Szigorú karantén vége

Karantén 8+9 hete. Már nincs karantén igazából. Május 10-én bejelentették, hogy a nagy szigornak vége. Korlátlan ideig lehet kint lenni, ki lehet ülni a parkban, lehet jönni – menni autóval Angliában belül. Az egynapos kirándulások engedélyezettek.
Ami továbbra is megmaradt: semmi sincs nyitva élelmiszerbolt, patika, néhány kaja elviteles hely kivételével.
A parkok nyilvános WC-i is zárva vannak még, szóval azért arra ösztönzik a népet, hogy tényleg csak helyben és tényleg csak ésszel mászkáljanak.
Tömegközlekedni nem ajánlott. Aki otthonról tud dolgozni, az maradjon továbbra is otthon. Akinek pedig a munkahelye még él, de nem tudna otthonról dolgozni, mehet melóba.
Én is itt jövök a képbe, hogy engedélyezték hivatalosan is. Lehetek újra kintlakásos. Ugyan a szigorú karantén alatt is tudtam volna melóba járni, de mindenkinek biztonságosabb volt, hogy nem kellett.
Május 10. után megegyeztem a szülőkkel, hogy ezt a hetet még akkor náluk. Majd pénteken, a munkanapom végén cuccolok vissza. Minden a forgatókönyv szerint zajlott le.

A lakhatási körülményeim miatt még nagyon szívesen maradtam volna, de saját és az ő privát életük miatt már kezdett teher lenni a helyzet. Pont „egészséges” ideig tartó hetek után, tudtam, hogy mikor kell eljönni. Ugyanúgy a beköltözést is ösztönösen jól időzítettük. Vasárnap délután vettek fel, s hétfő este indult a szigorú karantén.

Mit adott a karantén?
A reggeli szokásaimat átalakította a bentlakás. A M&S-ben rákaptam a joghurtokra és abból mindig egy hétre előre volt a kis hűtőmben. Aztán vette hozzá croassantokat, gyümölcsöket (málna, feketeribizli, eper stb) és különböző normális ivóleveket.

8-kor kezdtem, s 7:45-re lementem a konyhába. 15-20 perc alatt nyugodtam elfogyasztottam a reggelimet: joghurt, gyümölcs, péksüti, juice, kávé kombinációt.
Luxus érzést adott, annyira más volt, mint egy átlagos hétköznap, mikor 5 perc alatt valamit bekapok félkómásan indulás előtt. A reggeliket kimondottan szerettem a családnál.

Este leadtam 6-kor a gyerekeket. Elvonultam a szobámba, jó párszor összeszedtem magam egy futásra még. Majd utána vacsora várt a konyhában. Az anyuka mindig összedobott valamit. Angol létére meglepetést okozott, hogy főzött valami gyorsat.
Utoljára ilyen jómódban még otthon volt részem, anyum gondoskodott rólam így egykoron.
Az apuka meg, sokszor kérdezte: tölthet-e egy pohár bort?
Vendéglátás vonalon is odatették magukat a szülők.

Karantén egyéb hatásai:
A karantén első heteim úgy éreztem, hogy nincs elég ruhám. Az egy bőröndnyi cucc ezt hozta ki belőlem. Az első hetekben online vásároltam. 5 új felsővel, 2 nadrággal, 2 szoknyával és 1 új pulóverrel lettem gazdagabb. Nem vagyonokat költöttem el, s örömet okozott, mikor jött a futár.  Ám nagy valószínűleg bezártság nélkül, nem szereztem volna be őket.

Hiába gondoltam úgy, hogy minden jól halad, és hiába kerestem és értékeltem a szép pillanatokat a kertvárosban, lelkileg mégis megviseltek az elmúlt hetek. A barátommal sem találkoztam ez idő alatt, ami odavágta a kapcsolatunkat. Eközben valaki „előkerült”, egy személy, aki korábban is ismertem. Jól összekuszálta az egész magánéletemet a helyzet. Vitt az ár, csábított a kaland. Ráment minden.
Még, ha nem is passzolt olykor előtte se bár dolog, rájött pluszban, hogy a távolságtartás és bezártság félig „elvette az eszem”. Hirtelen döntéseket hoztam, nem gondoltam bele mit lépek és annak milyen következményei lehetnek.
Most jól megnézhetem magam. Mikor „terápiára” van szükségem, az utazás, a sok jövés-menés mindig segít. Most, hogy még pl. vonatozni, nagyobb távokat megtenni nem szabad, repülőre nem tudok szállni, ülhetek a popsimon és várhatom, hogy az idő gyógyítson.

A nemrég olvasott ’A jóember’ könyvből jut eszembe egy idézet, ami a főhősnek, Norbertnek is mindig erőt adott:
„Ne nézz hátra malacka, nem arra megyünk” (Micimackó)

Bármi is lesz még, a 2020-as évet „túlélem”
A nagy kívánságom pedig, hogy Karácsonykor egy tengerentúli utazásra legyen már lehetőség.