Pub szerda: január

A tavalyi pub szerdás találkozók óta, a Facebook elkezdett nekem embereket bedobálni, mint lehetséges ismerősök.
Egy személyt különösen ajánlott, akire persze emlékszem és megvan a képe alapján is. Egy beszélgetés számomra azonban kevés még arra, hogy virtuális barátok legyünk.
A srácnak különleges a neve, így gondoltam google könnyen kiad találatokat róla.
Ő keresztfélévet töltött az egyetemen kint, s már hazaköltözött.
A youtube-n bukkantam rá a következő videóra:


Néztem egy nagyot. Gondoltam, hogy „nagy arc” a srác, de el sem tudtam képzelni, hogy pénzügyi vetélkedőt nyert évekkel ezelőtt. Tök gáz, hogy mindenféle ismeret hiányában, abszolút piti témákról beszélgettem vele. Ha tudtam volna, hogy ennyire benne van a pénzügyi dolgokban teljesen máshogy alakult volna társalgásunk ősszel.  Most látva a videót is, rá mondom azt, hogy a jövő az ővé. Szép karrier előtt áll feltételezésem szerint.

Januárban még a következő munkakörben dolgozókkal futottam össze:
– recruitment specialist

– business strategy advisor
– HR coordinator
– programme sourcing manager
Gyönyörűségen hangzó pozíciók, amikről nem sok ismeretem van. Pont ezért jók ezek a szerdai alkalmak, hogy személyesen is tudok kérdezni, érdeklődni a City és Canary Wharf-os állásokról.

Egy hölggyel meg párkapcsolat témában dumálgattam. Megtudtam róla, hogy 2 évig élt távkapcsolatban. Az szép! A helyzet különlegessége, hogy magyar létére egy svéd barátja van, akivel pont Magyarországon ismerkedett meg, mert ott dolgozott nálunk.  
Röviden: Londonból távkapcsolatban élt egy Budapesten dolgozó svéd férfival.
Én is ilyet akarok… 😀 elviccelve. Szeretem azt, ami nem sablonos.

Továbbá bemutatkoztam egy vörös hajú lánynak. Hogy a vörös haj mennyire szép, hogy ki tudja az embert emelni a tömegből! – nőként mondom. És finomban és stílusosan öltözött ez mellé még, ha rajta nem akad meg a pasik szeme, akkor semmin. Ő egy jelenség volt a pub szerdán.
Kellemes volt beszélgetni is vele, kérdeztem is jön-e legközelebb.

A metróhoz pár emberrel összeverődve haladtam. Egy nagyon tündéri hölggyel sodródtam össze így, aki annak ellenére, hogy komoly munkája van a city-ben, hihetetlen közvetlen volt. Pozitív jelenség, kedves mosolyú, megnyerő tekintetű. Iszony jó fejként úgy búcsúzott tőlem: További kitartást a gyerekekhez!
Szeretnék vele is találkozni újra.

Kivételesen én is hívtam két barátomat. Az egyik hölgyet még tavaly egy születésnapi bulin ismertem meg, hatalmas dumája van! Ő dobta be azt a mondatot anno “Képzeld, tőlünk (Borsodból) már a fél falu kint van feketén Amerikában. Komolyan”. Kérdeztem is tőle, hogy mi a helyzet a magyar faluban. Tavaly óta már több mint a falu fele emigrált feketén. Már több ismerőse van kint, mint él otthon, a faluból. Májusban kiutazik nyaralni az államokba, szállása már meg van beszélve haverjaival. 
(nekem is kellenek amerikai ismerősök 😀 )

A januári pub szerda arról szólt, hogy ismét új emberekkel találkoztam. Csak párral beszélgettem el úgy igazán, de velük viszont mélyebben.
Ismét jól éreztem magam, igyekszem ott lenni legközelebb is.
Nekem ezekre a találkozókra szükségem van, de tényleg.
Jó dolog ez a londoni magyar találkozó:, iszunk 1 sört, dumálunk, ismerkedünk. Szociális egyéniségemnek kell. 🙂