Egy kicsit az önelfogadásról

Mai cikkben egy kicsit mesélni szeretnék arról, hogyan jutottam el az önelfogadásig és hogyan vállaltam fel magam idővel smink nélkül.

Úgy igazából sosem utáltam magam, nem illettem magam csúnya negatív jelzőkkel, de azért én sem úgy születtem, hogy békében éltem a saját testemmel kezdetektől.
Az első nagy sebeket az általános iskola adta, mikor hizlalni való disznónak és tokás pulykának csúfoltak egyesek. A porig tiportak. Évekig tartott felállni, de ugyanakkor meg hálás vagyok, hogy már tini éveimben megtapasztaltam ezt, s kigyógyulás közben váltam azzá az erős karakterré, aki tulajdonképpen megalapozta az eddigi felnőtt éveimet is.

Azokban az években, volt, hogy a lakást nem akartam elhagyni, mert nem mertem felvállalni azt, aki vagyok. Nyári szünet alatt előfordult, hogy egy hétig nem tettem ki a lábam a kertünk kapuján, nehogy meglássanak az emberek.
Hosszú út állt előttem. A változást középiskola hozta meg először, olyan osztályba kerültem, akik a furcsaságommal, különcségemmel és antiszociális megnyilvánulásaimmal együtt elfogadtak. Soha egyetlen negatív szót nem hallottam osztálytársaim szájából, ami a külsőmet illette volna.
Idővel kezdtem fellélegezni és ellazulni.  Az évek pedig teltek, ott voltam 16, 17 évesen és a fiúk szemében továbbra is láthatatlan lényként léteztem.

2006 őszén tablófotózás kapcsán sminkest fogadtunk, aki „megszépítette” a lányokat. A sminkelés után belenéztem a tükörbe, s nem bírtam betelni önmagammal. Hangosan elkezdtem ismételni, hogy szép vagyok. Úristen, szép vagyok. Az áttöréspont bekövetkezett.

2006 decemberében apum céges karácsonyi bulijára én is elmehettem. Ott ismertem meg apum egyik kollégáját, akivel később jó párszor bandáztam együtt. Áttörés 2. Egy férfi velem találkozik, egy férfi észrevett. Nem vagyok láthatatlan! Hihetetlen volt megélni.
Mindig hálás maradok apum kollégájához.

Ezt követően 2017 tavaszán felszálltam egy felfelé menetbe kapcsolt hullámvasútra. Neten megismertem egy srácot, akivel randiztam. Én, pár fénykép megmutatása után, valóságban is felvállaltam magam – ez volt a 19 éves önmagam legnagyobb mérföldköve. Ebben az időben 6,5 hónap alatt 9 kg-ot lefogytam. Egy sikerszériányi élményt éltem meg.
2017 nyarán jött Zé, akiről már korábban írtam. Zé mellett éreztem először igazán magam nőnek.

2018 tavaszán megismertem az első pasim. Oh, dear.
Aztán jött más. Aztán jött Anglia 2011-ben.

Legutolsó negatív élményem a külsőmet illetően egy szilveszteri buliban volt. Egy nagyon részeg lány odajött hozzam és közölte, hogy plasztikai sebészre lenne szükségem, mert ronda az arcom. Már 19 éves fejjel csak legyintettem…hagyjuk már. Most kezdtek észrevenni a pasik, nem lehet akkora gáz. Jó, jó – válaszoltam neki, majd ha szükségét látom a helyzetnek, keresek valakit, amúgy meg lekophat.

Angliában 6 hónap alatt 9 kg-ot híztam. Mint a töltött galamb úgy néztem ki. Pozitív élményként említésre méltó, hogy a mellemre is ment a 9 kg-ból és B-s kosárból D-re híztam…Ezen a sztorin mindig besírnak emberek. Én a melleim nagy méretét is Angliának köszönhetem. Ki gondolta volna, hogy mellre is lehet hízni, nem csak hasra.
Nagyobb lettem, de nagyobb ütközők is társultak a mérethez. Így nem is néztem ki gázul.

