Ilyen volt Karácsony II.

Karácsonyi beszámoló folytatódik.

December 27-én egy volt osztálytársammal futottam össze Fehérváron. Ő volt a kedvenc fiúosztálytársam. Mindig is szerettem és örülök, hogy a gimnázium összesodort minket az életben.
Anno angolban is segített és ő fogta kezem, mikor életem első telefonos interjújára készültem angolul, még az au pair munka kapcsán. (Bár remélem arra a beszélgetésre nem emlékszik, mert botrányos volt az angolon abban az időben)
Az Országalmánál futottunk össze, s onnan indultunk el a Fő utcán. Café Freibe szerettem volna beülni, teltház fogadott minket.
A színház mellett a Krém cukrászda tűnt még jó opciónak. Szerencsére pont távozóban volt egy asztal, így mázlinkra jutott hely.

Nem győzőm hangoztatni, hogy mennyire szeretem a magyar cukrász termékeket. Annyira finomak és egyediek! És nem kell érte kész vagyont fizetni.
Osztálytárssal elbeszélgettünk. Ami tény, hogy az elmúlt 7 évben nem volt közös emlékünk, így inkább múltról és aktuális hírekről, eseményekről váltottunk gondolatokat. Mindenképp hálás vagyok neki, hogy szánt rám időt kedvesen és ismét láthattam.
A fogyasztásunkat én álltam, ami 2 forró csokiban és 1 sütiben merült ki. Még borravalóval sem került 2000 forintba (kb  5,5 font) az egész . Milyen olcsó hely – megjegyeztem neki.
Ő meg megkérdezte, hogy Londonban ez mennyibe fájna. Patisserie Valerie helyen (franchise cukrászda) 2 ital és 2 (gagyi) süti, pici borravalóval 17 font. (6100 forint)

December 28-án, pénteken Pestre vettem az irányt.
Még évekkel ezelőtt derült ki, hogy egyik londoni barátom mamája a szüleimtől gyalogtávra lakik Fehérváron. Mondta a barátom, hogy jön nagymamát látogatni, s utána lóghatnánk együtt. Én meg úgy voltam vele, hogy  akkor bandázzunk Pesten egyet.
Délelőtt gyalog jött felém, majd együtt felültünk a pesti buszra és Petőfi-hídig meg sem álltunk.
Kiderült, hogy londoni barátom alig ismeri Pestet. Picit olyan idegenvezető szintjén navigáltam végig a belvárosban. (Milyen jó ugye, hogy én minden évben a fővárosban kevergek magamban egy kicsit, hogy egyre jobban megismerjem azt.)
A Király utcán át lesétáltunk a Deákhoz. Ott van mellette a Frei kávézó, ahova én mindig bemegyek. A Dr. Drink termékcsaládot nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe. Én olyan finom turmixot még nem ittam. Mindent jót összekutyultak benne nekem és nagyon jól esett.

Folytatásban Vörösmarty tér, Váci utca és Ferenciek tere következett (a Főzelékfaló bezárt…szomorú voltam.) Jégbüfében megittunk egy kávét azért. Az italom és a péksüti volt 780 forint én meg lazán odaadtam az 1000 forintot és megköszöntem. Barát meg is jegyezte: milyen nagylelkű vagy! Magyarországon, mindig felfelé kerekítve hagyok ott pénzt vendéglátóhelyeken. (Ősszel az étteremben is 7900 forintos számlára 10 ezert adtam. Kétszer meg is kérdezte a pincér, hogy biztos vagyok-e. Biztos vagyok – feleltem)
Magyarországon az éttermekben és kávézókban profik dolgoznak. Londonban meg némelyik pincér még teríteni sem tud normálisan, felszolgálni meg végképp nem.  Otthoni profizmust borravalóval kell jutalmazni szerintem.

A Duna korzónak sétáltunk tovább, majd bazilikát céloztuk be. A bazilikánál jobb volt a karácsonyi vásár, mint a Vörösmarty téren. Az egyetlen hangulatromboló csupán a kormány reklámja volt, amit a bejáratnál helyeztek el „2018 a családok éve”. Nem karácsonyi vásárra való a propaganda.

Később egy másik londoni barátunk is csatlakozott hozzánk. Még egy picit együtt császkáltunk, majd elváltunk.
Ezt követően én egy gyerekkori barátommal futottam össze. Megkértem, hogy teljesítse egy kívánságom. Sétáljon el velem az Andrássy úton a Városligetbe. Kívánságom teljesült.
Vele a jövő évi főpolgármesteri választásokról beszélgettem. Ő hozta szóba. Meg, hogy Puzsér és stb. Londonban vannak Puzsért kedvelő ismerőseim, én sok mindent hallottam már róla. Nem is említve, hogy jövő hónapban Londonba is kilátogat önálló estet tartani.
Péntek is eltelt, nem is akárhogy! Fél 12-re haza is értem Fehérvárra.

Szombaton anyuék elvittek Siófokra egy fürdőbe. Hű, de elszoktam az órákig tartó áztatástól és láblógatástól.
Vasárnap meg elkezdett fájni a hasam. Hétfőn meg jöttem vissza.

Csodálatos karácsonyi szünetet élhettem meg. Le a kalappal szüleim előtt, akik mindent megtették értem és mindenhova vittek, főztek rám. Köszönöm szépen még egyszer nekik!