Halloween Londonban, mesélek.
Kiköltözésem előtt, a 2011-et megelőző években még Magyarországon nem ünnepeltük semmilyen formában. Így számomra ismeretlen volt és információt először „élesben” a Született feleségek egyik epizódjában láttam a Halloweenről. Egy amerikai sorozatnak köszönhetem hát, hogy legalább arról volt fogalmam, hogy a gyerekek beöltözve járják a szomszédságot ilyenkor és cukrot gyűjtenek.
Életem első Halloweenjén voltam olyan csacsi, hogy az ablakba kiraktam a család tök égősorát és bekapcsoltam. Majd meglepődtem, hogy nagyon hamar kopogtattak az ajtón. Ekkor történt meg, hogy az anyuka felvilágosított arról, hogy a fények, tökös világítás az ablakban a jel arra, hogy hozzánk jöhetnek trick or treat-re. Ja, hogy ez így működik, esett le a tantusz.
2011-ben a két kicsit gyerekkel a zsákutcában lévő 5 szomszéd házat jártuk körbe és ennyi lett a nagy este. Rákövetkező évben szintén nem vertük nagy dobra.
2013-ban, Wimbledon Villageben dolgoztam egy jómódú családnál, akik barátai egyenesen Halloween házibulit rendeztek a magánutcában lévő kastélyukban. Oda ugyan én nem voltam meghívva, de először szembesültem azzal, hogy október 31-et nagyobb volumenben is lehet ünnepelni, mint 5 szomszédhoz bekopogni.
Az egyik barátnőmhöz átmentem azon az estén, betáraztunk cukorból, majd kínálóként, mi osztogattuk az édességet a bekopogtató gyerekeknek.
2013 és 2016 között a hétvégékre eső nap miatt, vagy babysitteknek köszönhetően kimaradt teljesen a hagyomány az életemből.
2017-ben egy nagyon angol kertvárosban kezdtem el dolgozni, ahol nagyjából minden második házban lakott egy 10 év alatti gyerek. Itt csöppentem igazán bele az angolok „vérkeringésébe”.
Halloween közeledtével az utcákat róva, érdekesebbnél érdekesebb és vagy félelmetesebb dekorációkat figyelhettem meg. Október 31-én este pedig a naplementét követően gyerekek hada özönlötte el a környékek. Csapatostul fel-alá járkáló kiskorúak (szülői felügyelettel persze) lepték el a kertvárost.
Én a 2 és 4 évesemmel és egy másik anyukával együtt tettünk egy kisebb kört. A kis 2 évesem teljesen meg volt szeppenve az elején, úgy kellett a kezét fogva minden ajtóhoz odamennem vele és egyáltalán ösztönöznöm, hogy vegyen a kínált cukorból. Egy-két halálfejes dekorációt leszámítva nagyon jól bírta és nem félt. Abben az évben végre először úgy igazán, én is élveztem ezt az egészet.
A gyerekeknek és a kertvárosnak köszönhetően egy jó Halloweent életem meg.
2018-ban az akkor már 3, 5 és 8 éves gyerekkel stesszes volt kint mászkálni. A 8 éves mindig 2 házzal előrébb járt, mint én a kicsikkel. A tömeg, a sötétség és jelmezes hadak mellett egyáltalán nem éreztem biztonságosnak azt, hogy a 8 évesem félig önállósította magát és alig bírtam szem előtt tartani. 3 gyerekkel „öngyilkosság” a Halloween. A cukorgyűjtés egyetlen pillanatát nem élveztem. Amint a kis vödrük megtelt valamennyire, irányítottam őket hazafelé rögtön.
2019.Új család, ismét 2 és 4 éves gyerekek. Az anyuka megbeszélte velem, hogy trick or treat-re ne vigyem a gyerekek. Túlságosan félelmetes tud lenni a szellemes dekoráció, a boszorkánynak öltözött emberek és halálfejes maskarák – szerinte. Abban teljesen egyetértek, hogy a Halloween nagyon kezd elmenni a kísérteties irányba. Alaphangon ez lenne az „amerikai farsang”, vagyis bárminek lehet öltözni, s nem feltétlen kéne megfélemlítőnek lennie.
Hétfő óta a gyerekekkel dekoráció vadászatot tartottam a kertvárosban, különböző útvonalakon mentünk iskolába, hogy minél több utcát bejárjunk.
A 2 évesnek ez pókvadászatban merült ki. Állandóan azt kérdezte, hol a pók?
Mikor megláttunk egy ilyen mű sírköves bejáratot, nem is kommenteltem, hogy ez a hallottakhoz kapcsolódik. Sikoly arc a kopogatóan, meg sem álltam annál a háznál. Ilyenekkel nem kell traktálni egy 2 évest. Egy cuki szellemnél, aranyos boszorkánynál, töklámpásoknál elidőztünk.
Érthetően elmagyaráztam, hogy minden mű és azért dekorálják ki az emberek a házakat, hogy viccet csináljanak kísérteties dolgokból. Világosban jól bírta a 2 éves mindezt, de október 31-én naplemente közeledtével láttam rajta, hogy jobb lesz neki még tényleg otthon maradnia.
Ezt énekeltem velük este:
Később az emeleti ablakból néztük, hogy vonulnak a tömegek. Én azért örültem volna kint lenni, mert hatalmas mókának tűnt. Egész piciket is vittek már szüleik magukkal cukrot gyűjteni.
Munka után rollerrel a kertvárosban tettem egy kört, ne maradjak már le a jelmezes forgatagról alapon.
Van egy hangulata, mikor Disney hercegnők, Donal Trump maszkosok, dinók, krokodilok, boszik, Batmanek, Star Wars figurák stb járják az utcákat. 😀
U.i.: Idén szombaton életem első, angol felnőtt Halloween összejövetelére vagyok hivatalos. A táncról egy srác hívott meg magához. November 2-én ezért lesz rajtam egy alkalomhoz illő felső és pókhálós arcot tervezek rajzolni magamra.
Életem morzsái 