Angliáról meg tudni kell, hogy itt senkit sem érdekel, hogy hány kg az ember, milyen színű a haja, hogy öltözik, milyen divatot követ/nem követ.
Itt kint sosem éreztem azt, hogy meg kéne valakinek valahogy felelnem külsőleg, ami nyílván tovább segítette azt, hogy harmóniába kerüljek önmagammal.
Nagyon sokáig szempillaspirál, alapozó nélkül a lakást nem hagytam volna el…aztán megismertem valakit, akinek tök mindegy volt. Félig lustaságból, félig nem érdekel alapon szépen elhagytam bármiféle sminkelést az elmúlt 3 évben.
Nem tapasztaltam nagyobb sikert avagy sikertelenséget a smink nélküli élet kapcsán a férfiak szemében. Nagyjából úgy tűnt, hogy bugyi vadászok amúgy is betalálnak, aki meg komolyabb lett volna, nem jött így sem, úgy sem. Akkor meg minek kenjek bármit is magamra.
Tavaly egy nálam közel 10 évvel idősebb hölgytől kaptam megerősítést. Olyan szép bőröd van, mi a titkod?  – kérdeztem tőle. Ne használj alapozót semmi áron – felelte. Hát, ha ennyi, akkor szuper úton haladok.

Smink nélküli önmagamra építettem egy brandet. Én elkönyveltem magamban, hogy csak egy pasi miatt nem fogok ezzel szöszmötölni. Vagy elfogad valaki no make up lányként, vagy csókolom.
A táncon pl. mindenki úgy ismer, hogy no make up girl, mert ez vagyok én.
Szívem mélyén tudtam, hogy lesz az, akinek ez be fog jönni. A rejtett kívánságom megvalósulni látszik. A mostani barátom zéró smink önmagamra is bókolt az elmúlt egy évben. Mai napig ugyanígy tesz.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy amin változtatni lehet, s szeretnénk, tegyük meg, ha ettől jobban érezzük magunkat a bőrünkben!
Én anno barna és szemüvegesként éltem, majd szőke kontaktlencsés lettem. Ez szerettem volna, így érzem magam 100%-osnak.

Zárásként az én filozófiámról. Én úgy hiszem, hogy van a lelkem, aki azzá a személlyé tesz, aki vagyok.
És van a fizikai testem, ami meg lehetővé teszi azt, hogy fizikai valóságomban itt lehetek éppen. Úgy gondolom, hogy a testem egészséges működése tart életben, vagyis ez adja meg az alapot, hogy a lelkem – személyem jelen lehet a földi életben.
A testemre és szervezetemre, mint egy kiszolgáló „élőlényre” gondolok. Pont ezért, mivel nagyon fontos, hogy jól működjön a „szolgáló”, szeretettel tekintek rá.
Meg szoktam köszönni neki, hogy jól működik az emésztésem, hogy a ver a szívem, hogy lélegzik a tüdőm, hogy a lábaim mozognak stb. Továbbá ezért hiszek abban, hogy mindenféle kaját enni kell, meg kell kóstolni, hogy minél változatosabb tápanyaghoz jusson hozzá a normális működés érdekében a szervezetem. És pl. azért nem szeretek nagy mértékben alkoholt inni, mert tiszteletben tartom a májam. Ha még is innék többet, elnézést kérek a májamtól. Ha a Mekiben kajálok egy sajtburgert szintén elnézést kérek a szervezetemtől. A kólát és egyéb abszolút egészségtelen italokat is azért kerülöm, mert tudom, hogy a fizikai testemnek nem ez való, s nem örül neki.
Az úszást pl. meg a szervezetem kívánta anno, így kutya kötelességem az efféle óhajt figyelembe venni és időt szánni rá.
A futást lelkem és szervezetem is akarta, így elkezdtem. Biztos nem véletlen, hogy így jött ki.
A hitem az, hogy lelkem és testem egy csapatként és szimbiózisban képes csak hosszútávon jól működni. Ezen szeretnék a jövőben is rajta lenni, s továbbra is szeretettel tekinteni fizikai valóságomra.