Így – úgy

Mostanság igencsak csendes a blogom. Az valós életemben és a háttérben is annyi minden történt/történik, amik elvitték/elviszik az időmet és energiámat. Sok behatás és lelki világom hullámai elnémítanak, kihal bennem az ihlet. Ezt rossz megélni, mert amíg tudok és van mesélni valóm, addig minden “jó” körülöttem, vagy legalábbis úgy érzem.

A közelmúlt első változása a költözésem volt. Nem tűnik nagy dolognak, de nekem az. Dél-Nyugatról Dél-Keletre költözés azt eredményezte, hogy vonathoz lettem kötve. Majdnem 10 év szabadsága, hogy munkámhoz, családokhoz közel éltem, megszűnt. Baromi bónusz persze, hogy közvetlen vonatom van, ami nyugatot köti össze kelettel és nem kell átszállnom. De mégis, a munkába járás ideje meghosszabbodott és merevebb lett, mert menetrendhez kell igazodnom. Reggel sietni az állomásra, sietni munka után, hogy az első járatot rögtön elcsípjem hazafelé. Apró dolognak tűnik, nekem mégis majdnem egy jó hónapomba telt felvenni az új ritmust.

Az új lakóhelyemen új futásútvonalat kellett találnom, emelkedőnek menni és semmi extra látnivaló. Az egykori Temze menti kocogásaimat semmi sem tudja helyettesíteni. Pitiánernek tűnik, de kellett több mint két hét, mire belerázódtam ebbe is.

A magánéletem, hogy Mr. Darcy 6 perc sétára lett tőlem. Minden este átmenni hozzá, úgy, hogy a korábbi rutinomat, mint főzés, futás, olvasás megtartsam…hát totál megborult minden. Egy jó darabig úgy éreztem, hogy nem jut időm semmire. Csak arra, hogy munkából hazaérjek, zuhany és hozzá megyek. Hol a többi bejáratott teendőm? Na és persze az úszás is újra felbukkant. Nyitottak az uszodák a Covid enyhítések hozományaként.
Egészen a mai napig úgy érzem, hogy nem sikerült mindent a kontrollom alá vonnom újra. Az olvasás döglött, blog félig döglött, a futás heti egyszer összejön, úszást meg nagyon nyomatom végre újra.
Nem elég, hogy az életemet próbálom egyben tartani, ritmusba rázódni, Mr. Darcy gyerekeivel is minőségi időt eltölteni…ilyenkor üt be a krak is.
Hogy az elmúlt jó két hónapban, kétszer jártam a sürgősségin. Nincs semmi komoly bajom, viszont van egy visszatérő kisebb egészségügyi problémám, amire a háziorvos szar. A NHS – angol egészségügyben egy ultrahangi beutalóért imádkozni kell, s akár 3 hónapos a várólista stb. Megint áll az ügyem, de legalább a sürgősségin alap vizsgálatokat elvégeztek rajtam, s szerencsére nem találtak semmit. Ami nyugtató, de nem teszi fel az I-re a pontot.
A vállam és kezem csiki-csuki módban működik, nyár közepén remekül éreztem magam. Most pedig megint foglalom az időpontokat a csontkovácsomhoz. Bal oldalam problémás tavasz óta.
Augusztus végén két hétig náthával szenvedtem, aminek végén egy fertőzést is sikerült összeszednem. Ez ügyben legalább a háziorvos ért valamit, mert 3 órán belül gyógyszerhez jutottam, amit csak a patikában kellett felvennem. Telefonos konzultáció után kiküldték az e-receptemet. A gyógyszer szerencsére használt is rögtön.
További munkakeresésben is álltam. Némi stressz, videóhívásos interjúk, személyes interjú, próbanapok, anyámkínja. Tolni kellett a “szekeret” úgy, hogy közben még dolgoztam maxon is.

Ha nem lett volna elég valami a fentieken kívül, egymagában is, a magánéletem is hullámvölgyet vett. Az egész egy kitörölt üzenettel indult, amit nem tudom miért töröltem ki. Majd további apró “bakik”, abszurd véletlen egybeesések. Szakadék szélére kerültünk. Olyannyira, hogy szeptember 1-én, este Mr. Darcy kimondta: részéről vége. Szuper, hogy szeptember 2-án kellett volna ünnepelnem a 10 éves londoni életemet, amit egy rosszul átaludt éjszaka után céltalanul kezdtem. Sétáljunk valamerre alapon elindultam a környékemen. Kora délután ráírtam Mr. Darcyra “Soha nem gondoltam volna, hogy így és ilyen gyorsan zárul a kapcsolatunk”. Visszaírt, hogy beszélnünk kéne.
Szeptember 2-án, kora este, egy nagy parkos sétát követően arra jutottunk, hogy adni kéne ennek még esélyt. Rá egy hétre megint beütött egy kisebb összezördülés, a félig semmin. Volt pillanat, mikor már én éreztem úgy, elég. Persze nem elég, szeretnék menni előre, csak találjunk már vissza a régi kapcsolatunkhoz.

Ez a sok minden, ami fejem köré gyűlt, elnémított. Fulladoztam, félig fulladozom most is az életem egyben tartása mellett, miközben a munkámban sincs lazázás sem. Egyik családnál épphogy végeztem, kezdtem is az új helyemen.

Most, hogy kiírtam magamból röviden, milyenek is voltak az elmúlt hetek…veszek egy nagy levegőt és elengedek minden negatív energiát. Ezerrel fókuszálok az újra, az őszre, ami még előttem áll.
Szép időszakot kívánok mindenkinek!