2019 legjei és kedvencei

Egy csipet vidék blogon olvastam egy szuper évértékelő összegfoglalót a napokban. Nagyon megtetszett, s most átmásoltam tőle a témákat, hogy saját éltemre vetítetve megválaszoljam azokat.

Következzek most a 2019-es év legjei.

A legnagyobb változás – szingliből párkapcsolatba
A barátomat említem, aki Húsvét vasárnap elhívott randira. Majd azóta is kitart mellettem. Klassz párosítás vagyunk, s tényleg áldom benne, hogy mindenben partner. Szerette az ötleteimet, programokat, amiket az év folyamán kitaláltam. Ő is ilyen jövős-menős, mint én, s nyaralás alatt is egy szava sem volt, hogy napi min. 15 km-es gyalogtáv összejött. Olvasás folytatása

Emlék: Én a Mirigy showban

Egy ismerősöm a napokban a múltbeli emlékeinket emlegette, s a nosztalgia hevében régi képeket nézegettem. Előkerült egy fénykép az Irigy hónaljmirigy forgatásról. Tévés „karrierem” csúcsán fordult elő velem, hogy statisztaként szerepeltem a showjukban.
A barátnőm ismeretsége lévén sikerült mindez. A TV2-nél egy Hajni nevű hölgy intézte a külsős embereket, szóval aki tudta, ki az a Hajni és tudta az elérhetőségét is, biztos bejutott egy forgatásra az évekkel. Olvasás folytatása

Pasizás Angliában IV.

2012 áprilisa óta minden év e hónapjában egy értékelést írok. Mi is történt az elmúlt 365 napban a magánéletemben. Talán furcsa, hogy a világnak kiírom a dolgaimat, de ez mindig segít, lezárni és továbblépni. Tanulságot levonni, hogy aztán új erővel indulhassak előre.

Az elmúlt év nem volt túlságosan izgalmas, nem pasiztam nyakra – főre. A 2014-es éves fogadalmam amúgy is úgy szólt: „Pasik, roló lehúzva”. Az ígéretemet nagyjából szépen is tartottam.

randiNézzük is, kik jöttek – mentek – megfordultak az életemben.
Tavalyi cikkemben említettem egy indiai – angol srácot, hogy voltam olyan ostoba, már elnézést, hogy picit közelebb engedtem magamhoz. Szerencsére nem vakított el a rózsaszín felhő egy pillanatra sem, így mikor úgy éreztem az illető elkezdene kihasználni, túladtam rajta. Vagyok olyan nő, hogy kiadjam a pasinak az útját, ha nem érzem őt méltónak hozzám.
A következő SMS-el zártam a szituációt: „Nem akarlak többet látni”. És, akinek én ezeket a sorokat megírom, elgondolkozhat, de nagyon mélyen. Nem kenyerem határozottan megválni valakitől, de ha úgy viselkedik, megérdemli, nem fogok lelkiismereti kérdést csinálni belőle.

Olvasás folytatása

Visszaemlékezés tinikorom időszakára

Tegnap délután az iskolából feldúlt állapotban jött haza a 11 éves lány. A házuk bejárati ajtaját majdnem magával kidöntötte, olyan lendülettel érkezett. Majd felment szó nélkül az emeletre, és a szobájában hüppögött egy órát, miközben a iPodon játszott. A háziját nem írta meg fáradtságra hivatkozva, majd később TV-t nézett.
Semmi értelmeset nem tudtam belőle kiszedni. Nem a sulival van gond, nem is a legjobb barátnővel vesztek éppen össze. Ráhagytam, mert tényleg mindig szorgalmasan végzi a dolgát, nem kell könyörögni a házi íráskor és jól nevelten viselkedik. Ma ilyen nap van – zártam le magamban.
Az anyukának hazaérkezés előtt írtam egy sms-t, hogy készüljön fel, a lány ma nem éppen a legjobb formában van. Megpróbálom kideríteni, mi a gond – búcsúzáskor mondta.

Reggel kaptam egy üzenetet tőle, hogy ne aggódjak. Semmi különös nincs. Egyszerűen a lánya úgy döntött, hogy goromba és hangulatfüggő lesz tegnap. Legalábbis ő így látja. A tinédzserkor kopogtat az ajtóban – írta az utolsó mondatában.

