Amikor én adok ki szobákat

Az albérlet újabb állomása. Kecó menedzserré avanzsáltak, így januártól én adom ki a kiköltöző emberek utána szobákat.

Elérkeztünk oda, hogy nem én keresek, hanem én kínálok. Milyen is másik oldalon állni?
Az első megüresedő szobát még a lengyel csaj hirdette meg Karácsony másnapján. Ja, mert hogy ő itt maradt ünnepelni, magában, ráért efféle dolgokra. Majd lazán megadta az e-mail címet és jelszót, hogy lépjek be a fiókba és olvassam, válaszolgassak a levelekre már. Jobb dolgom is akadt a karácsonyi szünet alatt, mint ilyeneket rendezgetni. Volt olyan személy, akire egy hét után írtunk vissza. Így nem lehet szobát kiadni, mert vagy benne pörög az ember pár napot, vagy ne hirdesse meg még.
Egy magyar lány is válaszolt a hirdetésre. Milyen jó lenne ide még egy magyar – lelkendezett  a lengyel. Ha ő kiveszi, akkor nincs is több dolgunk. Ez a kedves magyar lány kétszer nem jelent meg a megbeszélt időpontban szobát nézni, majd abszolút hülye indokkal, közölte, hogy őt még sem érdekli. Nem szégyellte az időnket rabolni, mikor itt vártuk két este is. Megbízhatatlan már most, jobb, ha el is felejtjük.

Ezt követően a lengyel leült velem, hogy hívjunk meg további potenciális emberek nézésre.
Hozzánk nem költözhet be csak úgy bárki, a hirdetésünkben kérünk mindenkitől egy bemutatkozó levelet, amiben röviden elvárjuk mindenkitől, hogy leírják kik-mik, mivel foglalkoznak, milyen beosztásban dolgoznak, milyen hobbijuk van stb.
Ide az albérletbe mi kimondottan főállásban dolgozó, csendes és rendet tartó lányokat keresünk. A lakás lelakott, de attól még alap elvárás mindenki felé, hogy tisztán tartsa. Itt kemény piálást sem toleráljuk és drogozásért meg fel is jelentenénk az illetőt akár, majd a tulajdonos nő ki is rakná rögtön.
Ezek alapján hiába kaptunk 40 levelet, mondjuk nagyon max 10 ember tűnt jónak. A profil kép is nagyon árulkodó tud lenni, spareroom-ra van olyan személy, aki parti képeket rak fel. Már törtöltem is érdeklődését ezután.

Meghívtunk 4 csajt egyik este nézésre. Akik közül az egyik kicsit fogyatékosnak tűnt, nem viccelek – írásban nem ez jött le. Egy másik csaj meg olyan negatív, poshadt és kicsit kötekedő volt.
Egy harmadik nőt szimpatikusnak találtam, neki oda is adtuk volna a szobát. Ha…lett volna 390 fontja a foglalóra. Egy 42 éves ázsiai származású hölgyről beszélünk, aki a Harrods cipőosztályán dolgozik és nincs pénze. Megbeszéltük a pénzt, mennyi lenne, még személyesen. Későbbi e-mail váltások után vagy kétszer megkérdezte, hogy akkor mennyi a foglaló, első havi bérleti díj újra. Elcsesztünk rá egy csomó időt és több, mint 1 nappal később közölte, hogy neki nincs pénze költözni. Elmondása szerint egy alkoholista nővel lakik együtt, akik szétrokázza a lakást és ő takarít utána, ezért akar költözni. Hát, nem ide és nem most…ez lett a történet vége.
Egy kis lengyel csaj is jött, akiben láttam némi sumákolást, de mivel ő maradt a 4 közül opciónak, neki is felajánlottuk a szobát. Na ő, meg a házirendbe kezdett el belekötni, hogy mi nem tetszik neki. Goodbye. Ami nálunk szabály, az szabály.

Kevesebb, mint 2 hét állt rendelkezésre költözésig. A lengyel azt mondta, hogy ő befejezte, most már én vagyok a menedzser, csináljam.
Újabb 4 csajt hívtam egy estére. Nekem az egy angol lány rendben volt, de valszeg a házirend miatt ő passzolt minket. Egy ír csaj, na kicsit agresszívnek tűnt, én sem akartam volna őt ide, de ő sem akart minket. Maradt még egy bulgár, aki miután elment, már írt is, hogy őt tényleg érdekelné a szoba. Csak ő meg kicsit szarrágó, sok apró kérdést tett fel, aminek fele hülyeség. Van-e elektromos dugalj a szobában, mert nem ellenőrizte le. Ezek szerint vannak olyan szobák, ahol nincs elektromos csatlakozó?
Hálisten kivette, mert ő volt az utolsó esélyünk. Minden más érdeklődő spareroom-ról már nem tűnt potenciálisnak.

Közben megtudtam, hogy az itt lakó koreai csaj február végével lelép. Én nem várok, nem baj, ha a szoba 5 héttel előre meg van hirdetve. Aki költözni szeretne, és nem akar pénzt veszíteni felmondási idő alatt, úgy is megtalál minket – vélekedtem. A single szobánk 325 font, csábító lett. Ennél olcsóbban, normális körülmények között lakni, London 1-es zónája szélén nem lehet.

A tulajdonos nőnk megelégszik 1500 fonttal a 4 kiadott szoba után havonta. (Ebből a kecóból még ilyen lelakott állapotában is 2000+ fontot tisztán ki lehetne sajtolni, de nyilván boldog vagyok, hogy nem ennyit kell fizetnünk együtt)

Kíváncsiság szintjén 2 csajt idehívtam. Az egyikük egy szőke csinibaba, litván stewardess, lelkesnek mutatkozott. Ő rendszeresen távol lenne 5+ napokat is akár, ha tengerentúli körjáratot csinál.
A lakásban van egy cseh lány, aki antiszoc és közömbös – neki minden, mindegy. Bulgár egy vega, jógamániás, kissé szarrágó (ahogy említettem). Melléjük egy sminkelt, műszempillás pörgős csinibaba jó lesz?
Úgy döntöttem, hogy jó lesz. A februárban beköltöző csaj totál ellentétes a már itt lévő másik kettővel. Meglátjuk, mi sül ki ebből.

Február végétől „keleti blokk” leszünk. Közép – kelet európai albérletet formálunk.

Reklámok