Online társkeresés

A párkereső oldalak világáról elkezdem most írni a cikkemet. Várhatóan jó pár írás fog születni a témában, mert éppen nyakig ülök a szituációban és ihlet az akad bőven.

Én mindig ellene voltam az ilyenfajta ismerkedésnek, nem hittem benne. Ám idén az élet a vírussal együtt, jól megkeverte a lapokat. A tánc lehalt, mindenfajta összejövetelek sztornózva lettek.
Közben május és szeptember között két férfi is belém rúgott. „Csinos vagy, kedvesnek talállak, de nem nekem való vagy”. Felbaszodtam. Nincs szebb szó arra, ahogy éreztem.
Az ember akkor szánja el magát komfortzónát túllépő dolgokra, mikor egy törés következik be az életében. Az én életemben az elutasítások okozták a törést.

Egy nanny ismerősöm mesélte nekem, hogy a barátjával a match.com oldalon ismerkedett meg közel 2 éve. Elkezdett ösztönözni arra, hogy regisztráljak be, próbáljam ki. Hetekig emésztgettem az ötletét. Majd a rosszabb már úgy sem lehet, nyugalom érzésével létrehoztam a profilom.
Felkerültem az online térbe és böngésztem, illetve vártam, ki talál be.

Lelkileg nagyon megterhelőnek találtam a helyzetet az első hétben. Ha ráírtam valakire, vissza fog-e írni. Milyen reakciókat kapok? Ki fog belém taposni? Hogy utasítsak el kedvesen valakit?
Az online társkeresésben a biztos az, hogy semmi sem biztos. Csak mert elkezdtem beszélgetni egy normálisnak tűnő sráccal, még a lelkesedés legkisebb jelét sem kell produkálni, ugyanis semmit sem jelent a dolog. A srác másnapra eltűnhet, letilthat, elküldhet. Érzelmek nélkül és fapofa helyett „faszívvel” szabad csak leülni a weblap elé.
Én abszolút beleestem abba a hibába, hogy izgatottsággal töltött el az első napokban a helyzet. Majd rájöttem, hogy ez az egész csak látszat, amíg valakivel személyesen nem találkozom.

Amint beregisztráltam hirtelen nagyon népszerű lettem. A köcsög match.com azt akarja elhitetni az újakkal, hogy felkapottak. Netes keresések nyomán találtam olyan feltételezéseket, hogy az oldalon fizetett emberek vannak, hogy profilokat kedveljenek, hogy rátegyék a nyomást a frissekre: megéri a tagság. Hogy elültessék azt a látszatot, hogy itt dögivel akadnak a „rád kattant” férfiak. Ez egy marketing beetetés.
Kifizettem a tagságot és egy héten belül úgy éreztem, hogy minden profilt láttam, s halott lett a levegő körülöttem fent. A keresőben is ismétlődésszerűen jöttek vissza a potenciális egyezések…

Match.com, nem ajánlom senkinek sem. Egyszerű embernek amúgy sem való. Az oldal tele van puccos irodistákkal (többség angol középosztály és attól felfelé), akik jómódban élnek, vagy legalábbis a jómódban élés látszatát próbálják eladni magukról. Agyoniskolázott és agyonutazott férfiak, akik állításuk szerint mind komoly kapcsolatot keresnek, aminek a felét sem hiszem el. Alig van olyan profil, ahol nincs egy öltönyben pózolós kép. Aztán jachton napozós kép, meg 10 jómódú angol pezsgőzik a következő képen, hova tegyem az ilyet…
Volt egy faszi, aki egyenesen beleírta a profiljába, hogy olyan nőt keres, aki piszok gazdag – szó szerint így volt leírva.
A match.com alapján én nyugodtam elpatkolhatok magányosan és még ezért 30 fontos tagságit is fizettem.

Egy hete benne voltam már a társkeresésben, jött egy gondolat. A Plenty of Fish nevű oldalt is ajánlotta még nekem valaki régebben. Oda is beregisztráltam. Ha lehet az mondani, itt történt meg velem a csoda. Ez a weblap/ app ugyan totál gagyi és borzalmasan régi a felhasználó felület, de ingyenes. Bárkire ráírni nem kerül pénzbe és az „Isten állatkertje” is megtalálható rajta. A nagy kazalban jobban lehet matatni, mint kicsi posh rakásban (lást match.com). A Plenty of Fish-en van kőműves, festő, biztonsági őr, de ugyanúgy biológus kutató meg programozó is stb.stb.
És ezen a felületem nem éreztem úgy, hogy fizetett emberek munkavégzés gyanánt kedvelgetnék a profilomat.
Ha az Egyesült Királyságban éltek és izgat titeket az online ismerkedés, akkor ezt ajánlom.

Egy hónapot adtam magamnak, mert nincs többre kapacitásom időben. Annyira időigényes naponta 2-3 órát eltölteni azzal, hogy beszélgetéseket folytatok, elkezdek, levelekre válaszolok, böngészek.
Egy sráccal chateltem, aki annyit írt vissza erről: „Ember, a párkeresés itt önmagában egy főállás”. Valahogy igazat adtam neki.

Folyt.köv.: Személyes találkozók, tapasztalatok stb.