Londoni – magyar könyvklubban jártam

Április 14-én a londoni – magyar könyvklubban jártam. Mert már ilyen is van!
A klubot szervező hölgy írt nekem üzenetet a blogoldalra. Kíváncsivá tett, miért is ne mennék el és nézném meg magamnak ezt a kis összejövetelt.

A helyszínnek a Szent István ház könyvtára adott otthon, ami hát eléggé kiesik a belvárosból. Ám ha ők voltak olyan kedvesek, hogy ingyen rendelkezésre bocsátották a helyiségüket egy közösséget szolgáló eseménynek, nem lehet szavunk és nem panaszkodhatunk emiatt. Metró jár, könnyen ki lehet utazni Ealingbe alapjában véve.

Délután 3-kor próbáltam bejutni az épületre, szerencsére pont jött ki egy úr, aki beengedett.
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy hatalmas könyvmoly, de azért mindig olvasok valamit így-úgy némi szünetekkel. A szabadságomnak köszönhetően pedig pont a héten olvastam ki egy krimit, így igazán friss olvasási élményt tudtam vinni magammal.

A könyvklubot úgy kell elképzelni, hogy körbeülünk egy asztalt és sorban megyünk végig. Mindenki beszélhet egy műről, ha szeretne. A cselekményt is el lehet mesélni, vagy azt, hogy mi tetszett benne. A témához kapcsolódva pedig hozzászólni szabad és kell is. Gyakorlatilag megvitatjuk a hallottakat.
Az én ajánlott könyvem ugye a krimi lett, ami gyerekrablásról szólt (Kilenc nap) és elvitte például egészen Natascha Kampusch irányába a beszélgetést. Majd Madeleine, a Portugáliában eltűnt kislány is szóba került.

Egyik résztvevő úr Olaszországról szóló úti beszámolót hozott magával, majd felolvasta a saját maga által írt, pizzával kapcsolatos emlékeit. Csodálatos élménybeszámolót vetett papírra arról, hogy mikor és hol találkozott először az olasz nemzeti étellel Magyarországon, s végül olasz földön is. Az úrnak tehetsége van az íráshoz. Minden szava „etette” magát és személyes elmesélése könnyedén vitt előre minket az időben, lineáris sorrendben.
Aztán ajánlásra került még Müller Péter egyik könyve, Verkerdy mű is stb. Csak, ami most így random eszembe jut vasárnapról teljesség nélkül.

A klub hivatalosan délután 5-ig tartana, én meg este fél 8-kor el is indultam haza. A könyvek után személyes, kis csoportos beszélgetések alakultak ki és megvitattunk dolgokat, avagy hallgattunk másokat.
12 jó embert, ha összeengednek, abból csak is kellemes dolgok sülhetnek ki – na, pont ilyenre sikerült ez a tavaszi délután és kora este.

Személy szerint kiválóan éreztem magam. Még a metróra is az egyik résztvevő úrral sétáltam ki, majd együtt utaztunk a Piccadillyn a városnak befelé. Kettesben tovább folytattuk a diskurzust.
Említettem neki, hol fogok leszállni és hányadik megálló. Mikor meg odaért a metró az állomásomhoz, búcsúztam tőle.
Ennyi volt – kérdezte.
Hát nekem itt le kell szállnom – feleltem.
Vele még eddig a mostani pillanatig is folyamat beszéltem volna. Jól megtaláltuk a közös hangsúlyt egymás között.

Következő könyvklub dátuma: május 12. Délután 3 óra, Szent István ház.
Új csatlakozókat a szervezők nagyon szívesen látnak.
Facebook csoport: ITT.