Fejlődik a hazai légi közlekedés…

Jelentem örömmel, fejlődik a hazai légi közlekedés…igen!, határozottan visszafelé… 
A Malév csődje után egy újabb történelmi pillanat következett be: a terminálban való várakozás helyett, sátorban való várakozás vár jó pár utasra…

Tegnap az Index.hu leközölt egy cikket, ami megmozgatta a facebook felhasználókat is. Pillanatok alatt rengetegen osztották meg az írást, köztük voltam persze én is. Aztán pedig jött a kommentek áradat sok-sok embertől.
A cikk arról szól, hogy Budapesten egyes fapados légitársaságok nem veszik igénybe a termináltól a géphez szállító kisbuszokat. Vagyis miután átmentél a biztonsági ellenőrzésen, lődöröghetnél jobbra balra, csak éppen a gépedet késnéd le. A repülők jóval messzebb parkolnak az épülettől, ahova pedig el kell jutnod, így építettek egy sátrat, hogy ott tudjál addig is várakozni.
Nem a Budapest Airportot kell támadni, mert pont ők állították fel a sátrat, mivel a fapados cégek még erre sem vették a fáradtságot.

a kép illusztráció

A fapados utazás most mi is? a lényeg, hogy rövidtávon elvileg olcsóbban tud utazni az ember egyik pontból a másikba. Ezek az utazások 3 óránál nem többek szerintem, mert innivalót és ennivalót sem kapsz. Nem ajánlatos ilyen repülések alkalmával nagy csomagokat vinni sem, mert brutál drágán szállítanák. 
A fapados cégek előnyben igazából holtszezonban vannak. Ősszel Karácsony előtt és tavasszal Húsvét és nyár között a legkedvezőbbek a jegyeik. A főszezonban viszont, ha időben foglalsz a normál és magasabb szolgáltatást nyújtó cégek ár és érték előnyben vannak!
Idén Karácsonykor például, ha már júniusban megvettem volna a jegyem, a British Airways lett volna a legolcsóbb Londonból…

Térjünk vissza a botrányra. A cikk szerint 20-30 Eurocentet spórol meg így a cég egy utason. Nevetségesen kicsi összeg ahhoz, hogy egy sátorban szívassák az embereket órákat.
A másik dolog pedig, hogy ezt Magyarországon megtehetik. Kíváncsi lennék, mit reagálna az angliai közvélemény, ha a Stansted reptéren egy sátorban kéne várakoznia az utasoknak. Szerintem egy nap alatt visszaállítanák a rendet, mert hatalmas felháborodást váltana ki.
Engem személy szerinte idén biztos nem fog érinteni a reptéri cirkusz, mert busszal megyek haza.

Ha Karácsonykor utazol és tudod, hogy sátorozni fogsz. Tessék vinni pálinkát magaddal…(amit ugye nem engednek be a biztonsági kapun), kinyitható kisszéket és vastag pokrócokat. Esetleg ha van egy felesleges szintetizátorod, vagy tudsz játszani, talán a várakozó emberek értékelnének egy mutalos – rögtönzött előadást is. 🙂
Jó utazást kívánok!

Tudom, mi magyarok nagyon spórolósak vagyunk, mindenki kézipoggyásszal utazik stb. Hogy minket szívatnak meg a cégek a reptéren még hagyján, de a külföldi vendégek, akik véletlen hosszú hétvégézni jöttek hozzánk, mondjuk a Wizzair-rel vagy Ryan air-rel… keserű szájízzel fogják elhagyni Pestet és negatív hírünket fogják kelteni…

Várom a folytatás :), mit fognak mit kitalálni!

A Heathrow reptéren

„Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utas várójára gondolok.
Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak.
Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket.”

A fenti sorok az Igazából szerelem című angol filmből valóak.

