Vissza önmagamhoz, jövés – menés

Az elmúlt két hét azzal telt, hogy visszataláljak önmagamhoz. Az én terápiám a jövés – menés. Minél több dolog történik velem, minél több inger ér, annál jobban vagyok. A képlet egyszerű, ha lekötöm magam, akkor nincs időm merengeni.

A családtól visszaköltözve beindult az életem. Ismerősnél jártam látogatóban. Nagyon kellett a lelkemnek, hogy elugorhassak hozzájuk, s beszélgessünk. Kelet-Londonba rollerrel mentem ki, 2 óra 20 perc alatt összejött a túra. A Tower hídon át, a Temzét követve, Canary Wharf mellett elhaladva amúgy faja szép London tárult elém ismét. Kellett az a kis mozgás, városnézéssel egybekötve.

Greenwich park piknikre május utolsó hétfőjén ugrottam ki. Brutál döntés volt. A DLR elég szépen megtelt, a parkhoz közeledve pedig zéró távolságtartás és tömegnyomor fogadott. Na mondtam magamnak, ha most nem kapom el a vírust, akkor sosem. Az emberek rajzása elképesztő volt.

A karantén szabályokat rengeteg megszegték. A csoportos piknik kerülése, egymástól távol ülés a pléden, még csak véletlen sem sikerült nagyon sokaknak. Hozzám közel pl legyelek piknikeztek vagy 8-an. Hát biztos nem egy háztartásból.

A Regent’s parkba is kiértem közben. A rózsaliget a legszebb látnivaló május táján. A sokféle színű és illatú virág minden évben elbűvöl. Május végén még éppen csak a szezon végét elcsípnem. De nem csúsztam le a teljes virágzásról, s már ennek a ténynek nagyon örültem.
Zsiráfoknál is megálltam bámészkodni: ITT

Egy héttel később Hampstead Heathre húzott szívem. A parkerdőben mindig akad valami új, amit felfedezek és a fák pozitív energiája gyógyítja a lelket.
A kilátás a Parliament Hillről pedig csodálatos. Nyugodtam kiültem a dombra, néztem az elhaladó embereket, figyeltem a zajokat, hallgattam beszélgetéseket körülöttem. A jelenben próbáltam lenni és levegőből nagyokat szippantva „tisztultam”. Csak ott létezni és nézni ki a fejemben 2 órán át a fűben, legjobb dolog, ami csak történhetett velem.
Majd felfedeztem egy fasort, aminek fáit 1988-ban ültették. Odaköszönni és velem egyidős fák alatt sétálni, hát spirituális élményt adott.

5 órán keresztül pihentem, bóklásztam szombat délután Hampstead Heathen. Mindezt egyedül, de most erre volt szükségem.

Az elmúlt 2 hétben beköszöntött a nyár Londonba. Minden este kimentem naplementét nézni a Temze partra. Kellett az, hogy munkából hazaérve, egy zuhanyzást követően meginduljak még. Minden egyes esti séta gyógyított szintén.

Pluszban én mindent szimbólumokhoz kötök. Etsyn vettem egy új ezüst nyakláncot, s medált is rendeltem hozzá: „Dont look back, you’re not going that way”
És egy új fülbevaló tulajdonosa is lettem. Kianit kőből (tudatosan választottam pont ezt), kézzel készült darabbal.

Mindezek után június is ideért! Csakis előre!
Szép hónapot és kellemes élményeket kívánok!