Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne.

Munka
Kiszámítható évet tudhatok magamnak. Rekordot is döntöttem, mert egy családnál még ilyen hosszan nem dolgoztam, mint a mostaniak. A két kislányt nagyon bírom, ugyanakkor meg a 8 éves fiú egy púp a hátamon sokszor. Vannak olyan napok, mikor csak azért is bosszant engem, vagy pimaszkodik, direkt tesz valamit, ami udvariatlan és szekálja a húgait órákig. A két leányzóval arany életem lenne és sokkal jobban szeretném ezt a családot, de nem tudok mit csinálni.
Az évet túléltem velük, de főleg a nyár volt a húzós. 10 hét szünet…az igazi próbatétel.
A család tisztességesen fizetett, sok túlórám is akadt, ami egy-egy hónap bevételét rendesen megdobta. Anyagilag szép évet zártam ennek következtében.
(Az év végi bónusz elmaradt, ez az egyetlen bosszantó dolog talán)

Egészség
Abszolút jól voltam, két megfázással kibírtam az évet. Semmi komoly bajom nem akadt, orvoshoz továbbra sem kellett mennem. (Gyomor fájdalom az 2019-es dolog)
A rollerozás heti rendszerességgel ment aktívan. Uszodába is odaértem mindig.
Aktív és saját szervezetemmel jól együttműködő 2018-at zártam. (Ezt azért mondom, mert néha azért elmebeteg módjára tudtam pörgetni magam és a szervezet kapacitása meg véges. Az alvásra figyeltem heti rendszerességgel és megköszöntem mindig a testrészeimnek, hogy jól működtek)

Utazás
Nem döntöttem utazási rekordot, 2018-ban utaztam a legkevesebbet az előző éveket nézve. A Las Vegas nyáron álom volt, összejött, szuper volt, kiélveztem. Hálás vagyok, hogy megadatott.
Tudatosan úgy készültem év elejétől, hogy Vegas lesz az utolsó nagy nyaralás egy jó időre. Kicsit visszavettem, inkább megtakarítok (jön a brexit). 10-en x ezer fontokat elutazgatni hosszútávon luxus szerintem. Most egy olyan fázisomba léptem az életemben, hogy felőlem minden oda megy és annyit szór el az utazásra, amit akar, tolhatják tele a Facebookot a népek…nem fog érdekelni. Jussunk el egyszer oda, hogy a havi megtakarításaikat osztják meg az emberek. Azzal nyugodtam lehet kérkedni, hogy milyen felesleges vásárlásokról mondott le valaki és növelte a tartalékait.

Kapcsolatok
Új barátokat nem szereztem. Az ismeretségi köröm viszont bővült szépen. Egy-két rendezvény, összejövetel és a táncórák dobtak rajta.

Magánélet
„Szokásos”. 2018-as évben sem volt egyetlen randim sem Londonban. Egy-két ember itt-ott betalált.
Volt egy személy, aki magyarul sem tudott szépen írni (durva helyesírási hibái voltak) és az angolja meg alapszinten sem ketyegett 8 év angliai tartozódás után sem. Legalább a magyar menjen, annyira, mint nekem. Pontos j és ly nem ismerete nálam kiveri a biztosítékot, vállalhatatlan. Sajnos minimum dolgokra kényes vagyok. Nem óhajtok sem nyelvtanára, sem tolmácsa sem lenni senkinek sem.
Semmi dohányzás is alapelvem, ezen is el lehet hasalni.
Év végére meg betalált az a kínai gyerek egy londoni bárból. Időpazarlás. Közünk nincs egymáshoz.
Egy ismerősöm riogatott múltkor, hogy a 30-as éveiben rohamosan csökken a hölgyeknek a piaci értékük. „Pár év és azon kapod magad, hogy a kutyának sem kellesz” – kb így írta le a helyzetet.
A nagy franc szitu az, hogy a 20-as éveimben sem kapkodtak utánam. Valszeg, ez így van megírva. Nem mindenki születik arra, hogy párban élje le az életét. A legfontosabb, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek. Jól érezzem magam és visszatekintve azt mondhassam, hogy tartalmasan éltem. És hálát adhassak.

Blog
Igaz picike vagyok a nagy éterben, de arra jöttem rá, hogy egy kihalóban lévő „kultúrát” képviselek. Az vettem észre, hogy a személyes blogok kezdenek eltűnni. Főleg a kitartó és évek óta író bloggerek, páran egyik napról a másikra felszívódtak, mint a kámfor.
Sok ember le sem ül a gép elé már, ha nem lát benne hosszútávon pénzt.
Én meg jó 10 éve saját magam kedvtelésére írom ki az életem dolgait, eseményeit, érzéseit. Az meg csodálatos megtiszteltetés, ha valaki ezt olvassa. Köszönöm szépen az olvasóimnak, hogy vannak. Külön köszönöm, hogy nagyon jó és kedves hozzászólásokat írtok a Facen.

Én, mint blogger a világhálón, jaj, úgy szeretem. MBBK csoport a második otthonom. Csomó szuper és értelmes, pozitív emberrel találkoztam ott virtuálisan. Majd a blogger napon személyesen, hát…imádtam! Fantasztikus 2 nap volt. Köszönöm nekik is!

Szavam nem lehet, kellemes és sok – sok apró örömben gazdag 2018-at zártam.
Köszönöm, hogy megélhettem.

Reklámok