És bummm. A gondolattól az memóriám elkezdte kidobni az emlékeket, mint egy nyerőgép. Katt-katt-katt. Hiába volt már több mint 10 éve, nagyon frissen élnek az élményeim.
Elmesélem hát most nektek, én hogyan éltem meg a felnőtté válás utolsó lépcsőfokát, a hisztis tinikort.

Ha a történelemben van sötét középkor, akkor az én életemben is lehetnek „sötét” évek, amiket legszívesebben lehúznék a WC-n és örökre megszabadulnék tőlük. A tini korszakom pontosan ilyen. Nekem többnyire rossz emlékeim vannak, úgy éltem meg, mintha derékba törték volna az életem. Olvasás folytatása

Búcsúzott a Napló

A Naplót, a TV2 hírműsor magazinját talán senkinek sem kell bemutatnom. A kereskedelmi csatorna indulása óta műsoron volt hétvégenként, azon belül is főleg vasárnaponként nézhettük.
Nézők százezreinek szívébe lopták be magukat a különböző riportjaikkal, elképesztő történeteikkel a stábtagok. Folyamatosan hozta a Napló a nézettséget, nem gyakran rekordokat is megdöntve. A TV2 Jolly Joker műsora volt, ami 17 éven keresztül futott.
Most vasárnap volt az utolsó adás, kihúzták a listáról őket, a szerkesztőket szélnek eresztették.

vujity-tvrtko-tv2_naplc3b3

forrás: internet

A megannyi adásanyag, a személyes és sokszor megható riportok azonban örökre megmaradnak emlékeinkben. Szívesen fogunk visszagondolni a Naplóra, s ugyanakkor mérgesek is lehetünk kicsit.
Milyen úton halad a magyar televíziózás, ha minden értelmes és valami értelmet is átadó műsort levesznek a palettáról? Miért lesz érdemes egyáltalán bekapcsolni a folyton csak szennytől és bulvártól folyó TV-t?

1997-ben a TV2 indulásakor még nem voltam 10 éves se. Még is azt állíthatom, hogy a Naplónak fiatalon is nézője voltam, hiszen nagymamánál és otthon biztos láthattam, vagy hallhattam. Olvasás folytatása

Valaki beosont az életembe

Egy személyes élményről szeretnék írni most, egy olyan dologról, ami engem is meglepett.

Két és fél évvel ezelőtt egy magyar találkozón vettem részt Londonban. Azóta, ha találkozik a csapat, minden alkalommal hálát mondok az egykori jó döntésemért, hogy igent mondtam a meghívásnak. Mennyi széppel lennék most szegényebb. Több embert megismertem, s beszélgettünk, információkat gyűjtöttünk egymásról. A társaság többször összejárt abban a szezonban, majd a rákövetkező évben nem is láttuk egymást közel egy évig.
Egy ilyen alkalmon ismertem meg egy személyt, aki aztán szép lassan beosont feltűnésmentesen az életembe napjainkra.

Hug

Illusztráció

Idén tavasszal Salsa leckéket vettem, s aktívan posztolgattam Facebookon az élményeimet, tapasztalataimat, hogy mit érzek a tánccal kapcsolatban. Egyszer jött egy üzenetem az illetőtől, hogy milyen Salsát tanulok. Hát Salsát, mert Salsa az salsa. De nem, több irányzata is van. Okés, passzolom akkor. Én szerdánként járok  ide, ha van kedved, most héten gyere el, s nézd meg – írta. Az Igenember film mindig ott van lelki szemeim előtt. Meghívás, salsa, naná, hogy megyek, IGEN. Ott találtam magam egy nagy táncklubban, ahol a nem létező tánctudásomat inkább nem mutattam. Jobb volt boldog mosollyal figyelnem a profikat. Az ismerősöm pedig az egy új szemszögből mutatkozott be.
Egyértelmű volt, hogy születésnapján a következő mondattal köszöntöttem fel: „Te kis rejtegetett Salsa tehetség! Isten éltessen”.
Valahogy kapcsolatban maradtunk, s megismerkedésünk második évfordulóján telefonszámot is cseréltünk. Ami késik, nem marad el 🙂 Olvasás folytatása