Lanzarote, emlékek

Karácsonyi nyaralásra emlékezés folytatása. Képes visszaemlékezések és zárógondolatok.

Ha egy nagyon emlékezetes pillanatot kéne valakinek most elmesélnem, akkor a napfelkelte és naplemente nézés jutna eszembe. A természet ingyen ajándéka, ami hálaadásra ad okot. Egyrészt az adott napon felébredhettem, másrészt meg is élhettem végül egészségben és békében.
Tél lévén reggel nem kellett hajnalban kelnem, hogy lássam a kis csodát. Elég volt nem sokkal 7 óra után az óceánpart felé sétálnom, ahol egy sziklás résznél leültem a nagy köveken és a messzeségbe meredtem. Egy hölgy biciklivel már ott várakozott előttem, tőle egy kis távot tartva huppantam le. Nem messze tőlünk pedig egy úr reggeli edzést tartott a homokban.
Hosszú percek, 20 perc telt a várakozással. Nem történt semmi különös, s állt minden. Majd felbukkant a nap teteje a horizonton és azt követve már pillanatok alatt lezajlott, míg teljes egészében feltűnt a tenger felett egy hajszálnyival. Túl gyorsan történt meg, nagyon sietett felbukkanni.

A naplemente is hasonlóan alakult. Közeledtünk az időponthoz. Majd, amint egy picit is lebukott a sárga feje, 2 percen belül egészen eltűnt.
Mindkét természeti jelenség sokkal látványosabb, ha fehér bárányfelhők úsznak az égen.

A Facebookon megosztottam egy videót, amit a reptér mellett készítettem.

A fejünk felett, éppen Földet érés előtt csodálhattuk meg a gépeket. Először csak feltűntek egy pöttyként a víz felett, majd csettintésnyi idő alatt már meg is érkeztek. Megtapasztalni és látni, nagyon érdekes program volt. Biciklivel tekertünk ki a helyszínre Arreciféből.

Kedves emlék még: A szigettúránk során elvittek minket a Jameros del Agua-ba, egy föld alatt húzódó kis barlangba. Csodálatos esküvői helyszín lenne ez is!

A kis tóban mini fehér rákok láttunk. Számuk több ezerre, ha nem tízezerre simán tehető a vízben.

Ha Lanzarote szigetét kéne eladnom valakinek, akkor azt mondanám, hogy ez a hely egy csomó híres amerikai táj hasonmását öleli magában. A vulkáni túrán készült kép, akár a Grand Canyonnál is lehetett volna. A strandok, akár Hawaii-ra látogattunk volna. Kaktuszok, mintha Arizonában autókáztunk volna.

A szigetet biztonságosnak tartottam, nagyon rendezettnek és jól felügyeltnek. A buszközlekedés kiválóan működött. A bicikliút meg gyönyörűen ki lett építve. Bicikliseknek egy kis mennyország!
Nagyon tetszett, hogy az ajándékboltban nem gagyi kínai marhaságokat lehetett csak kapni. A sziget tökéletesen kihasználja a természeti javait. Aloe mezőből mindenféle minőségi termék. Szappant, arctisztítót, szemkörnyékápolót és gélt is vettem belőle.
A helyben párologtatott tengeri sóból főzésre és fürdőbe kiváló ajándékok beszerezhetőek szintén.
Aztán egy helyi szappankészítő cég standjára bukkantam a parton. Agyagos arclemosó szappan, vulkanikus hamuból bőrtisztító szappan, narancsos-gyömbéres szilárd sampon jött velem haza.
Továbbá a vulkáni megszilárdult lávából készült ékszerek hadát találtam, 2 fülbevalóval gazdagabb lettem.
Helyi bort is kóstoltunk, több szőlős birtok működik.

Csodálatos hetet éltem, éltünk meg. Hálás vagyok az életnek. 

A reptéren nyitott teraszú pub üzemel. Eljövök ide Lanzarotera, hogy a vulkánokkal a háttérben igyak egy italt, búcsúzásul…hol máshol lehetett volna így tenni?! 🙂