoztatni Szilveszter. Mindig legyintek egyet, s magamban mondom: szuper évem lesz, s ez nem attól függ, hogy mit csinálok / nem csinálok Óév búcsúztatás címén.

2014ittIdén például dolgoztam. Nagyon rossz volt nekem hihetitek. Egy meleg és kényelmes lakásban ültem, TV-t néztem, miközben egy emelettel feljebb egy kislány aludta édes álmát. Egy angol család gyerekére ügyeltem, míg ők elmentek egy társas összejövetelre. Életem legjobb órabérét fizették nekem, s még borravalót is adtak pluszban, ja és nem győztek hálálkodni, hogy Szilveszterkor elvállaltam a babysittelést. Nekem az öröm! És arról pedig álmodni sem mertem volna, hogy egy műsorvezető az apuka az egyik angol csatornán. Egy ismert emberrel is találkozhattam így. Jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Boldog vagyok.

Térjünk vissza általánosságban a Szilveszterre. Ahogy látom, hogy emberek több energiát fektetnek ebbe az egy napba, mint az egész elkövetkező évükbe. A ’mit csinálsz, merre bulizol az éjszaka’ – alap kérdés. Sajnos azt már senki nem tette fel, hogy mit is terveztél a 2014 évre. Milyen álmokkal, ötletekkel, egyáltalán valami elképzeléssel állsz –e neki az Új évnek. Á, az nem számít. Majd lesz, ahogy lesz, fogja írni a jövőnket. Így szeretnénk? Véletlenre bízni az elkövetkező 365 napot, miközben a Szilveszter estére képesek vagyunk szétszervezni magunkat?
Természetesen nem ellenzem a bulizást. Csupán annyit szeretnék mondani, hogy egy éjszakával nem fogjuk megváltani a világot. Leihatjuk magunkat, az árokszélén másnaposan is kezdhetjük az Új évet, de biztos így akarjuk?
Szerintem fontos, hogy üljünk le és értékeljük az elmúlt évet, s tervezzünk valamit előre is. Nem kell nagy dologra gondolni, elég egy kirándulás, egy esküvő, amire már meg vagyunk hívva, de látnunk kell valamit a jövő évre. Valami olyan dolgot, ami egy biztos pont, ami miatt úgy érezzük, megéri dolgoznunk, tennünk a dolgunkat.

Idén vagyis inkább már tavaly, London nagyon szomorú volt, hogy búcsúzik 2013. Egész nap sírt a város, esett az eső. De ez ne szegje kedvünket! Nagyon csodálatos, szeretetteli évet kívánok Mindenkinek!

Legjobb évem: 2013

2008 óta minden évben egy évértékelő vagy záró írással jövök hagyományosan. Éppen visszaolvastam a tavalyi cikkem, s boldog voltam. 2012-ben az apróbb, de több volt jelen az életemben. Többet utaztam Anglián belül, mint idén, de csak egy – egy napról volt szó.
Most arra gondoltam, hogy a 2013-s év számomra legemlékezetesebb pillanatait elevenítem meg, s hálát adok az eltelt 365 napért.
Határozottan állíthatom, hogy eddigi életem legjobb évét kaptam ajándékba az élettől / Égiektől. Soha ennyit nem mentem, soha ennyi esemény stb nem történt még velem korábban. A legjobb évem mellett a legmozgalmasabb jelzőt is odaraknám.

2014

A korábbi évekkel ellentétben 2013-t konkrét tervekkel indítottam. A személyes naplóm első oldalára felvéstem a következőket: Róma, New York, Amszterdam, Tesóm eskövője. A listát kipipálhatom. Mindent megvalósítottam a nagyobb terveim közül.
Továbbá a következő sorokkal kezdtem az évet: „2013 az én Évem lesz!” És az is lett!

A bevezetés után jöjjenek a legszebb pillanatok / események kronologikus sorrendben.

–  Január végén bevásároltam a new yorki repjegyem. Életem eddigi legdrágább repjegye volt. Tudtam, augusztus 19-n utazom Amerikába, ami jó érzéssel és izgalommal töltött el.

– Februárban a kedvenc – szívem csücske gyerekem, aki a szívemhez nőtt az elmúlt egy év folyamán, iskolai előadást adott elő. Egy gyerek musicalt keltett az évfolyam életre. A „lányom” volt az egyik főszereplő és remekül alakított. Tehetséges a színészkedésben, azt állapítottam meg. S majdnem könnyeket potyogtattam, mert ezek azok az órák – pillanatok, amikor a szülő büszke lehet. Az én gyerekem ott van, s milyen ügyes! Ilyen dolgokért és sok másért éri meg szülőnek vagy bébiszitternek lenni.

Blogtalálkozók, amik a fénypontok a londoni életemben. Minden egyes találkozót nagyon élveztem, mindig boldogan és szociálisan kielégülve jöttem el.

