Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk.

Este 8-kor a Király utca sarkán vártam ismerősöm, egykori óvodástársamat. Késett…no problem. Nincs hideg, nem esik az eső, tudok várni. Írt egy sms-t, amiben megkért, hogy nézzek ki egy helyet magunknak. Kinéztem.
Végre megérkezett. Mehettünk is a Kazimír étterembe. Ő meg: de hát én nem terveztem ilyen éttermezést.
Számlát én állom és normális, finom kajára vágyom – zártam.
A Kazimírban 3 évvel ezelőtt már jártam, de mai napig emlékszem a vacsorámra. Szuper kis hely és baráti árakkal dolgoznak.
Most is elégedetten távoztam, 26%-os borravalót hagytam. A pincér meg is kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Köszönöm, igen.
Kettőnkre a vacsora annyiba került, mint Londonban egy kis pubozás 1 főre.

Gyors alvást követően szombat reggel 8-kor már újra a Deákon voltam. Jegypénztár nyitva állt, így nem kellett az automatánál próbálkoznom, amiről úgy is az a hír járja, hogy beragasztják vagy mi a jegykiadó részét, hogy megkárosítsanak. Pénztáros csajszi marha unalmasan kiszolgált. Reggel volt és szombat. Közben kérdeztem tőle, hogy metró jár-e. Nem járt. Metrópótló lesz akkor.
Csak 60-an vártuk a buszt. Hova fogunk felférni ennyien? – néztem is. Szerencsére egyszerre 3 busz jött egymás után, de telve. Sikerült bepasszírozódnom az ajtóba.
Egy utas megkérdezte a sofőrt:  Tessék már mondani, hogy jár a metrópótló? 20 perce vártam a Deákon.
Buszsofőr válasza: Hát hogy-hogy-hogy.
Lefordítva, kuss! Jött valamikor, szállj fel és örülj.
Hiteles és korrekt tájékoztatás megvolt.
Én meg a jegyem még ki is lyukasztottam becsületesen. Az a heringparti, amiben részem volt még a 350 forintot sem érte meg. Legközelebb bliccelnék szívem szerint.

Szombat este 7. Népligetnél vártam a buszt. Blogger barátnőm meg gyorsban előadta a sztorit a szopófantomról, aki a parkban „csapott le”. És megjegyezte, ha most bemennék oda sötétben, élve nem kerülnék elő. Remek…kihagyom.

Később átszállva a 200E-re pillanatok alatt kiértem a reptérre. Reptér üres volt, hálisten lement a forgalom. A Sparba beugrottam péksütit venni. Egy csomag bab és lencse is jött velem Londonba tőlük. Lesz miből legalább főzeléket főzni.
A terminálban megkívántam egy sajtburgert. Beálltam a Burger Kinghez. Én még ilyen csigalassú kiszolgálást nem értem. 15 perc alatt a sor semmit sem haladt. Komolyan, 1 db sajtburgerért várakozom fél órát? Ha nem kell a pénzem, hát nem náluk költöm el.

A Ryanair az ablak mellé ültetett. Felszállás után még egy utolsó pillantást vethettem a Budapestre.
See you at Christmas – búcsúztam.

Köszönöm a szép 2 napot!

Reklámok