Karantén 7. hét

Karantén 7. hetének is vége.
Hogy én eddig mindig tartottam a nyári szünetektől. Mit fogok én napi 10 órában 2 vagy 3 gyerekkel kezdeni. Aztán a vírus okozta helyzetben azon kaptam magam, hogy 7 hetet letoltam a picikkel, úgy hogy semmi tábor, foglalkozás, barátokkal játékdélután, de még csak játszótéri idő sem akadt.

Az első hetekben napi 1 sétára mentünk ki még reggel 9-kor, hogy elkerüljük a délutáni „forgalmat”.  Délután pedig a kertben töltöttünk egy szűk órát. Hetekig ennyi volt a mozgás az életükben.
Majd ahogy telt az idő, kicsit bátrabbak lettünk. Egy picit kitoltuk a reggeli sétát, s néha még egy rollerkör is belefért délután gyorsan. Az utolsó 2 hétben már fixen napi kétszer kint jártunk akár 3 órát összesen.

A lelki világomról is érdemes néhány szót ejteni. Ahogy beütött a vírus Londonban, két hétbe telt, hogy lenyugodjak. Addig minden este meredten néztem ki a fejemből és nem hittem el, hogy ez történik. Majd a félelem szakaszát értem el. Az érzést, hogy a veszély ott van levegőben, a bokorban vár, mikor fertőzhet meg. Mikor keserű szájízzel mentem ki a házból, tartottam mindentől.
Aztán a megnyugvás következett. Van ez a helyzet, majd elmúlik egyszer. Ha meg kell halni, hát köszönöm az eddigi életem – beletörődtem. Ezzel az érzéssel telt el újabb pár hét.
Májusra meg abba az állapotba jutottam, hogy nem érdekel mi lesz, nem ülhetünk bezárva örökké. Ésszel, de szegjünk szabályt. Nekem már belefér ez a rizikó – megállapítás.
A hétvégén Észak-Londonba utaztam Uberrel, baráttal találkozni. 8 hetet bírtam felnőtt ember ölelése nélkül, vállalom. Nem tartottam vele a 2 méteres távolságot és a lakására is felmentem vacsorázni.
Család is támogatott ebben a kirándulásban, abszolút értették, hogy 8 hét után szeretnék már valakivel találkozni. Ők áthívtak pénteken egy barát házaspárt ide a házba. Ők itt találkoztak ismerőseikkel, én meg ez idő alatt elugrottam innen.

A részemről innentől nem fog lelkiismeret furdalást okozni, ha valakivel találkozom. Nyilván közeli ismerősökkel és nyilván minden más embert továbbra is elkerülve.

Büszke vagyok magamra, hogy ilyen sokáig bírtam, s a családdal élve átvészeltem ennyi hetet.
A futás maradt az egyetlen sporton, amiért hálás vagyok. A súlyokkal való harcban segítőtársam maradt. A kevesebb séták mellett feljött rám valamennyi, de az hamar le is fog menni.

Az elmúlt hetek meg megtanítottak a jelenben élni. A helyi parkban lévő tóban kikeltek a kiskacsák 2 hete. Soha ilyen csodálattal és örömmel nem mentem még ki kacsákat látogatni, mint idén.
A fán galambok építették a fészket. Soha életben nem érdekelt eddig ez a jelenség, most volt időm megállni és figyelni. És a virágzás. Az orgonabokor sem okozott még annyi örömet, mint idén. A bodzát is úgy szeretem, már figyeltem is a parkban. A gesztenyefák virágzása sem hatott meg eddig, most pedig igazi kis csoda lett ez.
Mindeközben érzem a levegőben, hogy közeledünk az alagút végéhez. Jó ezt megélni.
Minden rendben lesz mondat kezd értelmet nyerni.

Bónuszként talán megemlíthetem, hogy a magánéletemben is történt egy nagy fordulat. A karantént elkezdtem valakivel, de nem ugyanazzal a személlyel fogom befejezni. Az élet most nagyon érdekesen lekeverte a lapokat. Véletlenül történt egy váltás…nincsenek véletlenek. Az élet akarta, hogy változás legyen, én meg most megyek azzal az áramlattal.  

Folyt.köv.