Szerintetek miről szeretnék most írni? A szeretetről…nem most nem.
A hétvégén a Heathrow reptéren jártam. Az kiutazás közben pedig a film járt a fejemben, mert található benne egy részlet, amit a reptéren vettek fel. Az emberek igazi örömét mutatták be, mikor újra találkoznak szeretetteikkel rövidebb-hosszabb idő után. Most szombaton akár is szereplője lehetettem volna a filmnek, amint vártam a barátnőmet. Ő megkért engem, hogy menjek ki elé. Nyílván jobb érzés úgy visszatérni, hogy valaki vár a reptéren. Én szívesen megtettem neki, mert kellemes dolog újra találkozni valakivel, akit az ember szeret.
Az 1-es Terminál nemzetközi érkezési kapunál álltam, vártam, hogy az ajtóban egyszer csak feltűnjön az ismerősöm. Közben ugye folyamatosan jöttek-mentek az emberek. Voltak megható pillanatok is.
Egy anyuka két gyerekkel érkezett meg, az apuka pedig várt rájuk. Az egyik kislány arcán hatalmas mosoly jelent meg, nagyon örült, hogy újra láthatja a szülőjét. Úgy belecsimpaszkodott, alig akarta elengedne. Közben pedig hangosan mondta: Daddy, daddy.
Egy angol család a következő Au pairjüket várta, két csintalan gyerekkel türelemmel. Egy kartondobozra nyomtatták a leányzó nevét és egy szép virágos képet.
Egy öltönyös úriember üzleti partnert várhatott névtáblával a kezében. Egy őszes hajú férfi hirtelen kijött a kapun, majd bólintott az úrnak. Ők is egymásra találtak.
Az egyik legromantikusabb pillanat az volt, mikor egy fiatalember tűnt fel. Egy ifjú hölgy rögtön oda is ugrott hozzá és szorosan megölelték egymást. Pár pillanat múlva pedig heves csókolózásba kezdtek. Nagyon szép volt két embert látni, akik ilyen mély szerelemben vannak, akik ki voltak éhezve egymásra.
Előbb – utóbb a barátnőm is feltűnt. Mi is megöleltük egymást.
Minden egyes percet a szeretet hatott át az érkezési kapunál a reptéren, szombaton.

A repülés

Az elmúlt két hónapban sikerült kicsit behoznom a lemaradásom. Értem a helyzetet úgy, hogy eddig még nem repültem, most pedig már a 6. utamat is kipipálhatom.

Első kis élményem a magasban még évekkel ezelőtt a Börgöndi repülőnapom történt. Jegyárusításban segédkeztem, a nap végén pedig egy ingyen fuvart kaptunk ajándékba. Egy kisgéppel utaztunk a szülővárosom felett. Nagy élmény volt látni a világot fentről. Minden olyan makettszerűnek hatott.
Idén májusban elvitt az angol családom nyaralni. Az első éles repülőutam a British Airways-sel történt. Jó kis cégnél kezdtem meg a tapasztalatgyűjtést, mit ne mondjak. A Heathrow-ról utaztunk, ami még pluszban adott egy többlet élményt. Minden rendben volt. Egy percig sem kételkedtem az utazásom biztonságában.
A következő lépcsőfok a hazautazásom volt a Ryanair-rel. Egyedül mentem ki a reptérre. Ha kezdők vagyunk, kapásból álljunk úgy magunkhoz, hogy olyan egyszerű a reptéren eltalálni. Ha egy buszpályaudvaron is kiigazodunk, egy légi megállóban sem lehetünk rosszabbak.
 Először a feladott poggyászt kell elintéznünk, figyelnünk kell, melyik pultnál van az átvétel. A következő lépcsőfok a biztonsági kapun történő áthaladás. A laptopot ki kell vennünk a táskából, a kis átlátszó tasakba csomagolt max. 100 ml-es flakonokat is ki kell raknunk. Le kell vennünk magunkról az övet, nagyobb bizsukat is, ha nem szeretnénk, hogy a kapu becsippenjen nálunk. Sima -egyszerű folyamat az egész, nem kell ettől sem tartani. A folytatásban már bejutunk a váró részbe, ahol boltok és étkezők is találhatóak. Várnunk kell, míg kiírják, melyik kapunál tudunk felszállni a gépre.
A repülés gyorsabb, mint bármely más közlekedési eszköz, de így is elmegy rá jó pár óránk. Min. 2 órával a gép indulása előtt illik megérkezni, mert várni kell a csomagfeladási pultnál, sorban állni a biztonsági kapunál, ücsörögni a váróban, végül pedig végig kell ülnünk a repülőutat is.
Én úgy tekintek egy repülő útra, mint egy normális tömegközlekedési eszközre. A buszon is tudok jól utazni, mindenféle rosszullét nélkül, akkor egy repülőn miért lenne más? Izgulni sem kell, ha az embernek meg kell halnia, meg is fog, ha pedig nem, akkor minek idegeskedni. Egyszerűen nem kell foglalkozni vele, hogy a magasban vagyunk. A tudatunkat sem kell feleslegesen izgatni buta képzelgésekkel. Higgadtan és nyugodtam készüljünk a repülőútra! A felszállás erőhatásainak megélése után már nincs semmi extra. Az utazás során hallgassunk zenét, gondoljunk valami szépre, próbáljunk meg pihenni. A sikeres landolást követően pedig legyünk hálásak.
 Ilyen könnyű és egyszerű repülővel utazni. Nincs benne semmi ördöngösség. 