– Megismertem egy angol cuki srácot, aki mélységesen megérintett. Tudjuk, hogy semmi nem lett belőle, de ami kaptam, azért mélységesen hálás vagyok. Fáj rá gondolni, de ugyanakkor boldog is vagyok. Minden alkalommal pedig, hogy a londoni Ritz hotel előtt elhaladok, ő jut eszembe, hiszen ott dolgozott.

– Márciusban 3-n barátnők elmentünk inni egyet. Csak egyet, mert senki sem akart bulizni. Az éjszaka végül hajnali 4-kor záródott, s csúnyán küldtük le az alkoholt magunkba. Csaptunk egy durván görbe estét, s a legérdesebb még csak most jön. Az egyik barátnőmnek sikerült azon az estén bepasiznia, s a sráccal azóta is együtt van. A legjobb terv nélkül kezdeni egy éjszakát, abból sül ki a legjobb.
Pár hétre rá az is előfordult, hogy születésnapot ünnepeltünk.  S a Trafalgar térre kaptam egy fuvart a szórakozóhelyről. Mikor megláttam a Nelson szobrot megszólaltam: hát ez meg mi? Jaaa, de hisz ez a Trafalgar tér! Rácsodálkoztam a világra.
Tavasz végén leálltam a bulizással, s az életem egy nyugalmasabb periódusa következett.  

– Az egyik kedves barátnőm elhagyta Angliát, ám még mielőtt végleg elutazott volna elmentem vele a brit tengerpartra, Brightonba. Régi álma teljesült ezzel, s nekem meg nagy öröm volt mások megvalósult álmában szerepelnem. Azóta is hiányzik nekem Ő, bár tudom, hogy jobban érzi magát új országában, Spanyolban mint az esős Angliában.

– Május elején Rómát kerestem fel! A város, ahova már hosszú évek óta készülők, s végre megcsináltam! Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam a Trevi kutat vagy a Colosseumot is.

– Júniusban egy nemzetközi tagokból álló vallási gyülekezethez csatlakoztam. Azóta is rendszeresen vasárnaponként járok a szertartásokra. Nagyon megszerettem a társaságot, örülök, hogy ismerem őket.

A mamám betöltötte a 90. életévét. A családunkban egy hatalmas mérföldkő volt ez. A mama pedig egy csoda, hiszen nem mindenki ér meg ilyen szép kort. Továbbá ő egy élő képviselője a régi időknek, amit mi már a történelemkönyvekből ismerünk.

– Találkoztam és randizgattam egy japán sráccal. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy a világ másik végéből származó embert le tudtam venni a lábáról. Kedves srác volt, nem panaszkodhatok rá. A japánok még mindig jók, s egzotikusak a szemünkben. A legjobban számomra a nyugodtsága és az öltözködése tetszett. Ja és persze mindig pontos volt, s az etikett szabályokat is remekül betartotta.

– Az előző főnök anyukámmal és gyerekeivel töltött idő. Hiába hagytam ott a szívemhez nőtt családomat, az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy találkozhatom velük, ha szeretnék. Persze, hogy szeretnék. S az elmúlt év folyamán több kellemes órával ajándékoztak meg a gyerekek. Mindig úgy csimpaszkodtak belém, mikor eljöttem, s örömmel és hatalmas öleléssel fogadtak. Szerencsésnek éreztem magam.

Ramsgate-i kirándulásom, amikor is a homokban feküdtem, s a következő szállómondat hagyta el az ajkamat. „Még jó, hogy élnek külföldiek ebben a országban, mert így legalább vannak normális emberek itt„ Egy élmény ellátogatni a vidéki  Angliába.

– Nyáron hazalátogattam egy pár napra, majd szeptemberben a tesóm esküvőjén jártam. Nem vittem túlzásba az otthoni nyaralást, de így is több lett, mint amit terveztem.

New York. Az útlevél ellenőrzés után sikeresen beléptem Amerika területére. Hatalmas mérföldkő volt ez életemben. Mindent élveztem, minden új volt. Mérhetetlenül boldog vagyok a csodás amerikai – 10 napos nyaralásomért.

Liverpool-i vasárnapi kirándulás, ahol egy hosszú vonatutazást követően ingyen bementem a Beatles múzeumba. Mázlista vagyok.

– Évzárásként Amszterdam is ki lett pipálva a kívánság listámon. Amszterdam és Hollandia, igazán pozitív érzésekkel és benyomással utaztam vissza Londonba. Remek kis hétvégén volt.

És még egy milliónyi apró élményt kihagytam, a szombati vacsorákat, a szerdai találkozókat, a Kingston family összejöveteleket, a vicces pasis dolgokat.
Idén, ahogy tavaly is a barátnőmnek köszönhetek a legtöbbet! Nagyon – nagyon Köszönöm, hogy vagy Nekem!

2013. Szomorúan búcsúzom tőled, mert szuper év voltál!
2014. Izgatott vagyok, mert tudom, hogy rengeteg jót hozol.