Szösszenet nanny munkából

Karácsony…a gyerekek életében az egyik legszebb időszak. Minden nap úgy kelnek, na, hány nap van még vissza. Én felnőttként riogatni is tudom őket, hogy eggyel kevesebb ajándék lesz a fa alatt, ha nem fogadsz szót. Számtalansor mondtam már, hogy „írok Santának, egy ajándékkal kevesebb idén, mert, nem hallgattál rám”. Az ellenkezője is igaz, „megírom Santának, hogy jó vagy, még egy ajándék legyen a fa alatt neked”.
A gyerekeket kajak át lehet verni ilyen dumával és abszolút elhiszik, hogy Santa jön mindenkihez. Már csak logikus aggyal belegondolva, hogyan lenne képes gyerekek millióihoz eljutni egy ember, egy éjszaka. Én mindig gondosan ügyelek arra, hogy nehogy tőlem tudják meg, nincs Santa, meg senki nem jön az északi sarkról repülő rénszarvasokkal.

Santát várjuk (direkt nem fordítom Mikulásnak, mert nem Szent Miklós után kapta a nevét), de ugyanakkor meg oviban és iskolában is Pásztorjátékra (nativity play) készültek a gyerekek. Santa Claus hoz ajándékot, de Jézus születését ünnepeljük. A héten ebből kifolyólag a 8 éves megállapította, hogy mi van akkor, ha Jézus változott Santává igazából. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni, azt meg nem akartam mondani, hogy ritka baromság az ötlet.

Az oviban csütörtökön volt a Pásztorjáték. Az ovi (bölcsi? ez ilyen vegyes, mert nincs kimondott bölcsi vagy ovi) 2,5 éves kortól 4,5 éves korig járnak a 3 éves intézményébe a gyerekek. Kiscsoportos oktatás van, 4 óvónő és 22 gyerek.
Szerintem kész csoda, hogy 22 pici gyereket felkészítették egy 20 perces műsorra.
A szülőknek jelmezt kellett beszerezni, meg a 2 mondatát csomószor gyakorolni a 3 évessel.

A műsorra minden gyerek gyönyörűen beöltöztetve a színpadon várta a kezdést. Elindult a játék.
Jókat röhögtem, mert a gyerekek koncentráció pillanatok alatt szétesett. Nem a szövegüket felejtették el, hanem látszott, hogy kín nekik egy helyben ülni és hallgatni másikat. Az egyik gyerek elkezdje a karját a nyalogatni, a másik akkorákat ásított – hogy csak na. A harmadik levette a hajpántját és rágcsálni kezdte. Valaki az orrában kezdett el turkálni. Egy kislány meg majdnem elsírta magát. Az első sorban ülő gyerekek meg a szoknyájukat húzkodták felfelé. (Az én ovis csoportképemen is van szoknyafelhúzós gyerek. Úgy látszik ez egy generációkon átmenő csajos „szokás”). Egy kisfiú meg félig bealudt.
Nagyon vicces volt látni, hogy mennyire nehéz egy helyben ülni és várni a másikra egy kisgyereknek.

A műsor végén ráadás karácsonyi dalokat énekeltek a picik. Egy török karácsonyi éneket is betanítottak nekik. Az ovi elég multikulti és tényleg van 3 török gyerek, szóval nem idegen a gyerekeknek napi szinten más nyelveket hallani, pár szót elsajátítani.

Az egyik óvónő magyar, neki gratuláltam, hogy milyen jól felkészítették a gyerekeket a Pásztorjátékra.

Az ovi és suli január 7-ig bezárt. Felköthetem a liberót, 3 gyerekkel otthon jövő héten.

U.i.: Sajnos képeket nem készíthettem, így mutatni sem tudok. 

Reklámok