Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Időben felszálltunk, az utat végigkomáltam. Landolás után az új kibővített épületrészben történt az útlevél ellenőrzés, Ferihegyen. Végre megcsinálták, hogy 2 helyen van ellenőrzés egyszerre. Így forgalmas időszakban, nem torlódik fel durván a nép. Díjazom.

Kiértem. Már a taxisok kaptak is volna utánam. Mondom, sorry.
Mióta van a 100E busz, ki fizetne a taxiért. 900 ft-ért kényelmesen fél óra alatt be lehet érni a Deákra.
Szerencsétlenkedem az automatánál. Azonnal odalépnek, hogy segíthetnek-e. Meglepő kedvesség a BKV alkalmazottaitól. Végül a buszsofőrnek fizettem ki kp-ben az utat. Pontosan kiszámoltam a 900 ft-t, amit megköszönt. Magyarországon vagyok?! Tök kedves volt mindenki az elmúlt 5 percben.

11 óra: Deák tér. Nyugdíjas néni ül a lépcsőn és kéreget a metrólejárónál. Sokkoló valóság.
London is tele van hajléktalannal, de kéregető nyugdíjast még nem láttam. Pedig az állami nyugdíj itt is nagyon nevetséges.

Pénzváltás a Király utcában a Kebabos mellett. Nem átverős hely. Nagyon kell vigyázni, mióta tavaly 260 ft-t akartak egy helyen adni 1 fontért (ami 350 – 360 ft körül mozog). Vannak igazi lehúzós pénzváltók is…

11:15.:  Szent István bazilika mögötti postán állok sorban. De régen voltam magyar postán. Egy csomagot akartam unokaöcsinek feladni. Gondoltam olcsóbb, ha otthon teszem London helyett. (Pár száz forinttal olcsóbb csak Budapesten belül egy csomagot küldeni, mint Londonból Pestre).
Ha Londonban adok fel egy kis csomagot, sosem kérdezik, ki a feladó és mi a címe. Semmi. Pesten ezzel szemben, minden adatot pontosan felvitt a gépbe az intéző. Meglepő különbségek.

11:40.: Cafe Frei. Kegyetlen fejfájásom volt egész reggel. Csütörtökön nem ittam eleget és dehidratáltság azonnal kiütött. Miután letoltam 2 liter vizet még utazás közben, javult a helyzet, de éreztem, hogy a cukrom is esik. Muszáj volt egy finom lattet innom. Cafe Frei megmentette az életemet.

12 óra: Tisza cipőbolt  – Astoria. A nagyon jól kinéző darabokból már nem volt méret. Szomorú. 10 perces gondolkodást követően rábólintottam a pirosra. Csak az fekete csík ne lenne benne…vagy így elegánsabb? Most, hogy már két Tisza cipő tulajdonosa lettem, az elkövetkező jó 2 évben nem akarok költeni utcai cipőre.
Az eladók jó fejek voltak, köszönet nekik.

12:30.: Libri könyvesbolt – Astoria mellett. Egyik londoni barátom kért meg, hogy hozzak neki egy könyvet. Szívesen, útba esik. A világ legkedvesebb segítőjét fogtam ki. Miután telón mutattam a könyv képét, már azonnal navigált is a könyvesbolt alkalmazottja, egy középkorú bácsi. Plusz kérdezte, hogy másban segíthet-e. Oda – vissza voltam a figyelmétől.

12:50.: A délután előtt ennem kellett, különben fejre álltam volna. Főzelékfaló életmentő hely 2. – Ferenciek tere. 1600 ft-ért vettem isteni finom rántott húst, puha petrezselymes krumplival és párolt zöldségekkel.
Egy jelenség voltam a Főzelékfalóban. Piros Disney ruha, szőke haj, London mintás táska és Tisza cipős bevásárlószatyor. Egy – két arc nézett is, hogy „na ez meg honnan csöppent ide”.
Miután leültem egy férfi nagyon durván bámult. Feltűnőbben már nem lehetett. Nem jöttem ám zavarba. Mókás volt.  
Köszönöm főzelékfaló, hogy vagy! Már ez a 3. alkalom, hogy éhségem gyorsan megoldódott Pesten nálatok. 
Még villámban elsétáltam a Dunához. Rekord alacsony vízállást látnom kellett.

13:30.: Ferenciek tere metró. A néni most is ott árulta a virágokat. Adtam neki pénzt és megálltam beszélgetni. Tessék már mondani, miért árul virágokat. Ennyire kell a pénz?
82 évesen borzasztó alacsony nyugdíjjal jól jön a néninek a kiegészítés. Nem nagyon vesznek tőle az emberek, meg sem állnak neki. De megérti, mert biztos sokan úsznak hitelben, meg nem mindenki keres jól, szóval mindenkinek megvan a saját baja. A kis paneljához tartozik valami pici kert, ott neveli a virágokat.
5 perces kis szóváltás nekem semmi, neki meg megállt valaki. Végül még adtam neki ismét, amit nem is akart elfogadni. Tessék csak elrakni, nekem ez nem okoz gondot. Pár font átváltva nem nagy ügy.
Jövőben, ha látok otthon normálisan kinéző hajléktalant, nyugdíjast kéregetni, számíthatnak rá, hogy kérdezni fogok. Érdekel a sztorijuk. Főleg most, hogy hajléktalanság tiltott dolog lett.

13:45.: Nagyvárad tér. Hol a Grupama aréna? Néztem bambám körbe. Egy középkorú úr odalép hozzám, hogy mit keresek, segíthet-e. Itt haladjon az Üllői úton csak.
Hogy miért nem a Népligetnél szálltam le? Google a Nagyvárad teret javasolta.

13:50.: Érkezés Cosmopolitan napra. A bejáratnál már megláttam Konyhalál blog íróját, Lindát.
Bejelentkezés, ruhatár (Én tök őszintén megkérdeztem, hogy bízhatok-e bennük, mert laptop van a nagytáskában és nem akarom, hogy ellopja valaki.)
Lifttel felmentem a másodikra. Megpillantottam Bouvet cafeblog tulajdonosát, Petrát. Odaléptem bemutatkozni, kezdetét vette a rendezvény. Innentől sodort az „ár”.

Folyt.köv.

Reklámok