Nem indult jól az év…

Ideért az új Év. A netet szétszórták ismerősök kívánságokkal, meg jó kis fotókat posztoltak sokan.
Nekem pedig mindeközben volt pár pocsék napom, mármint a hangulatom és a közérzetem volt a béka popsija alatt
.

Történt ugyanis, hogy magyarországi látogatásom utolsó napján elkezdett fájni a hasam, majd a fájdalom nem javult, hanem fokozódott.
December 31-én visszarepültem, s estére barátok vártak Szilveszterezni. Fájdalomcsillapító segítségével és önerőmet összeszedve elmentem hozzájuk. Nem a legjobb vendég voltam, nem tudtam mosolyogni. Ez bosszantott a legjobban, hogy úgy búcsúztattam és kezdtem el egy évet, hogy nem tudtam szívből mosolyogni, örülni. A gyomorfájdalom elvette a jó kedvem és az életkedvemet is.
Soha korábban nem tapasztaltam ilyen fájdalmakat, mint amiket az elmúlt napokban.

Január 1-én reggel jobban éreztem magam, de aztán estére nagyon eldurvult a hasam. Azon a pontom voltam, hogy besétálok a kórházba és a sürgősségin elnyávogom a bajom.
Végül inkább csak az NHS 111 segélyvonalát hívtam és elbeszélgettem egy ügyfélszolgálatossal. Aki egy tucat kérdéssel bombázott be. Mivel nem ájultam el a napokban, nem dobtam ki a taccsot és nincs vérzésem, nem sárgultam be, így nem számítottam sürgősségi esetnek. Helyette, másnapra egy walk-in centre-be irányított, hogy feltétlen menjek be.

Kedden este megírtam a munkaadó családnak, hogy 8-kor az orvoshoz megyek munkába indulás helyett. Sakk-matt helyzet állt elő, a gyerekekkel fájdalmak mellett nem bírtam volna ki a napot, annak tudatában, hogy nem tudom mi a bajom.
7:30-kor odaáltam a walk-in centre elé és vártam a nyitást. Űrlap kitöltés és adategyeztetés (be vagyok regisztrálva NHS-hez) után egy rövid várakozás és már 8:30-kor hívott is be egy orvos. Elmondtam a bajom. Felvitte online a dolgaimat, megérte a vérnyomást, testhőmérsékletet, meg valami kis kütyüt csíptetett ujjamra. Végül letapizta a hasam és nyomtatott receptet.
Én meg amatőr módjára megkérdeztem, honnan szerzem be a gyógyszereket. Látszik, hogy több, mint 7 év londoni élet után sem tudom ezeket….soha nem voltam orvosnál, sosem kellett gyógyszer az elmúlt években.
Pharmacy – válaszolta.
Persze, bakker – logikus gondolkodás…

Meglepő módon egyetlen gyógyszertár volt csak nyitva 9 előtt a környékemen. Rollerrel begurultam. Átadtam a papírt és vártam. Angliában minden doktor által felírt gyógyszer egységesen 8,8 font. Nincs a különböző termékeknek különböző ára. Erről már hallottam, de nem tudatosult.
2 cuccért 2×8,8 font-ot kellett fizetnem.

A bajomról semmi kielégítőt nem mondott a doki, a gyomorsavra írt fel szert. A gyógyszer Magyarországon is forgalomban van és nagyjából 2500 forint (állami támogatás nélkül), tehát NHS recept standard árral sem fizettem kevesebbet.

A következő lépés az volt, hogy elmentem a helyi GP (orvosi) rendelőbe csütörtök reggel, végre beregisztrálni, ha már itt élek és körzetileg hozzá tartoznék elvileg. Még a múltkor hoztam egy regisztrációs 10 oldalas formanyomtatványt tőlük, amit most kitöltve visszavittem.
Nem értem a rendszert. Egyszer beregisztráltam és kaptam NHS kártyát. Ám ahányszor költözöm, és új helyre kell regisztrálnom, úgy kezelnek, mintha nem lennek a fő rendszerben. Mindig kitöltetik velem ugyanazt a kérdéssort. Miért?
Egy kivétellel, mivel már regisztrált vagyok, így csak lakcím igazolást kellett vinnem. Ha még sosem lettem volna regisztrált, akkor munkahelyről is kéne alkalmazotti igazolás (ha jól olvastam)

A recepciós megmérte a magasságom és súlyom, vérnyomást. Majd közölte, hogy 48 óra az átfutási idő. Hétfő délután a legkorábbi alkalom, hogy a helyi doktoromhoz időpontot kérjek. A hasamat most nem akarom annyiban hagyni. Ha 30 év alatt kutya baja nem volt, nekem nem tetszik az, hogy most hirtelen beüt valami. Túl gyanús és szokatlan. Rá akarom venni, hogy küldjön el további vizsgálatokra. A walk-in centre orvosa a vérvételt említette nekem.

A felírt cuccok már hatottak. Csütörtökön rendes munkanapom volt és már nem kellett fájdalomcsillapító. A hasam kerülete viszont továbbra is furcsa, meg van puffadva, de az étvágyam már kezd visszaállni. 2 napja még 2 almával túléltem a teljes napot, ma már rendesebb adag krumlipürét sikerült ennem natúr hússal.
Még hosszú napok kellenek, hogy tovább javuljak.

Sosem gondoltam volna, hogy gyomor fájdalmai és görcsei így le tudják amortizálni az embert.
Nem indult valami ragyogóan az Új év.

Nézzük viszont a pozitív oldalát: idén sem kellett berúgnom, elég volt a kamilla tea Szilveszter este. És önkéntes diétán vagyok, a szervezeten „boldogan” böjtöl. Januári tisztítókúra meglesz neki.

Reklámok