2 éve táncolok

Két évvel ezelőtt a farsangi bálon, egy magyar srác ajánlotta nekem a Ceroc táncot. Egy jelnek vettem tanácsát, s izgalommal vetettem bele maga az újba.

2018.február 16-án, pénteken életem első Ceroc táncóráján résztvettem. Addigra már rég levetkőztem azt a félelmem, hogy mit gondolnak majd mások? Kezdő vagyok, felőlem azt gondoltam majd a többiek, amit akarnak. Az első alkalom sikerrel zárult. Úgy jöttem el, hogy „tudok táncolni”. Végre egy pozitív élmény, amit a tánccal kapcsoltban éltem meg. Motiválttá váltam, hogy heti szinten eljárjak.
Az első 6-8 hétben a kezdőkkel, az alap mozgásokat tanultam. Megismertem egy-két személyt, s kezdtem bekapcsolódni a tánccsoport életébe.

A hetek gyorsak teltek, s megértem arra a szintre, hogy haladó csoportba kerüljek. Közben helyszínt váltottam, a szerdai óra hangulata és helye nyerte el a szimpátiámat legjobban.
A haladó szinttel együtt kinyílott egy új világ, hiszen a hétvégi nagy táncestekre is „megértem” általa. Havonta egyszer Hammersmith városházán jött össze a londoni csapat, ahol más helyszínekre járó táncosokkal is összefuthattam. És az egykoron még ismeretlen táncterep, kezdett otthonossá válni.

A fejlődésem, magabiztosságom nem folyamatosan nőtt. Az első egy évben voltak jobb és rosszabb heteim is. Volt, mikor úgy jöttem, na ez botrányosra sikerült. Aztán volt, hogy nagyon lelkesen zártam egy estét.
Ahogy egyre többet láttam rendszeresen a többieket, úgy kezdtem el ismerkedni is. Negatív szájízzel zárult beszélgetések is születtek ebből. Ceroc az nagyon angol, tele angol pasikkal, azon belül is irodistákkal. Én meg egy Kelet-Európából jött nanny, lesajnáló pillantások. A jópofi beszédeket is megkaptam. Az angol pasikról nem alakult ki határozottan pozitív véleményem. A felállás egyszerű, akit annyira nem csípek, próbálom elkerülni. Akiket viszont kedvelek, mindig igyekszem táncolni.

Az utóbbi közel egy évben, a társasági mivolta miatt ragaszkodom a tánchoz. Ha már munkában nincs alkalmam, legalább itt heti egyszer biztosan ki tudom élni a szociális szükségletem. Már egy csomó embert névről megtanultam, odamegyek hozzájuk. Valakivel ölelést váltok, valakivel arcra puszit. Kell az, hogy lássam őket hetente. Kedvenceim is lettek, akikre mindig „vadászok”, hogy a közös tánc meglegyen. Csak említem a nagyon kedves angol srácot, az IT-s srácot, a 40-es férfit – aki jól tud vezetni, a bárgyú mosolyú tagot – akit mindig nekem kell felkérnem, a jól öltözött férfit – akivel mindig összekacsintunk, az orvost – akivel mindig váltok pár szót stb. Ők a heteim részeivé váltak.

A Ceroc tánc nagy hátránya, hogy az átlagéletkor az 40+ korcsoport. A weblapjuk a 90-es éveket idézi, és marketinghez semmi közük az illetékeseknek. Nem tudják felvirágoztatni és vonzóvá tenni a fiatalabb korosztályok számára. Az egész cég jelenleg egy lomba gépezet, ami azokra épít, akik 10-20-30 éve kezdtek el táncolni.  Így minden héten azzal a gondolattal vagyok, hogy micsoda potenciál van a Cerocban, csak nincs „eladva”. Pedig olyan könnyen tanulható…és nagy lehetőség rejlik benne.
Hiába hirdeti a weblapjuk, hogy „a leggyorsabban növekvő táncjelenség az Egyesült Királyságban”. Talán a 90-es években ez így is történt, de napjainkra nem az. Tök szomorú látni, hogy a tánc jövője szerintem a hanyatlás felé vezet éppen. Mikor ezeket szóvá teszem pár táncos ismerősnek, egyetértően bólogatnak. Nem egykeként látom a problémát csak.

Mellékszálként leírom, hogy Magyarországon is működött anno 2009 és 2014 között Ceroc oktatás. És elég rövid életű dolog lett. Mindenki csak a Salsát ismeri, pedig a Ceroc sokkal gyorsabban tanulható és valódi sikerélményt ad, még abszolút botlábúaknak is, s azoknak, akik korábban több más táncba csúnyán belefulladtak. Csak ugye nincs köztudatban…s nem beszélnek róla annyian, s nincs felkapva az interneten.

2017-ben volt egy vágyam. Szerettem volna a kommunikációs képességem fejleszteni, és felnőtt angol nyelvű közegben mozogni. A Ceroc ezt a kívánságom is teljesítette.
Kettő az egyben: Mozgás és közösség. Nem is kell több! 🙂 Köszönöm!