Délután az O2-ben

Múlt szombaton rám szakadt egy szabad délután. A saját szervezetlenségemnek köszönhetően nem volt lebeszélt találkozóm senkivel sem. Ilyen esetben igyekszem spontán ihlet alapján valamit kezdeni magammal.

Múltkor az O2 arénában sétálgatva rátaláltam az Oxygen freejumping helyre. Meglepődtem, hogy megnyílt ez a trambulinos hely itt is. (Évekkel ezelőtt, mikor új volt Londonban ez a cég, felkerestem és kipróbáltam: ITT)
Egy kósza gondolatom támadt, miért ne ugrálnék csak úgy egyet például. Mozgás is és valami történik velem. Szombat ebédidőben foglaltam estére egy órát. A honlapjuk egy kalap lótúró. Baromi lassú tetű és visszaigazoló e-mailt nem is küldte el a címemre.
Lett egy fix programom: 6-kor ugrálás.

Az O2 arénát nagyon szeretem, jól érzem magam mindig itt. Színvonalas hely és tök jól körbe lehet sétálni a Temze parti részén. Moziba is ide szeretek jönni, ha már egy filmet akarok megnézni.
Ráérősen délután 4 után már arénában baktattam. Nincs egy éve, hogy megnyílt az Icon outlet bevásárlóközponti szakasza és még nem vettem szemügyre. Végre alkalmam nyílt ezt az outlet helyet is tesztelni.
Meg kell mondanom, hogy tényleg jóval olcsóbb itt minden, mint az Oxford Streeten. De ugye, itt kifutott szezonos termékek, utolsó darabok vásárolhatóak meg. Én sosem az adott szezon divatát követem, hanem, ami éppen megtetszik – azt veszem, szóval nem probléma. Mindenképp fejben tartom és vissza fogok jönni ide vásárolni, ha valamire szükségem van.

6-kor kezdődött az ugrálás. Naná, hogy a gyerekek többségben voltak…vagy olyan helyre megyek, ahol idősek vannak – mint a Ceroc táncórák, vagy olyan helyre, ahol meg kölykök mindenhol.
Fogalmam sincs a londoni 20-on évesek, fiatal 30-asok mit csinálnak és hol vannak, mert én a saját korcsoportom mindig elkerülöm valahogy. Pedig a trambulinozás tök menő dolog és nagyon megmozgat. 1 óra alatt simán „meghalsz”, ha nem vagy jó kondiban.
(60 perc ára: 12,6 font. Foglalni ITT lehet az 02-be. Ha még nincs ugrálós zoknid tőlük, akkor az plusz 2,5 font/ személy)

Felvétel rólam, mikor is majdnem hátast dobtam. (Vállalom. Az ügyetlenségeinkkel együtt teljes az élet)

Ugra – bugra után ráérősen sétálgattam még az arénában. Bedobtam egy könnyű kis vacsorát a Wasabiban. Ez volt az olcsóbb verzió pont, ha úgy lettem volna vele, hogy 30 fontot még költsünk el, akkor Frankie & Benny’s vagy Wagamama jöhetett volna szóba.

Ismét megéltem egy kellemes délután önmagamban. Ez már csak ilyen.
Köszönöm Londonnak, hogy mindig ad élményeket.