Miért költöztem Angliába?

Augusztusban a Vegas reptéren a határőr utolsó kérdése ez volt felém: Miért költöztem Angliába?
Én meg néztem rá, s nem tudtam mi mondani
. Ő meg sürgetett: munka miatt? dolgozol nem?
De, de – válaszoltam hebegve.
A történem nem ilyen egyszerű. Nem az angliai munkalehetőség motivált arra, hogy elhagyjam az országot. A legfőbb motivációm azt volt, hogy elegem lett az otthoni életemből. Egy 85-95.000 ft nettó fizetésű állásban melóztam egy stresszelő és alázó főnök mellett. 22. életévemet tapostam. Nem láttam a jövőmet.
Próbáltam váltani, de a válság után örült mindenki, ha összejött valami melója. Nem kapkodtak utánam a cégek, a kutyának nem kellettem. Ez a mai napig mélyen bennem maradt, hiába tudom azt, hogy munkaerőhiány van. Valahogy nem tudtam még mindig megbocsátani, hogy 22 évesen nem kellettem…szar érzés volt egy utált munkahelyre bemenni és várni a jobb jövőt.
Ha nem hagyom el az országot, attól tartok, hogy még mindig anyámékkal élnék, s az évek alatt pedig a főnököm szépen tönkretett volna. Olvasás folytatása

Au pair, nanny, babysitter – mi fán teremnek?

Olyan régen írtam a nanny munkakörről, mert nekem a napjaim része ez az egész, s pont ezért nekem nem „extra”. Mikor ismerősök kérdeznek erről, akkor meg rájövök, hogy nagyon nincs meg emberek fejében ez az egész. Ki pontosan, mit csinál és mennyit kap a nanny? Ugye. Sokan azt gondolják, hogy engem éhbérért kihasználnak Londonban, hogy nevetséges fizetést kapok, s pont ezért mikor mondom, hogy nanny vagyok, lesajnáló pillantások olvashatók le az emberek arcáról.  Mindig. Komolyan, olykor úgy érzem, hogy szégyellenem kéne magam a munkaköröm miatt.

babysitting Olvasás folytatása

Munkahelyi (gyerek) esetek

babysittingCsaládváltás kapcsán sok emlék felbukkant fejemben a múltból, az elmúlt jó 5 évből.
Megtudnak még lepni a gyerekek? – ezen gondoltam egyik este. Hát, remélem már nem.
Sok-sok szitut láttam, megéltem, részese voltam, remélem már ennél „extrémebbek” nem lesznek a jövőben. Olvasás folytatása

Elsősegély oktatáson

Ma elsősegély oktatáson vettem részt. 3 évente muszáj elmennem rá a munkám miatt. Ez egy ilyen kötelesség a papír miatt. A szombati napon tehát előre „el volt cseszve”. De kellett a papír!
Anno 2013-ban csendben végigültem és egyetlen felesleges szót sem szóltam, amint pedig vége lett, leléptem. Akkor még olyan fázisban volt az angolom iránti önbizalmam, hogy belevörösödtem, ha 10 ember előtt kellett megszólalnom. Ezzel szemben ma olyan természetesnek tűnt az elején, hogy bemutatkozom és pár szóban elmondom hangosan a többiek előtt, hogy miért is veszek részt az oktatáson. Olvasás folytatása

Mit eszik az angol gyerek?

Ígéretemhez híven a mai cikkben az angol gyerekek ételeiről lesz szó.
Még mielőtt bárki azt mondaná majd, hogy a leírt sorok nem valósak, elárulom, hogy 4,5 év tapasztalat belől beszélem.

Anno, még Angliába költözésem előtt sokan riogattak. Uhh, hát főznöd kell majd, menni fog? Nem is szoktál itthon sem főzni, ott kint akarsz megtanulni? Most egy jót nevetek az akkori állításokon. Egy angol gyerekre főzni abban merül ki, hogy be bírod kapcsolni a sütőt, meg bírod gyújtani a gázt, ja és persze meg tudsz birkózni a krumplihámozással is. Ha úgy érzed, ezeknek a feltételeknek megfelelsz, akkor tudsz főzni egy angol gyerekre.

Milyen is az angol gyerekek ízvilága?
Hát nem is tudom mi a legjobb a melléknév rá. “Korlátolt?” Értem úgy, hogy van x db zöldség, amit ismernek, vagy x féle kaja, amit elfogadnak és pont.

Ha megkérdeznéd egy angol 5 évestől, milyen a tök íze, annyit mondana, hogy azt mi faragni szoktuk Halloweenkor, nem enni. Fogalma sincs, nem evett még soha életében tököt.
Egy tipikus angol gyerek összesen a brokkolit, karfiolt, borsót, paradicsomot, uborkát, salátát ismeri. Ezeken felül mivel nem nyitottak, esélytelen kísérletezni, mert ott fogja hagyni a tányéron. De a felsorolt lista sem azt jelenti, hogy minden gyerek szereti azokat, mert bizony sokan utálják a borsót, a paradicsomot nyersen, de a ketchup ketchuppal jöhet stb.
Azt mondanám, hogy max. 2-3 féle zöldség a nyerő és csókolom. Egy borsót, karfiolt utáló gyereknek csak paradicsomot tudok adni (feltéve, ha nyersen szereti, vagy csak ketchup) és uborkát, esetleg répát szelve.
Az egész oda vezethető vissza, hogy itt nincs az a pátyolgatás, meg mindenféle felhajtás, hogy a pici gyerek/baba minél többféle dologgal megismerkedjen. És nem is nyitottak semmi újra (könnyebb fújolni folyton), csak a bejáratott kajákat és zöldségeket eszik meg.

Olvasás folytatása

Nanny munka és az 5 éves

Ígértem, hogy a munkámmal kapcsolatban fogok írni most nektek.

forrás: Twitter - nanny diaries

forrás: Twitter – nanny diaries

Soha nem gondoltam volna, hogy pénzért idegen emberek gyerekeire fogok vigyázni. Otthon teljesen természetes volt, hogy ha a szomszéd megkért, átjöhet–e az unoka, szeretettel vártuk. Mindig szívesen segítettünk, ha éppen kellett. Rám is egyszer régen mamám szomszédjában élő nyugdíjas néni vigyázott, mert azon a délutánon mindenkinek valami dolga akadt. Szívességből, ingyen megtette ő is a szüleimnek. A gyerekkoromban pedig legtöbbször nagymama segített be, ha beteg voltam, vagy anyuék munka és egyéb dolgok miatt nem tudtak.
És kikerültem Angliába, ahol a nagyszülőkön kívül senki sem vigyáz ingyen más gyerekére. Még a tesó is pénzt kér a saját húgától, ha éppen szabad óráiban/hétvégén ki kell pár órára segítenie őt. Itt Londonban minden gyerekre nyugodtan lehet úgy tekinteni, mint egy két lábon járó „pénzeszsákra”. Bizony, hiszen potenciális alany számomra, hogy egyszer alkalmanként/rendszeresen/néha vigyázhassak rá, s ezzel pénzt kereshessek. Itt szívességből nem ugrálunk senkinek sem, szépen megvan mindennek az órabére, így a gyerekfelügyeletért is elvárhatjuk a fizetséget.
Olvasás folytatása