Új évtized kapcsán

Ideért egy új évtized. Az interneten több rövid összefoglalós posztot láttam ezzel kapcsolatban, s elhatároztam, én is megosztok pár gondolatot az elmúlt évekről. Majd elkezdtem olvasni Papp Diána Most élsz regényét, és annak története kapcsán óhatatlanul is visszatért a múlt az emlékeimben.

Mi is történt velem 2010 óta? Rengeteg minden.
Rendhagyó módon búcsúztattam 2009-et anno. Apummal beültünk a kocsiba és levezettem Tihanyba, majd vissza. Rajtunk kívül nem sok autó járt az éjszakában. Balatonfüred határán köszöntött ránk az új évtized anno.
Majd ki hitte volna, hogy ugyanaz a lány, 10 évvel később a Temze parton sétál a pasijával és a Chelsea hídról nézi a londoni tűzijátékot.
Az élet szép – első gondolatom, de nem mindig egyszerű.

Nem is az évek számítanak, hanem az út és fejlődés, ami ezzel párosult. Én, az anno szürke kisegér és félős nyuszi, nagy karakterfejlődésem estem át.
Az egykori kislány, aki sokszor emberek közé nem mert menni és nem találta a maga helyét a szülővárosában, mára 2 nyelven beszél és egy tucat egyéni utazást tudhat a háta mögött. Arról nem is beszélve, hogy a 0-ról vágott bele a világ egyik legnagyobb metropoliszába, ahol azóta is él és megél. Hát mégis hogyan? A belső énem mindig is jövős-menős volt és nem féltem az újtól. Talán ez kellett ahhoz, hogy az elmúlt 10 évben nagyot fordult az életem és olyan dolgokat véghezvittem, amikről korábban még csak álmodni sem mertem volna.

A személyiségfejlődésen kívül megtanultam önálló lenni. Amióta felszálltam a Londonba tartó buszra csak magamra számíthattam. A családom sem anyagilag, sem érzelmileg nem támogatott a külföldi életem kezdetén. Viszont nem is tartottak vissza és hagyták, hogy menjek a saját fejem útján és csináljam azt, amit akarok.
Az elmúlt évtizedben lettem felnőtt. Bár a mai napig nem tekintek magamra igazán felnőttként…
Ám rájöttem, hogy ki vagyok én valójában. Mind az öltözködésemet, életvitelemet, utazási stílusomat, sportokat tekintetve véve, anyagiakhoz való viszonyomat nézve is.
Ha valaki megkérdezi, mi szeretek, mit sportolok, mi a hobbim és bármi, azonnal szakad belőlem a szó, mert van mit mesélnem. Ha meg valaki az utazások iránt érdeklődik, tele vagyok sztorikkal és történetekkel….megérték a sok ezer fontot az amerikai kiruccanások.  

A nagy választóvíz 2011 elején történt. Annyira bennem volt, hogy az életem nem mehet úgy tovább, ahogy anno ment. Nem láttam jövőt abból, hogy szüleimmel éltem és tök gagyi pénzért melóztam egy irodában, ahol nem emberként bántak velem. Felkeltem mindig hétfőn reggel és letoltam a hetet, majd semmire sem mentem a munkámból befolyó fizetéssel.
Megfordult a nagy kérdés a fejemben: Ezért születtem?, Ennyi lenne az egész világ számomra? Így semmit sem fogok látni abból, ami a Földön van, csak tönkremegyek a jelenlegi helyzetemben.
Vártam valami szikrát a sorstól. Ekkor futottam össze véletlen egy csajjal, aki bébiszitter volt Angliában. Ott, azon a napon egy percig sem gondolkoztam. Felhívtam az ügynökséget még aznap és rákövetkező munkanapon egyszerűen szó nélkül nem jelentem meg az irodában.
És leléptem az országból rövid időn belül, nincs mit vesztenem érzéssel.

Az évek pedig elrohantak, s most 2020. január 2-án londoni albérletemből írom ezeket a sorokat. Új évtized kezdődött.
Magamban még kicsit elálmodozom arról, ami mögöttem van. Van miért hálásnak lennem. Két örömkönnyet is elmorzsolok.

Egykori önmagamhoz képest nagyot mentem.

Köszönöm szépen élet, amit adtál eddig. Ideje újabb álmokat bevésni 😉

Mindenkinek csodálatos 10 évet kívánok!