Pár nap otthon

Pár napot Magyarországon töltöttem, közel 2 év távolmaradás után.
A Covid tett be szépen, hogy nem volt lehetőségem hazautazni. 2020 nyarán még két negatív teszttel átengedtek karantén nélkül, majd 2021-re jött az oltásmizéria. Külön kategóriába sorolták az oltottakat és oltatlanokat. Úgy voltam vele, hogy lehet szívatni a népet, majd egyszer ez is elmúlik, na akkor megyek majd. 2022. áprilisában feloldották a tiltásokat, vakcinaigazolvány már nem számít.
Bumm, tudtam, hogy következő szabadságom haza fog vezetni.

Május végén Easyjet kavart kettőt a járataival. Nincs nagy panaszra okom, mert csak 1 nappal később hoztak vissza a tervezethez képest. Hazafelé meg csak 2,5 órát késtünk. Délután 3-től este 7:30-ig pusztulni a reptéren még mindig jobb, mint el sem indulni. Mint ahogy jó pár járattal történt, hogy a reptéren közölték velük, feleslegesen fáradtak ki, mert maradnak.

Szüleim vártak rám az érkezési kapunál Pesten és éjfél előtt már a gyerekkori szobámban ültem.
Hazamenetelem sürgető volt a fogászatot nézve. Londonban egy pénzlehúzás a fogászat. Az ember regisztráljon, konzultációs díj 90 font körültől, s majd második alkalommal talán csinálnak is valamit. Én egy sürgősségi időpontra mentem 45 fontért itt, ahol a nő megállapította, hogy szuvasodik a bölcsességfogam. Tényleg, ezért 45 font…magamtól is tudtam! Tett rá szuvasodást gátoló valami réteget. A következő lépés a 90 font regisztráció és konzultációs díj, meg persze a több száz fontos kezelés.
Székesfehérvári fogászaton végül:
– Miért jött?
– Bal hátsó bölcsességfog.
– Látom, nézem. Aha, tömünk, jó? (Már nyomta is be az érzéstelenítő injekciót). Várjon a váróban egy picit, majd hívom be újra. 15 percen belül visszaültem a székbe. Furás, tömés, pittyegés.
Kész is vagyunk! 25.000 forint lesz.
– Csókolom, nagyon boldogan fizetek ilyen gyors szolgáltatásért.
Többi fog rendben, fogkövet leszedtük. Nem kell egy darabig jönnie szerintem.
Legutóbb 3 éve a letörött fogam építette vissza pillanatok alatt ugyanez a fogorvos nő.

Londonban (Angliában) minden dupla lehúzás magyar szemmel nézve. Mikor a főnökömnek mondtam, hogy otthon mi a fogászati mentalitás és árak, mondta, hogy egyszer még ők fogászati turisták lesznek!
Én nem csak az a szembetűnő, hogy negyed áron kaphatjuk meg ugyanazt a szolgáltatást, mint itt, hanem maga az extra díjak. A lyukas fogról nem konzultálni kell, hanem tömni azonnal.
Már megkaptam amúgy, hogy spórolgatunk!? Londoni fizuból otthon, olcsón, mi! Erre csak azt tudom mondani, hogy magánszolgáltatásért fizettem. Nem jó az, ha a fontomat hordom haza költeni a magyar gazdaságnak? És nekem ne mondja senki, hogy a helyemben nem ugyanígy tenni. Nyilván az én cipőmben járva mindenki boldogan költött volna egy laza, szép 300 fontot arra, amit otthon 55 fontért is megkap. Biztos, hogy nem. Igen, vállalom, megtakarítok azzal, hogy fogorvoshoz otthon járok.

Továbbá vállalom, hogy masszáson is voltam. Londonban 65 font akár egy óra, Fehérváron 6000 ft. Innen nézve, mikor a főnökömnek említettem a 6000 forint díját, nem hitte el első körben. Mostani árfolyam mellett elképesztően olcsó.

Szép élményeim a Balatonfüred kirándulás. Füred az olyan Balatonnak, mint Londonnak Chelsea. Legpuccosabb része a tónak. Elfelejtettem, hogy milyen szép a Balaton. Milyen gyönyörű a tája. Milyen jó ott sétálni a víz mellett.
Júliusban jövök még, Mr. Darcynak feltétlen meg fogom mutatni a várost.

Szeretek még a Frei kávézóban is ücsörögni a fehérvári Fő utcán. Nekem Frei az ilyen muszáj turistahelyszín. Annyira tuti jók az italok és választék! Londonban meg van nekünk a semmi extra Starbucks mindenhol, aztán örüljünk, hogy 4 fontért kapunk valamit.

Kértem anyut, hogy menjünk színházba. Június 1-én a Szibériai csárdást játszották a Vörösmarty Színházban. Édes Istenem! A szünetben az volt az első szavam, hogy a magyar nép a szomorú múltján soha életben nem fog túllépni. Mi a sebeinket nyalókató emberek vagyunk, csak sírunk a régen. És máig generációk leörökítik utódaiknak a múlt nyomorúságát.
2022-ben színpadra visszük az első világháborút követő, munkatárbor gyötrelmeit. Értem én, hogy a darabban az életben maradásért folyó dráma van, de ebből kéne nekem ma motivációt merítenem?
Nekem sajnos nem motivációt adott, hanem keserűséget a darab. Én úgy jöttem el, hogy rossz hangulatomba visszacsúsztam majdnem.
Aznap este egyfajta kettősséget éreztem. Brit állampolgárként, brit nemzethez tartozva belém oltják a büszkeséget itt. Mi Angliában nem a múlton rágódunk, hanem előre megyünk.
Magyarországon járva meg a világháborúk nyomorai, kommunizmus kínjainak jelei érezhetőek, mai napig társadalmunk depresszívitásában.
Tudom, hogy a történelmünk meredeken eltérő, magyarként mindig szívtunk, tiszta sor. Ám a jelen az jelen. Itt és otthon is 2022-őt írunk és milyen a hangulat.
Otthon mindenki “keserű”, itt meg brit zászlóval büszkén vonulunk. Magyar zászlóval Olimpiákat kivéve, mi nem büszkeségből menetelünk. Vitára nyitott vagyok!

Mr. Darcynak meséltem, hogy miről szólt a darab, csak nézett. Britként ilyen drámai, szomorú, nem happy enddel végződő történetet, 1918-ből a színpadra rakni, nem lenne vállalható. Nekünk van a War horse (Hadak útján) színdarab van, ami első világborús. Egy ló szemszögéből láthatjuk a borzalmakat és az ő atrocitásain át éljük meg a történéseket. Végén azonban hazatalál a gazdájához.
Megemlítem, hogy a Szibériai csárdás színészei kiválóak. Mindegyikük karakterét nagyon bírtam és vastaps a munkájukért. Csak a darab nem emészthető számomra és feszültséget hagyott bennem.

Utolsó este kivezettünk a felújított Aranybullához. Gyerekkori emlékek, sokat lógtunk a környéken anno.

Hálás vagyok, hogy hazajutottam végre. Jó volt találkozni pár rokonnal is, akik mindig szeretettel fogadnak.

Következő felvonás jövő héten. Majd július közepén barátommal. Idén majdnem az összes szabin hazalátogatásra töltöm el. Míg más Magyarországról akar utazni az olasz, horvát tengerpartra, addig én Londonból a Balatonra és otthoni nyüzsgésre vágyom.