London csak oda – nosztalgia

Könyveimet pakolgatva akadt kezembe Kiss Angéla műve: London csak oda. Jó sok éve olvastam, miért ne állnék neki újra, jött egy gondolat.

A héten szabadságomat töltöm és a könyv ihlete alapján összeírtam egy ’felkeresem’ listát. Habár, nem tudni, hogy a történetben mennyi a fikció és mennyi a valóság, most úgy vettem, mintha megtörtént volna minden úgy, ahogy le van írva.
A történetben Miss Kiss a Tottenham bolhapiacon egy aranyos kis nyakláncot vásárol egy idős nénitől. Rákerestem hát erre a piacra, s északra vettem az irányt csütörtök reggel. Seven Sisters és Tottenham Hale nem a jó hírű környékek közé sorolható. Hale állomás azon belül is a kerüld el kategória londoni pletykák szerint. Én délnyugati lányként sikeresen lesokkoltam magam, amikor Seven Sisterstől elindultam kifelé. Hogy micsoda lepattant egy hely ez, ahhoz képest, hogy én miben élek itt délen.

Az élet elkényeztetett azzal, hogy Hampton Court – Richmond – Wimbledon – Clapham vonalon élhettem le az elmúlt 8 évet. Itt az angolok mellett és színvonalas kertvárosban dolgozva, ahol tisztaság van, s minden gondozott. Ehhez képest ma megláttam London olyan arcát, amit még eddig nem. Koszos és büdös volt…a Seven Sisters mellett egy nyelviskolát pillantottam meg, ahol állampolgársági vizsgára is vannak felkészítések a kiírás szerint, ám az épület úgy nézett ki túlzás nélkül, mint egy hajléktalan szálló, teljesen csöves és igénytelen utcafronttal. Ide valaki nyelvet jár tanulni?
Fodrászat az utcában…ritka csöves, nulla, semmi, egy elhanyagolt kis üzlet. Itt vágatják az emberek a hajukat, komolyan?!
Az emberekről ne is beszéljünk, semmi ahhoz képest, amit én itt Claphamban látok naponta.

Odaértem a bolhapiacra. Hatalmas csalódás, senkinek nem ajánlom. Fehér ember nem volt, nemhogy fiatal lány a környékén. Semmi értelmes cuccot nem láttam, lopott és hamisított termékeken kívül. Román cigány a földön cigizve, az előtte kiterített lepedőn, ki tudja milyen eredetű parfümöket árult.
Hogy itt Miss Kiss egy jó 10 éve, egy idős igényes nénitől nyakláncot tudott venni…ma már semmi sem emlékeztet azokra az időkre.

Lesokkoló túrának megérte ide felutazni. Rájöttem, hogy itt biztosan nem akarok élni Londonon belül.

Tottenhamot elhagyva lemetróztam Islingtonba. Angel állomás felé gyalog baktattam. Itt már egy merőben szebb London mutatta magát. Anno a főúton lévő francia étteremben párszor megfordultam, egy magyar lány, Evelin dolgozott ott és finom óriás palacsintákat készített.
Angel előtt lefordultam a csatornának. Érdekesség, hogy szeptemberben kértem a barátomat, sétáljon ki velem innen Stratfordba. Akkor elmentünk a The narrowboat nevű pub előtt, még meg is álltam egy pillanatra, hogy milyen cuki hely. Ide biztos visszatérek. Nem előjött a könyvben, hogy Miss Kiss itt dolgozott. Dupla indokom akadt visszajönni.
Lépkedtem a csatorna mentén és furcsa érzést adott ugyanott lenni, mint anno Miss Kiss.
Számításaim szerint 13 évvel azután, hogy ő itt dolgozott, kinyitottam ajtót és beléptem a pubba.
Őrültnek lehet nézni, hogy ilyen nosztalgikus, könyvhelyszínes mászkálással töltöm az időmet, de a mai esős és ködös időben tökéletes programot adott.

The narrowboat igényes, szép hely. A tipikus pubos kaján kívül akad egy-két különlegesség itt. A kiszolgálás magasabb színvonalon mozog, mint egy tömeg helyen. Többször megkérdezte a személyzet, hogy minden ok-e. Hozhatnak-e még mást stb. Vendégnek éreztem magam.
Közben szakadni kezdett az eső. A csatorna mentén, a gyönyörű őszi színekben pompázó természetben sétálva, romantikus hangulatba kerültem. Boldogságot adott ott lenni. Az sem vette el a kedvem, hogy cipőm beázott.

Hazafelé végigbuszoztam Londonon, a 19-es járaton ülve.

Egy kicsit a könyvről. Kiss Angéla az első nagy magyar hullámmal érkezett Londonba az EU csatlakozást követően nem sokkal, 0 nyelvtudással. Az eltelt évtizedben ezt már nem valós. Ma már nem tudom elképzelni, hogy pincér lehet valaki makogással. Sokkal nagyobb a verseny és nyelvtudással rendelkező alkalmazottak között is bőven van kínálat. Nem tudok az elmúlt jó pár évből olyan példát említeni, mikor valahol a pincér/rendelésfelvevő makogott volna.
Squatter, azaz lakásfoglalók/lakásfoglalás sem létezik mára. Egy törvénymódosítással illegális tevékenységgé tették. Már nem lehet csak úgy véletlen beköltözni egy otthagyott ingatlanba. Egy korábbi lakótársam, több mint 10 évig élt így. Szomszédból lopták az áramot egy kábelen. Állítása szerint London sokkal rosszabb hely lett, mert ezt squatter életmódot beszüntették.
A bolhapiacok sem olyanok, mint anno. Ebay előretörése által már nem kell kint árulgatni, el lehet adni kényelmesen az értékesebb, használt cuccokat a fotelből is.
Zárógondolat: pasizás és kulináris tapasztalatok terén Miss Kiss közelében se jutottam. Ezek helyett viszont tudok mesélni az középosztálybeli angolok életéről, szokásaikról, gyerekeikről.

A könyv kölcsönözhető tőlem. UK-ben belül postázás is megoldható.