Előre, helyzetjelentés

Ma van 7 hónapja, hogy elküldtem első üzenetem Mr. Darcynak a társkereső oldalon. A többi már történelem. A mi kapcsolatunk nem olyan, mint egy Hollywoody szerelmi film, ahol egymásra nézés és két csók után Happily Ever After a történet vége. Először jó 3 hónap után mondta nekem ő, hogy akkor most már barátnője vagyok. Addig a nem ígérek semmit és nem tudok elköteleződni állásfoglalásokat hallottam tőle minden egyes héten. Majd be lettem mutatva a gyerekeknek 4 hónap után és onnantól még bonyolultabb és összetettebb lett a viszonyunk. Mivel pedig a szüleivel él Mr. Darcy, nekem rögtön a nagyszülőkkel is jól ki kellett jönnöm a fentien felül.
Néha magam sem tudom, mi visz előre. Főleg akkor nem, mikor egy „leolvadást” élek meg, mint 3 héttel ezelőtt, mikor összejött minden és negatív lelki hullámba kerültem.

A múltkori kiborulás után hamar összeszedtem magam, muszáj is volt, mert az exfeleség kezdett el keverni. Szóval elég volt Mr. Darcynak a gyerekei lelkiállapotát istápolnia, arra már semmi szükség nem jutott, hogy az én kiborulásaimat is hallgassa. Most árral szembe megy (megyünk) és nekem stabilnak és támogatónak kell maradnom.
Múlt héten egy ismerősöm említette, hogy ez az egész „csomag” kezd lassan szappanoperába átcsapni. Hát lehet. A cikkeket nem azért írom, hogy a magánéletemet kiszellőztessem és hagyjam, hogy több tucat ember csámcsogjon rajta. A célom a Mr. Darcy cikkekkel az, hogy a saját szituációm által megmutassam, mennyiféle kapcsolat létezik és a Facebook cukormáz, hogy mindenki folyton boldog és tökéletes családja van, egy kamu. A felszín alatt sokan küzdenek sok mindennel, amik egy személyes találkozó és őszinte beszélgetés után bukkannak felszínre.

Említettem, hogy nem egy jövős – menős családról van szó. Végiggondolva, ez simán változhat kisebb mértékben. Ám most első lépésként összeszokás szakaszban járunk és bizalomépítés, elfogadás erősítése a cél. Amíg ezen a szakaszon nem jutunk túl, nem tehetek javaslatok és ötletek, csak az ő bejáratot életritmusukat követem és igyekszem bekapcsolódni, ahol tudok. Ha Fifa megy a TV-n, szombaton 2 órán keresztül, akkor szépen megtanulok én is rajta játszani. Hogy együtt rúghassuk a labdát a Nintendo játékban. A Mario autós játékot legalább szeretem esténként. Mikor pedig marhaságot néznek, ott a telefonom/laptomon, hogy magamnak valami hasznosabb dolgot találjak. A német nyelvkönyveket újra leporoltam, üres percekben azt mindig lehet majd gyakorolni itt. Vagy az online tanfolyamommal haladni.
A mozgás részéről…bevásároltam egy ugrálókötelet. Bármikor lépéshiányom alakul ki, a kertben nyugodtam tolhatom bármikor. Legútibbi vasárnap 5000 lépést megnyomtam rajta. Másnap fájt is a vádlim nem kicsit. Nagy semminek tűnik, de gyilkos gépezet ez a kötél. Egyhuzamban 10 percnél többet nem is bírtam hirtelen.  Következő cél 15 perc, 20 perc, majd fél óráig eljutni rajta. Ugrálás közben pedig Podcastot hallgatni, hogy ne teljen haszontalanul az idő. Nyavalygás helyett a megoldásokra igyekszem koncentrálni.

Az előző cikkben írtam, hogy fontos olyan dolgokat csinálnom, amik boldogságot okoznak a barátom és gyerekei mellett is. Szerencsémre jó barátommal nagy sétákat sikerült tennem az elmúlt hetekben. És tényleg boldogsághormon termelést okozott Hampstead Heath romantikus hangulatú utcáit felkeresnem, vagy a Regents park gyönyörű virágágyásait megpillantanom. A kis fotós énem is kicsit kiélhette magát, s szép összhatásokat örökítettem meg.

Zárógondolat.
Két hónapja találkoztam először a gyerekekkel.
Egyelőre egyszer jobban, máskor kevésbé jobban állok velük. Ahogy mondtam Mr. Darcynak is, én menni szeretnék előre. Most már csak azért is látni szeretném, hogy idővel mi fog ebből kisülni, mikor fogunk eljutni a mi kis Happily Ever After történetünk kezdetére.