National Express vs. Volán

Szerintem már senkinek sem kell bemutatnom azt, hogy milyen drága Angliában utazni. Már eleget beszéltem róla eddig is, de most egy kicsit részletesebben szeretnék belemenni a dolgokba. A magyar volán csendesen elbújhat a National Express mellett. Első szempontként rögtön a buszokat említeném, itt szinte sohasem késnek, nagyon rendezett és kontrolált az egész járatrendszer. Mindenhol van biztonsági kamera is felszerelve, bliccelés kizárt, mert a buszvezető amúgy nem is árul jegyeket. Előre meg kell venni, ez persze saját érdekünk is, hiszen ha tudjuk az utazás időpontját, már érdemes rögtön foglalni. Itt az árak függenek szezontól, napszaktól, naptól is. Például tavaly áprilisban Húsvétkor az indulás előtt vettem a jegyem Birminghambe délben, ami 18,5 Font volt. Visszafelé júliusban jöttem, de reggel 7-kor és több mint egy héttel előtte meg volt a jegyem, így csupán 9 Fontomba fájt. A legkényelmesebb megoldás, ha van számlád és tudsz interneten keresztül is fizetni, mert akkor pár kattintással a fotelből meg tudtad vásárolni a jegyed, amit kérhetsz SMS-ben is, szóval még nyomtatnod sem kell papírt.Itt a buszokon állni tilos, nem szállhatnak fel többen,mint a férőhelyek száma. 
Magyar Volán társaságok, annyi jegyet adnak el, amit csak tudnak, nem érdekel senkit, ha 120 %-os teltséggel futnak a buszok, a menetidő még talán tartható, de a felszállási, indulási időpontok azok tényleg csak tájékoztató jellegűek, nem lehet bennünk bízni egyáltalán. Előre a jegyed megvenni értelmetlen, sőt nem is tudod, ezt csak aznap vagy a vezetőnél teheted, de ha előre is vennéd, mit számít, mert nincs hozzá helyfoglalás. A buszsofőrök pedig nem éppen a kedves kategóriába tartoznak sokszor, ellenben itt Angliában kedvesen köszönnek, megkérdezik, hogy vagy. A busz indulásakor pedig köszöntő szöveget is mondanak a mikrofonba, elmondják az általános biztonsági dolgokat is, vészkijárat stb. Most tavasszal pedig akciós jegyeket árulnak, szóval most egy-két helyre szemtelenül olcsón el lehet jutni, de tényleg! A buszok pedig kényelmesek, szellősek, időben érkeznek, szóval én maximális elégedett ügyfele vagyok a National Expressnek. Ha utazom őket nézem meg először, pozitív továbbá, hogy nagyon sűrűn járnak az egyes vonalakon a járatok, fél és egy óránként bizonyosan. 
Hajrá Volán, ahogy a fehérvári jégcsarnokban a meccseken szoktuk kiabálni, de ott a hokicsapattal szimpatizálunk, ha másban még nem is, de egy sikeres hokicsapat szponzorálásában átütő a cég!