Február: hónapzáró

Február is búcsúzott. Gyors hónapnak tűnt.
Végre a szociális életem is előtérbe került, s elkezdtem barátokkal és ismerősökkel összefutni.

Február 1-én, szombaton az időjárás lehetővé tette, hogy végre egy kinti futást is megejtsek. Időbe fog telni, míg 6-8 km-es távokra tudok menni újra.

Majd az azt következő hétvégéken a viharok és esők domináltak. Mindig rossz idő volt.
Az angol ismerősömmel is egy pubban tudtam csak összefutni, s órákon keresztül csak ültünk és beszélgettünk. A helyválasztás legalább tökéletesnek bizonyult a Tower Bridge kilátással és közvetlenül a Temze mellett. Bónusznak írtam fel a kandallót is.

Ismerősök meghívtak magukhoz évindítóra. Furcsa az élet. Ők a 30-as éveik közepén járó, értelmiségi és egzisztenciális munkával rendelkezdő Londoniak. Beszélgetésünk során előjött a gyerekvállalás. Ők pont olyan élethelyzetben járnak, hogy lassan dönteniük kell: akarnak-e gyereket, vagy nem. Miután említette a férj, hogy ismerőse 1400 fontot fizet magánovira havonta…vannak összegek. Hát vannak, s még 1400 font az egy olcsó hely.
Két réteg vállal többségben (és több) gyereket Londonban: Vagy „mindegy”, hiszen amúgy is segélyekből élnek már és vagy alacsony életszínvonalon. Vagy annyi pénzük van, hogy a gyerekgondozás bele van kalkulálva a költségvetésbe és a megengedhető kategóriába esik. Akik meg a kettő réteg között mozognak, na ők vannak a „lápban” – ahogy nevezte. Láp, akiknek egy gyerek visszaesést hozna életstílusban, vagy bevállalják, vagy inkább tudatosan nem. (Minderről az angol állami gyerekgondozás rendszere tehet, hogy 9 hónap és 3 éves kor között nem jár semmi)
Visszatérve ismerősökre, nem hittem volna, hogy őket ennyire aktuálisan foglalkoztatja a családalapítás költsége. Kívülről úgy tűnik az életük, hogy minden rendben van, s szépen haladnak előre a karrierjükben.

Hónap közepén egy barátnőmmel találkoztam, aki mindjárt szülni fog. Mivel ritkán találkozunk, már a 6. hónapban járt, mire megtudtam a hírt. Ő mondta nekem, hogy majd tanácsokért hozzám fordul.
Újszülöttek egy külön világ, nincs hozzá semmi tapasztalatom. A pépes kajára szoktatásban sem tudok segíteni. Majd, ha a gyerek megindul és 20+ hónapos körül lesz, már fordulhat hozzám.
Az, hogy valaki gyerekgondozó nem jelenti az, hogy minden korcsoporthoz ért – ezt sokan elfelejtik.
Angliában az újszülött dajka egy külön munkakör, s maternity nurse a nevük, nem nanny. Jobb esetben a nanny a gyerek 5 hónapos korától van alkalmazva, de strong baby experience needed – erős csecsemőgondozás tapasztalattal.
Ebből is látszik, hogy minden életkornak megvan a maga sajátossága és szükséglete, s más és más tudást igényel.

Aztán Valentin napot megéltem. 10 év után nem egyedül töltöttem az estét. Semmi nyomást nem raktam a barátomra, csak azért kértem, hogy fussunk össze péntek lévén. Kaptam egy szál rózsát tőle. Az ölelése remélem meg egész évben kísérni fog. Nem erre az egy napra gyúrtam, hogy kimutassa, fontos vagyok neki.

Február 14-én történt szintén, hogy a panelunkban egy 2. emeleti lakás kiégett. Elmentem futni 2 óra előtt, s mire jöttem hazafelé, kint voltak a tűzoltók. Közel 2 órán keresztül se ki, se be nem lehetett mozogni a toronyházban. Egy helyi iskola recepcióján várakoztam, míg beengedtek minket újra.  
A tűz okáról nem kaptunk tájékoztatót. Becsülöm a tűzoltóságot, amiért nagy erőkkel vonultak ki, gyorsan reagáltak és a tűz terjedését megakadályozták.

Az hónap utolsó napját bónusznak neveztem el: 4 évente egy extra 24 óra, amit megélhetünk.
A Rosemary magyar étterembe látogattunk el. A tyúkhúsleves és töltött káposzta jól esett. Bár nem úgy készítették, ahogy anyum szokta, de így is örömmel fogyasztottam el.
Feltűnt, hogy a menü az évek alatt megritkult és rántott húst már nem is készítenek. A pörköltekre fókuszálnak (gomba, marhahús, csirke), meg cigánypecsenye és töltött káposzta. A borok kínálata viszont látványosan bővült. Mi egy pohár roséval koccintottunk Villányból, a Gere pincészetből.
A vacsora után egy ír romkocsmába ugrottunk el, Nyugat-Londonba. És búcsúzott Február hónap!

Köszönök mindent az életnek.

U.i.: Könyv fronton benne vagyok Michelle Obama életrajzában. Angolul olvasva lassabban haladok.