Állampolgárság felé – Nyelvvizsga

Nyelvvizsga az állampolgársághoz.
Trinity Collage-nál foglaltam be, 150 fontért, Croydonban. A színt: B1 – Gese Grade 5 – gyenge középszint szóbeli, ez a követelmény.
Ha nagyon pro lettem volna, utólag visszagondolva, foglalhattam volna úgy időpontot, hogy egyben letudhattam volna a Life in the UK teszttel. Egy napon és egy délután egymást követően simán megcsinálhattam volna őket, mert a két épület közel van egymáshoz. Akinek úgy is utaznia kell Croydonba, miért ne spórolna az utazás költségén és idején. Na, mindegy.

Szóval gyenge középszint a szóbeli nyelvvizsga. Egyetlen percet sem fordítottan semmiféle felkészülésre. Ha ezen a szinten nem virítok nevetve, akkor nagy bajok vannak – alapon. A választott témám az utazás lett, amihez 6 altételt írtam le (A témapapírt le kell tölteni és kinyomtatni az oldalukról). Az altételek: első utam Amerikába, Las Vegas, magyarországi látogatás, helikopter túráim stb.
A vizsgáztató hölgy kérdezte: Hogy hogy Amerika és ennyiszer? Na, és akkor megindult a nyelvem.

Olvasás folytatása

Állampolgárság felé – Life in the UK teszt

Beindult a „gépezet”. Végre elkezdtem lépéseket tenni az állampolgárság felé. Már ideje volt. Körülöttem a barátaim, ismerőseim egymás után szép sorjában britek lettek és lesznek, s már ciki mellettük lassan, hogy én még nem.
Tavaly év elején tervbe raktam a procedúrát, aztán a karanténosdi és lustaság mellett nem történt semmi. Idén viszont úgy éreztem, hogy meg kell sürgetnem ezt. Pontosan egy év múlva lejár a magyar útlevelem, amivel az elmúlt 9 évben be-ki utaztam, szóval csak azzal a dokumentummal tudom igazolni a határátlépéseimet. Valamint ne kelljen már új magyar útlevélre várnom első körben és emiatt csúsztatnom még inkább az állampolgársági folyamatot.

Itt és most, a Covid lezárások végén indultam neki az állampolgársági tesztnek – Life in the UK test.
A könyvet már tavaly bevásároltam, s el is kezdtem gyakorolni online a példákat. Majd idén február végén végre befoglaltam egy időpontot.
Regisztrálni kell a kormányzati oldalon. Ott kell időpontot kiválasztani és fizetni is. Adatokra nagyon figyelni kell. Ha tévedés áll elő, akár csak egy kis elgépelés az útlevélen lévő információktól, a vizsgát is megtagadhatják a helyszínen és 50 font díj bukta, valamint újrafoglalás szükséges.

Olvasás folytatása

Lakhatás gondolatok

Múltkor a munkám volt a téma, most pedig jöjjön a lakhatásom. A fájó pont, a londoni szuper albérletvilág. Kissé talán már kezd unalmas lenni, hogy írjak erről. Kit érdekel, hogy miért kellett költöznöm, milyen lakótársaim voltak. Már egy ideje szóba sem hoztam itt a témát, kezd ciki lenni, hogy még mindig lakásmegosztásokban élek.

Legutolsó albérletemből, azért jöttem el, mert eladták a fejünk felöl a lakást. Szuper kis ingatlanos sztori. A munkás angol család megvette anno kedvezményesen az önkormányzati segélylakásukat az államtól. Majd később vidékre költöztek és kiadták a londoni ingatlant. 30 évvel később pedig elképesztő pénzért, 500.000 fontért találtak vevőt (egy közel 40 éves panellakásra) és hozzásegítették magukat a korai nyugdíjazásukhoz. Ez az ő „siker” történetük, nem segít rajtam (rajtunk).
Abban az albérletben úgy egyeztünk meg 3-an először, hogy közösen megyünk tovább. Együtt keresünk egy ingatlant és kilépnénk a szobás bérlés világából. Majd az egyik csaj utolsó pillanatban meggondolta magát, mikor pont találtunk egy potenciális albérletet. Akkor nagyon mérges voltam, hogy továbbra benne maradtam a „csöves” szobás opcióban. És persze erre rájött, hogy a mostani helyem nagyon kínkeservesen és hosszadalmas hetek után találtam meg. 2019 decemberében vitték a szobákat, mint a cukrot és sorban álltak az emberek az kiadó helyekért. Egy – egy szobanézős este alatt 5 perceként adtuk egymás kezébe a kilincset, tolongtunk a szobákért. Remélem, hogy a Covid és a Brexit ennek odavág, oda fog vágni, mert kezdett gusztustalanul elfajulni a helyzet.

