Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Helyek, ahol még jártunk
– Állatkert. Meglepődtem, mikor kérésnek hozta fel, hogy szeretné megnézni. Hát legyen, különben is nagyon büszkék lehetünk és vagyunk az állatkertünkre, mert világszínvonalas. Csalódást nem okozott neki, sőt tulajdonképpen még ilyen szuper állatkertben nem is járt korábban.
Londonit kisujjból verjük, alapban.
– Augusztus 20. Reggel a repülőgép show, ami szerintem nagy csalódást okozott, legalábbis nekem. A tűzijáték viszont mindent vitt.
– Városliget, Vajdahunyad vára, Hősök tere. Ezekre úgy tekintett, hogy semmi extra. A tér, meg csak egy történelmi szobor izés hely, ami egyáltalán nem hozta lázba.
– Szentendre. Valahogy jött, hogy szakadjunk ki a fővárosból és kicsit lássunk mást is. Nézzük meg a Dunát egy másik szemszögből és ismerkedjünk a kultúránkkal.
A Duna parton ebédeltünk, legjobb még mindig. Majd végigjártuk a bazárokat, ahol lehetőségem volt bemutatni, hogy mennyi mindenben jók vagyunk. Például a porcelán, a kékfestés, famegmunkálás, hímzés, (vessző)fonás, borok és borosüveg design, bőrfeldolgozás/bőrtemékek stb. Ezek azok, amik mi vagyunk, a magyarság és az értékeink. Olyan termékek, amik világszerte elismertek.
Szentendrére a kiruccanás jól sikerült. Megérte nagyon.
– Margit-sziget szökőkút, ami majdnem egy Las Vegas Bellagio hotel szintű élményt adott. Ingyen és meleg nyári estén mi sem jobb, mint kint ülni a szabadban.
– High Note Skybar, a Bazilika melletti puccos hotel tetőtéri koktélozója. Otthonosan mozgok itt, már többször kipróbáltam, gondoltam most se hagyjuk ki. Londoni árakon lehet koktélozgatni, de nagyon magas színvonalú és szép hely. A személyzet profi. Az i-re a pontot ide gondoltam búcsúeste alkalmával, remek döntésnek bizonyult.
– Váráscsarnok. Szentendrén a kultúránkkal ismerkedtünk, itt pedig a konyhánkkal. A termékekkel, amikből főzünk, a fűszerekkel, amiket használunk. Volt lehetőség kolbász, töpörtyűt is kóstolnunk, mennyire magyar már!

Az én kis városbemutató túrám ennyi lett volna a barátomnak. Szubjektív, hogy ki – mit szeret és ki -mit hangsúlyozna ki egy külföldi vendégnek.
Barátom zárógondolatát megosztom veletek Budapesttel kapcsolatban
„Azt hiszed, hogy Amerika egy nagyszerű hely, hogy felkeresd. Aztán idejössz és rájössz, hogy Amerika csak egy pöcegödör Budapesthez képest” 😀 😀 😀
Itt a lényeg az, hogy nem kell a tengerentúlra menni ahhoz, hogy ámulatba essen az ember. Európában is van elég csodás látnivaló.

Költekezés, mert pénzről is beszélni kell. Nem is annyira olcsó Pest…mint hinnénk. 4 nap alatt 430 font simán elment és egy-két drágább koktélt leszámítva nem luxus nyaralást toltunk.
A szállásért pedig 235 fontra terhelték be a számlámat.
Kalkulációim szerint ennyiből Görögországot is megjárhattunk volna. Majd jövőre.

Köszönöm szépen, hogy olvastatok ismét.