Sztereotípiák

Közel 2 hét hallgatás után, újra írok. Magyarországi aktív élmények előtt egy kis kitérővel kezdeném.
A mostani cikket nem szabad halál komolyan venni, lesz benne sztereotípia, ami sosem a tömegre igaz, hanem kis csoportokra avagy személyekre csupán. Szóval a barátom itt járt Nyugat-Európából, s tapasztalt. Első útja volt a Közép-(Kelet) Európai térségben.

Ő korábban élt New Yorkban is, az elmúlt hosszú években meg Londonban. Ezek a városok a multikulti melegágyai, ahol mindenféle népség együtt él. S éppen ezért volt neki meglepő, hogy nálunk mennyire fehér mindenki. Alig töltött pár órát Budapesten, mikor megjegyezte nekem, hogy nálatok aztán nincsenek feketék.
Hát nincsenek, de nem is gyarmatosítottunk, nem importáltunk olcsó fekete munkaerőt (Lásd Windrush generation), meg úgy nagyjából 1990 előtt se ki, se be nem lehetett jönni – menni nyugat felé.
Nem meglepő hát, hogy Magyarországon a fehér magyarok élnek.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a feketék rosszak, vagy csak a baj lenne velük. A postásunk Londonban fekete, a DPD sofőr fekete, a reptéri buszt is egy kedves fekete úr vezette és múltkor a gázórát is egy szimpatikus fekete úriember jött kicserélni például.

Nyugati tér aluljárónál haladtunk. Mondtam barátomnak, hogy itt zsebre figyeljen, mert a cigányok ott gyülekeztek páran a lépcsőknél. Megkérdezte tőlem, hogy ők románok-e?
Az angolos gondolkodás . Szerencsénkre Londonban a cigányokat egyenesen párosítják a románokkal, vagyis nem feltételezik általánosságban, hogy magyarok is lehetnének.
És ha már magyarok, akkor miért nem fehérek? Merthogy például az ír cigányok azok fehérek, csak úgy viselkednek, ahogy.
Itt kellett elmesélnem, hogy a magyarok cigányok úgy néznek ki, mint az Indiaiak. Mert a bőrük megegyezik, s talán pont ezért van bennem tartás az indiai férfiakkal szemben Londonban.
Az aluljárós történet így zárult: kedvesem, ezek eredeti hungarian gypsies.

A Hév megállóban Szentendrére menet, beugrottunk a kisboltba innit venni. Az eladó már ajtónyitáskor sem tűnt túl kedvesnek, majd fizetéskor a kb a barátomhoz vágta a visszajáró aprót. Elég arrogánsan viselkedett.  
Kijöttünk a kis üzletből, majd megszólaltam: „Na, most akkor szerencsénk volt egy tipikus magyarhoz.”
Mindketten jót röhögtünk ezen. Persze nem mindenki ilyen, ezt ő is tudja, de mi a fizess és húzzál típusú nemzet vagyunk. Nincs nálunk elnézést, köszönöm, semmi kedves parolázás feleslegesen.
A Hév beért Szentendrére és angolul bemondta a hangos: Szentendre, Goodbye!
Ez is tipikus magyarosan sikeredett, jót röhögtünk ismét. Angliában ez úgy lett volna, hogy „Végállomás, köszönjük, hogy velünk utaztak. Kérjük mindenki szálljon le/át”
Mi feleslegesen nem szeretünk beszélni és körítést tolni. Mi egyenesek vagyunk.

Egy másik nap aluljáróban szintén egy magyar hölgy, nem tűnt bolondnak, csak hangosan kiabált egy férfival lent. (f@szom, g*ci, bazdmeg, köcsög stb). Mi ott mentünk el a közelében. Megjegyeztem: finom magyar beszédhez van szerencsénk éppen. Hungarian white trash – kínunkban nevettünk.

Lánchidat lezárták, biciklit sem lehetett felvinni rá. Erre mit ad Ég, egy bácsi a kiírásra fittyet hányva át akarta tolni a biciklijét a tömegben. Biztonsági szolgálat embere megállította, hogy ide most biciklivel nem, tessék kerülni Margit vagy Erzsébet-hídnak. A bácsi meg jó magyarosan persze nem tágított és minél inkább mondta neki a biztonsági őr, annál alpáribb és agresszívebb lett. Az őrt kezdte el becsmérelni egy idő után, meg minden szép káromkodás megvolt, hogy ő pedig most áttolja a biciklit. Rendőrt kellett hívni hozzá, aki éppen a közelben állomásozott.
Ez is tipikus mi vagyunk – magyaráztam. Ami időt a bácsi itt össze-vissza káromkodott, már rég odaért volna az Erzsébet – hídhoz és átmehetett volna a túloldalra. De nem, mi előbb csinálunk cirkuszt és csak azért is szabályt sértenénk.
Mikor láttál te így viselkedni egy angolt például egy szabály miatt? – kérdeztem barátomat.

Zárásként leírom még: Állatkerti látogatás Budapesten. A barátom nem győzött csodálkozni, hogy milyen jó karban vannak az állatok. A tigris is milyen jó húsban van – meglepődött.
Most komolyan? Azt hitted, mert Kelet-Európában vagyunk (ami inkább közép) majd elhanyagoljuk az állatkertben élőket?
Kelete-Európa mégis nyugati színvonal dolog többször előjött…nem gondolta volna…
Az ő szemével nézve jöttem csak rá igazán, hogy mi Pesten komoly nyugati színvonalat tolunk, s felháborítónak tartom, hogy Angliában mai napig sokan lenézik Kelet-Európát…ami nem is annyira kelet.
Folyt.köv.