Új helyzet

Az idei tavasz legszebb ajándéka volt, hogy elkezdtem randizni. Volt lehetőségem elkezdeni randizni valakivel. Viszont ezzel az ismerkedéssel kapcsolatban egy teljesen új szituációban találtam magam. Az elmúlt jó sok évben nagyjából úgy menedzseltem az életem, hogy nem kellett fixen, hétről hétre alkalmazkodnom senkihez, de hozzám sem kellett alkalmazkodnia senkinek. Most, hogy megismertem őt, hirtelen abba a helyzetbe csöppentem, hogy hetente őt is be kell iktatni az életembe. Ez egy áldásos dolog, örülök neki, ugyanakkor egy „kihívást” hozott.

2016 óta a vasárnap este az úszásról szólt az éltemben, de most ha vasárnap délután is találkozunk és 9-kor válunk el egymástól, nyílván az úszás már nem fér bele az időmbe. Kívülről nézve talán semminek tűnhet a dolog, de ha nekem már bevezetett rutin programjaim vannak és ezek borulnak, úgy érzem, hogy borul az életem is vele.
Vagy másik példa, hogy szombaton találkozunk, nekem ezért időben kell kelnem, mondjuk, hogy kimossam a ruháimat és lefőzzek, mielőtt indulnék. Ne adj egy élelmiszert bevásárlást is beiktatni még ezek elé.
Minden találkozásunkat élvezem, de az elmúlt közel 2 hónapban már mentem el úgy otthonról, hogy kész – nem bírom. Nem őt nem bírom, hanem azt a marha nagy időmenedzselést, amit megkíván az új helyzet.
A futást is szeretném, hogy haladna. Visszavettem belőle, mert máshogy nem lehetne, de mikor csak azért nem futottam le még 12 km-ert, mert időm nem volt rá, vagy mikor lett volna időm már annyira fáradt voltam, hogy hagytam; zavart.

Péntek a legjobb. Ha olyan munkanapom van, hogy 5 után indulok haza (és ez még tök szerencsés). 6 és 7 között valamit gyorsan bekapok, zuhanyzás és öltözés. 7-kor már az ajtót zárom magam után, mert 8-kor találkozunk. Majd éjfél tájban jövök is visszafelé hulla fáradtam, s örülök, hogy bedőlhetek az ágyba.
Szombaton 10 előtt meg már talpon vagyok, mert a például a postán rohad 4 napja egy csomagom és nincs időm máskor elmenni érte. Majd szokásos rutin hétvégi teendők itthon és indulhatok is újra el, nagyjából éjfélig távol ismét.
Ezek után nem meglepő, hogy a múltkori hosszú hétvége hétfő délutánján 3 órát aludtam.
Úgy bedőltem, mint akit agyonvertek és nem bírtam kikelni, órákon át csak komáltam. Csak annyira összeszedtem magam, hogy 4 km-ert lefutottam, majd utána este újra ágy.

Soha nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz. Ismétlem önmagam…örülök neki, szeretek újat tapasztalni és szembe kell néznem azzal, hogy meg kell tanulnom végre menedzselnem az időmet. Megoldásnak azt látom, hogy okosan betervezem a hetem. Melyik napé a bevásárlás, melyik napé a futás, melyik napra jut a blog, úszás és ezeket még hétköznap lezavarni. Hétvégéimre meg őneki fenntartani a szabadidőmet. Kénytelen leszek órarendet írni és sokkal szigorúbban venni az időmet. Szervezetlenül ebbe „beleroppannék” hosszútávon.

A szituáció az, hogy anno 10 éve, mikor utoljára barátom volt, még az iskolapadot koptattam. Tök könnyű volt, nagyjából 3-tól szabad voltam. Fehérvár meg amúgy is kicsi, még ha a város másik végén is lakik valaki, közelebb van, mint London egy-egy kerülete egymástól. Arany idők voltak azok. Na, sóhajtás és semmi gond. Beletanulok az új helyzetbe. Ha meg ebből tényleg lesz valami komolyabb idővel, egy esetleges összeköltözéssel egyszer javulni fog a helyzet, időbeosztás. Meglátjuk. 😊

Reklámok