Oly rég írtam az albérletről…Mindig történik valami. Az élet szeret és mindig ad feladatokat, amikre nem számítottam és nem kértem. 😀
A kecóban 4-en lakunk jelenleg. Egy lengyel, egy cseh, egy magyar és egy koreai lány. A lengyel csaj rendezett mindent itt, amíg nem közölte Karácsony előtt egy héttel, hogy elköltözik. Nem is lenne gond ez. Ám az albérlet menedzselését át kéne vennie valakinek, mert a kedves tulajdonosok, azon kívül, hogy beszedik a bérleti díjat, tesznek az ingatlanra. Nem érdekli őket, hogy ki – merre – hogyan lakik itt, csak mindig a full díj be legyen fizetne.
A cseh és koreai lány meg szép „díszek” a lakásban, de totál életképtelenek ide. Én mondom, múltkor kiment egy izzó, azt sem tudták, mi fán terem a cseréje. A biztosítékot kivágta a kiégett izzó és néztek rám, hogy na ilyenkor mi van. Az van, hogy meg kell keresni a biztosíték dobozt és felkapcsolni az áramkört. Na ők, azt nem tudják. A lengyel elmegy, én meg két bohókás csaj mellett kénytelen leszek, muszájból átvenni a kecó menedzselését.
A kecó irányításához még nyűgként hozzátartozik az is, hogy ha valaki elköltözik, új lakót nekem kell ide szerválnom.
Itt tartunk most. A lengyel helyére keresünk új lányt ide. A kis dupla szoba számlákkal nincs 450 font havonta, árban nagyon vonzóak vagyunk. A történethez hozzátartozik, hogy a lakás egy olyan lakótelepen van, amit a 1970-es évek elején építettek és egykoron önkormányzati bérlakásként funkcionált.
Margaret Thatcher-nek volt egy olyan törvénye, hogy piaci ár alatt meg lehetett venni a bérlakást, amiket aztán az évek alatt privatizáltak ennek következtében. A mi lakásunk is magántulajdonba került, ám a 70-es évek óta nagyjából semmilyen felújítás nem történt benne. A konyha, fürdő és padló teljesen az adott kort idézi, igazai nagymamás, retró. Az ablakok meg egyrétegű ablaküvegből állnak, amik botrányosan engedi be a hideget. (Lehet szigetelni, én már mindenben profi leszek :D)
Fűtünk, nem fázunk, csak igazi jó meleg itt sosem lesz és a 100% energiának legalább a 30%-a az utcára megy ki. (A lakótelep több száz lakásból áll, szóval nem csak minket érint a korszerűtlen nyílászáró problémája)
Én szeretek itt lakni az 1-es zóna szélén, rollertávra a munkahelyemtől és olcsón. Csak nyilván a spareroom hirdetés után a valóságot látni, sokaknak elveszi a kedvét.
A múlt héten vagy 5 órám elment arra, hogy üzeneteket olvastam és szoba interjúkat tartottunk…Páran érdeklődést mutattak, de amíg foglaló pénzt nem látunk valakitől, addig minden szó üresnek számít nekünk.
Pontosan 2 hét múlva ilyenkor az új lakónak be kéne költöznie. Good luck to us.
Jövőben beírom az önéletrajzba: egyéb tapasztalat – ingatlan menedzselés 😀
P.s.: Nem tudom, ki olvassa a blogot, de ha valaki éppen szobát keres olcsón és csendes albérletre vágyik (postcode: SW11), ahol rendes házirend van – abszolút logikus elvárásokkal, a lakók érdekét szolgálva, írjon rám. Még továbbra is keresünk új lakót.
+ február végén a single szobánk is kiadó lesz, aminek díja: 390/400 font számlákkal.
Életem morzsái 