Budapesten külföldivel II.

Második nap Budapesten.
Barátom elfejtett zoknit hozni, ürügyünk akadt a Westend felkeresésére. Ez a bevásárlóközpont nagyon durván nyugati színvonalú és terveim között szerepelt a felkeresése. Nagyon kapóra jött, hogy a H&M egészen a bejáratnál helyezkedik el, eltéveszthetetlen.
Olcsóbb-e a H&M, csak mert Magyarországon van? – kérdezte. Hát nem. Miért lenne olcsóbb? Az iPhone sem olcsóbb, mert „szegény” magyarok nem keresnek annyit. A 27%-os áfát meg ne is említsük ide. A profitot nézik a cégek, nem az országok átlagkeresetét.

Ha már a plázában voltunk, kezdjük az ismerkedést a magyar kajákkal. A food court részt jártuk körbe és mutogattam, mi miket eszünk, hogy néz ki egy ebéd nálunk stb. Mit ne mondjak bejött neki ez is.
Hasonlításképpen a londoni Wesfieldben vannak a tipikus franchise helyek, meg a gyorséttermek. Budapesten meg pultokban ott a mindenféle hús és köret, saláta, amiből tetszés szerint lehet válogatást kérni a tányérunkra. Normális főzött kaják, amik igazi gasztronómiai élményt adnak.
Darling, mi nagy semmire nem adunk ki pénzt. Mi, magyarok a pénzünkért elvárunk valamit. Nálunk egy ilyen Pret szintű szendvicses hely, a 1500-2000 forintos szendvicseivel hamar befuccsolna. A turisták által felkapott környéken nem…de se én, se a szüleim nem adnánk ki pénzt itthon ilyenre.
Zárásként a tetőkerten is körbenéztünk. Nagyon remek ötlet a pláza tetején a park.

A Nyugati Pályaudvar mellett megejtettük Cafe Freit is. Sarkon működik egy Costa is. Most mond meg, hogy nem tök gáz ez a Costa itt, mikor 20m-el odébb meg van egy sokkal színvonalasabb kávézónk….és mi magyarok bemegyünk a Costába. Tiszta szégyen…:D Londonban bojkottálom őket, nemhogy otthon.
Az aluljáróban péksüteményt vettünk. Kakaós csiga, hungarikum, muszáj megkóstolni.

Végre kezdődhetett a városnézés. Útirány Parlament. Az országház mesés, kétségkívül. Sajnos 2 hétre előre nem volt már időpont bejutni angol nyelvű vezetésre. Ki kellett hagynunk.
Az 56-os kiállításnál megálltunk. Mit is jelent egy külföldinek 56? Hát semmit.
Elmagyaráztam, hogy békésen indult tüntetésbe egyszer csak belelőttek. Majd jöttek a tankok és eltapostak mindenkit, aki lázadni mert a kommunista rendszer ellen. Akiknek pedig nagyon elegük lett és hajlandóak voltak mindent hátra hagyni, a zöld határon elmenekültek az országból. Rengeteg állampolgárt vesztettünk….fájdalmas. Az emigrált polgárok a világ különböző országaiban találtak új hazára, majd az unokájuk már a nyelvünket sem beszéli és semmi kötődése nincs felénk. Így „tűnt” el több százezer magyar a világban. Ez nekünk 56. (Minimálisan dióhéjban)

A Parlament után átballagtunk Lánchídon. A Clark Ádám téren éppen Kovács Kati koncert zajlott. Na, ezt anyum most de szeretné! – hangosan megjegyeztem. Kézműves sört árultak, igyunk egy meggyes és levendulás ízűt, nagyon magyar! Meggyes nem feltétlen jött be barátomnak, főleg hogy egy elég „ismeretlen” gyümölcs itt Angliában.
Felmásztunk a várba. A Mesterségek Ünnepét együtt kihagytuk.
A Halászbástya viszont remek kilátást nyújtott. Micsoda szép város – barátom többször mondta. Jól körbejártunk mindent, majd lefelé indultunk.

A metróval átutaztunk a túloldalra, mert a Szamosiba akartam elvinni őt. Ez volt a 3. látogatásom az üzletben, a Vörösmarty térnél. Egyáltalán nem estem hasra tőlük…a kiszolgálás csapnivaló és lassú. Mikor beléptünk, senki sem üdvözölt minket, pedig akadt elég személyzet.

Azon kívül, hogy egy közel 100 éves helyről beszélünk, ahol aranyozott a mennyezett és márványburkolat fedi a falat, semmi más extrát nem ad. A fagyikehely ugyan tényleg adag, de bármilyen normálisabb cukrászdában kaphat az ember ilyet jóval olcsóbban.
Na, mindegy. Jól bemarketingeltem a helyet neki, eladtam, hogy ez nagyon egyedülálló. A végösszeg meg 7500 forint. Ez ilyen.
Legközelebb valaha a szomszédban lévő Gerbeaud lesz tesztelve!

A bazilika mellett elhaladva visszatértünk szállásunkra. Katonák éppen gyakorlatoztak a másnapi ünnepi misére, ki – be vonulással.
Egy kis pihenő, zuhany után a nap zárásaként a Bálnához mentünk ki. A forró nyári időben, este 10-kor, a kilátásban jól esett koktélozgatni. Minőségi és nagyon kedves kiszolgálásban volt részünk, a koktél pedig igazán finomra sikerült.
Ott ücsörögtünk és hálát adtunk az életnek, hogy ilyen kellemes élményekben is részünk lehet.
És Hopp 8000 forint itt is ugrott.

Visszafelé a Váci utca egy szakaszát barangoltuk be.  Nem sokkal 12 előtt, gondoltam dobjunk be a gyrost. A barátom most evett életében először gyrost. Már megérte kipróbálni.

Este nem lett kilométer hiányunk.
Folyt.köv.