Olvasás folytatása

Hétvége Mr. Darcynál

Ismét magánéleti történet következik. Tudom, hogy a blogon az elmúlt hetekben csak Mr. Darcy témájú cikkek jelentek meg. Talán többen nem ezért kezdetek el követni, szóval tőlük elnézést. Ugyanakkor meg a karantén kellős közepén vagyunk, minden zárva…lehet sétálni és még többet sétálni a városban. Egy sétálós írás ugyan talomban ül, csak nem publikáltam még ki, mert kissé fakónak találtam a saját gondolataimat leírva.
Szó, mi szó, nem tudok jelenleg semmi izgalmas londoni információval szolgálni. Az meg, hogy a londoni lakosság körében egy gyilkosság a legfelkapottabb beszédtéma most, sajnos nagyon szomorú. Sarah Everard londoni lakost egy rendőrségi alkalmazott ölt meg március elején. Az eset kapcsán a nők biztonsága forró téma lett a városban, arról nem is beszélve, hogy a rendőrség felé is megingott a bizalom. A bűnesetről lesz írásom, mert pont abban a kertvárosban dolgozom, ahol a borzalmas tett történt.

Olvasás folytatása

Mr. Darcy – történet folytatódik

A múltkori cikket ott hagytam abba, hogy találkoztam Mr. Darcy gyerekeivel.

Mielőtt még arról írnék, egy kis kitérőt tennék vissza. Milyen reakciókat is kaptam arra, hogy Mr. Darcy házas, az ismerősi körömből.
Emlékszem, hogy ősz folyamán egyre több embernek mondtam…találkoztam valakivel. Egy szimpatikus férfi, aki nagyon bejön, de…na és akkor ott volt a de. Elvált és két gyerek.
Ez a de kis szócska, kicsit úgy „leírónak” hatott. Ám fontosnak tartottam kiemelni, „egyenesnek” maradni és a realitás talaján lenni.
Egy – két személy volt, aki csak annyit mondott erre, hogy hát neki akkor ott van már egy élete. A gyerekek mindig a legelsők lesznek és rám nézve nem optimális. Ez nem az átlag nő álma, hogy gyerekesekkel sodorja össze a sors. Így is igaz.
Persze volt olyan kedves barát is, aki semmi sem véleményezett, mert talán nem akart megbántani, vagy lelkesedésem letörni.
Kedvenc hozzászólásom: Elvált, két gyerek? Na, és akkor mi van? Még mindig van ezek mellett is szabadideje rád, nem?…szóval, mi a probléma? Top komment.
Két végleg közötti vélemény: ahány ember annyi helyzet, s ha neki ez a helyzete, akkor ez a helyzete. Ezzel kell menni előre. Milyen igaz.
Hangoztattam ugye, hogy elvált…erre egy nagyon szuper kérdés jött egyszer csak. Ne haragudj már, hogy megkérdezem, de Mr. Darcy valami 50 körüli férfi ugye? És mekkorát mosolyogtam erre. Abszolút jogos kérdés…mert az életkorát sosem említettem. Nem, nem ment el a józan ítélőképességem. Nem pótapát kerestem online, és a maximum életkort olyan 38-40-re lőttem be.  Nagyon mókás feltételezés volt, hogy egy 50+ éve csávóba sikerült félig belezúgnom.
Mr. Darcy egy 30 éves, helyes angol pasi. Őszintén elmondom itt, hogy először kábé azt hittem, hogy hazudik az életkorát illetően. Ne próbálja nekem bemesélni, hogy 30 évesen 2 közel 10 éves gyereke van…a másik oldalról meg duplán felkeltette érdeklősem a története rögtön.
A mai világban extrém eset, hogy az ember a 20-as évei elején apává váljon. Engem ez nagyon érdekelt amúgy is, mármint a sztori.

Olvasás folytatása

A sztorim Mr. Darcyval

A következő cikkben a magánéletemről lesz szó. Bloggerként néha úgy érzem, hogy a fél életem nyitott könyv, de a magánéletről beszélni más. Mivel én is nagyon szeretem olvasni bloggertársaknál a történeteiket a barátjukkal való találkozásról, a várandóságukról, betegségeikről és minden személyes eseményeikről…gondoltam hát, most megosztom, miben is vagyok éppen. Mert semmilyen élethelyzetben nem vagyunk egyedül és pont az a jó, hogy különböző témákról beszélgetve az ember sorstársakra is lelhet bármiben.

Ősszel az online társkeresőoldalra regisztráltam be egy hónapra, ahonnan találkoztam egy angol férival, akit Mr. Darcyként emlegetek az életemben. Ez az állnév megadja az anonimitást neki és egyértelművé teszi, kiről is van szó. Már több cikkben előjött személye, ám még sosem mondtam el róla őszintén, hogy egy elvált két gyerekes férfiról van szó.
Az elvált és gyerekes férfiak (nők) sokszor „le vannak írva” és nem akartam rögtön ebbe a sorba rakni őt. Először ismerjük meg az illető személyét, mielőtt beskatulyázzuk alapon.
„Ez is elvált” – milyen az már. „Biztos baj van vele, ha nem tudott egy nő mellett megmaradni”. „Eleve milyen tök gáz már, egy elvált férfi”. Olyan könnyű ítélkezni és mások életében okoskodni. Pedig mi lenne, ha az élet nekem osztotta volna le a lapokat, és én lennék egy elvált gyerekes nő ebben a pillanatban. Én sem szeretném, ha rögtön megvetnének…vagy elkerülnének, s nem lenne jogom újra egy felnőtt kapcsolatra valakivel.

Egy randin rólam készített képe:

Olvasás folytatása