Változások

Újabb költözés előtt állok. Ezúttal nem helyben maradok, hanem London egy teljesen új részére költözöm. Nagy döntés, de meg kellett hoznom.
November vége óta a barátomnál (Mr. Darcynál) töltök hétvégéket. Mióta pedig a gyerekkel is találkoztam, az itt töltött időVáltm még sűrűbbé vált. Az életem az elmúlt hónapokban úgy nézett ki, hogy pénteken bepakoltam a hétvégére és vasárnap mentem vissza az albérletembe. Folyton bepakoltam, kipakoltam és végül hazavittem a koszos ruháimat kimosni. Majd eljutottunk oda, hogy hétköznap is jöttem ide egy-egy estére. Vándorélet módba kapcsoltam. Nyárra megért a döntésem, ebből költözés lesz hamarosan. Folyton kis utazós táskámmal mászkálni, kezdett sok és teher lenni.

Első körben elhatároztam, hogy ősszel váltok lakhelyet. Aztán a körülmények felgyorsítottak mindent. A lengyel lakótársam közölte, kiköltözik. Ez nálam egy dominóhatást indított el. A megszokott személy, akivel tudom milyen együtt élni és jól kijövünk, elmegy. Ki tudja, ki jön helyette kétség. Illetve ráeszméltem, hogy az albérletpiac döglött. Szobák állnak üresen és nem kapkodnak utánuk úgy, mint Covid előtt, mikor vitték őket, mint a cukrot…s órák alatt ki lehetett adni bármit. A lakástulajdonossal a tököm tele lett menet közben. Az i-re pontot pedig az rakva fel, hogy olcsóbban kezdte el a hirdetni a nagy szobát. Miért fizessek hát egy vagyont a kis szobáért, ha a nagyobb alig kerül most többe?
Elkezdtem Mr. Darcy otthonának vonzáskörzetében nézelődni. Találtam is rögtön 2 potenciális helyet, amikre szobanézést foglaltam. Az egyik ár – érték arányban az egyik nyert, s leraktam rá a foglalót. Minden pár nap alatt zajlott le.

A mostani városzrészem: Battersea. Négy évvel ezelőtt kerültem ide. Egy magyar hölgy, a Chelsea mellett lévő lakótelepen élt, s a lakás üres szobájára rábeszélt. Piszok jó helynek bizonyult ár és mit kapok érte vonalon. Szerettem is ott élni, csak a tulaj volt köcsög. Beáztunk, majd lakásrenoválás előtt kiadta az utunkat. Akkori költözéskor tudatosan a környéken nézelődtem. A Temze part mellett akartam maradni. Így kerültem a másik toronyházba, majd a szomszédos épületbe és végül egy utcával odébb lévő panelba is.
Battersea szuper hely. A lakótelepem ugyan csöves és önkormányzati segélylakásokból áll majdnem az egész. Szóval a színvonal gáz és sok a semmirekellő. Ám amint az utcán elindulok, milliós sorházak köszönnek vissza. György herceg magániskolája is 5 perc sétára van tőlem.
A Battersea hídon átsétálva pedig rögtön Chelseaban találom magam, ahol a piszok jómód és rendezettség fogad. Bentley és Landloverek parkolnak békésen. Ahova nem egy házhoz, sofőr jön felvenni a „szegény” lakosokat.
Chelsea – Kings Road bevásárlóutca meg egy kisebb csoda, persze nem nekem és soha nem fogok itt semmit vásárolni. Én itt maximum a fagyizót és cukrászdát, juice üzletet élvezem ki.
Vissza Batterseabe. A Power Station környéke egy 10 éves projekt keretében épül újjá éppen. Gyakorlatilag egy új városrész építése van folyamatban, ahol a külföldi befektetők és arabok tudnak lakást venni 650.000 font-tól / 1 hálószobás hely – árazás mellett. Mostanra már jó pár éttermet és beülőst részt átadtak, s angol „forróponttá” vált. A felső középosztály 20-30-as éveiben járó gyerekeinek trendi találkozóhelye, ami tőlem gyalogtávra van most.
A Battersea park egy gyönyörűség. Rendezett és nagyon fehér, angolok által körüllakott. Az elmúlt években, üresjárataimban a parkos séta mindig adott valamit. Futáshoz is tökéles hely!
A nyári naplementék pedig mesések a Temze partján. London legszebb hídjának, a kivilágított Albert Bridgenek panorámáját élvezni is, varázslatos élményt nyújt esténként. A híd lábánál elülni és csak lélegezni, figyelni, ahogy besötétedik, szuper pihentető program.

A Piccadilly Circushoz közvetlen busz visz, avagy hoz haza késő este is. Akár 20 perc alatt otthon tudom találni magam. A Victoria állomás és Clapham Junction vonzáskörzetben. Tengerpartra leugrani szintén nagyon könnyű innen.
Plusz ebben a városrészben mindig nagyon biztonságban éreztem magam és hajnali 1-kor hazasétálni sem okozott soha problémát.

Most mindettől búcsút veszek. Kicsit szívfájdító, mert a hovatartozás érzését megadta Battersea. Ugyanakkor meg, valójában nem tartoztam soha ide. A lakótelep, ahol élek, túl színvonalon aluli hozzám, a milliós sorházakhoz és lakosaikhoz pedig én vagyok színvonalon aluli. Nagyon kettős. A mi panelunkban tényleg nagyon lecsúszott emberek laknak többségben, kis keresettel. Két utcával odébb meg a 17.000 font-tól/ év magániskolát megfizető családok mozognak. György hercegről nem is beszélve, aki a telepünk mellett elhaladó úton van szállítva naponta.
A „saját” embereimet hiányoltam mindig. A helyi pubokban feszengve éreztem magam a sok középosztálybeli fiatal angol mellett. Az ő köreikre születni kell ahhoz, hogy odatartozzon valaki.

A költözés döntése már tűnik annyira ijesztőnek, mint elsőre tűnt. Az új helyem Mr. Darcytól 6 perc sétára található. Nem leszek egyedül és bízom benne, hogy kapcsolatunknak is ad egy lökést majd, ha sűrűbben látjuk egymást. Talán még a gyerekek velem való viszonyát is javítani fogja, ha többet futunk össze. Meglátjuk. Pozitív vagyok.
Új hely, új lehetőségek.
Közel 10 év délnyugat londoni személyből, délkelet londoni lakos leszek.

Folyt.köv.