A búcsúest

Pénteken egy ausztrál ismerősöm búcsúestjére voltam hivatalos Londonban. A hölggyel kétszer találkoztam korábban, mert ő a magyar haverom párja. Tök kedvesen huszad rangú ismerősként is meghívott.
Nagyon szeretem azokat az összejövetelek, ahol alig ismerek valakit, de tudom előre, hogy mindenki baromi jó arc. Jó világjárt és intelligens, értelmisége emberek társaságban lenni.
Az ausztrál hölgy 10 éve érkezett Londonba, pénzügyi területem van diplomája, szóval neves bankoknak dolgozott az elmúlt években. Volt csoportvezető is, majd saját céget alapított és külső munkatársként tevékenykedett. Kívülállóként őrá mondanánk, hogy na, megcsinálta a karrierjét Londonban.

A búcsúestre a volt kollégái és céges munkatársak és párjaik jöttek el. Az átlag életkor a 40 körül mozgott. Én totál kakukktojásnak számítottam a közegben, de ez senkit sem zavart.
Mellém egy szemüveges fekete úr ült le, akiről megtudtam, hogy brit állampolgár, de jamaikai származású. Pénzügyes vagy te is? – kérdeztem tőle. Nem, én speciel nem. Én designer vagyok – válaszolta.
20 évvel ezelőtt logók és bútorok tervezésével kezdve, majd ingatlanokkal folytatta. Jelenleg pedig a cége ingatlanokat vesz és felújít + átalakít, majd akár kétszeres áron újra értékesítik azt, vagy kiadják, Európa szerte.
Legutolsó projektjét meg is mutatta képekben. Egy spanyol ingatlant pofoztak ki luxus nyaralóházzá. A legújabb kiszemeltje pedig egy mesés ház, egy gyönyörű tó partján valahol Angliában. Évi 1-2 ingatlan projektet vitelez ki – mesélte.
Anno 20 éve még mindent maga csinált a festéstől a burkolásig, mára már „csak” tervez és a fizikai munkát elvégezteti másokkal.
Nagyon barátságos arc volt és könnyen lehetett vele beszélgetni.
A férje egy ír úr (meleg pár), s 6 éve házasodtak össze.
Közös rajongási pontunk Amerika lett. Kiderült, hogy Manhattanben egy apartman tulajdonosa és évi több hónapot New Yorkban élnek a férjével. Tök lazán bedobta, hogy ha New Yorkba járok a jövőben, az apartman évi 7 hónapot üresen áll és rokonok, barátok lakhatnak benne, szóljak neki.
Oké, váóóóóóóó.
A Halloweent a nagy Almában tölti idén, felvettem Instagrammon és mondtam neki, hogy osszon majd meg képeket, lesni fogom.

Ahogy a haladtunk az estében, annyira sokan lettünk, hogy nem volt lehetőségem hosszabb és mélyebb beszélgetéseket folytatni másokkal. Pedig tutira veszem, hogy voltak még hasonlóan érdekes személyek a társaságban.
Az ausztrál hölgy vendéglátása előtt meg le a kalappal. Sört és bort folyamat hozták a pincérek az asztalunkhoz, mindent ő állt. Még kajás (falatkás) tálakat is rendelt nekünk. Én úgy ettem – ittam, hogy egy fillért nem költöttem az este. Ilyen búcsúesten sem voltam még. Köszönöm szépen az alkalmat.

Este 11-re éreztem, hogy vízre van szükségem. A bárpult szélén lévő kancsókból töltöttem magamnak. Amint ott álltam egy srác leszólított.
-Te is vizet iszol?

-Dehidratált lettem, muszáj.
-Szereted a Mickey egeret? azért van rajtad Disney ruha? és várjál hadd tippeljek, 24 éves és tanuló vagy.
-30 vagyok és melózom és nem a Mickey egér a kedvencem.
-Mi a kedvenc mesefigurád?
-Bolygó kapitánya, Linka a szőke csaj „Keletről”.
-Ráérsz jövő héten?
-Hétköznap húzós, hétvége még talán.
-Akkor találkozzunk hétvégén.
-Mit szeretsz, amúgy inni?
-Narancslevet?! (inkább vizet, de most ez jutott eszembe)
-Akkor egy naracslére futunk majd össze. Megadod a számod és majd írok.
….
Aham, jövő hétvégén egy idegen pasival lesz találkám, aki egy fejjel alacsonyabb nálam és kínai/koreai beütésű. Miután tudja rólam az életkorom, meg hogy nanny vagyok és nem iszom nagyon alkoholt, s még ezután is érdeklődik….meglátjuk.
A srácra nem vagyok lelkes, mert nem az esetem. De egyáltalán nem fogok veszteni semmit sem azzal, ha megismerek valakit és pár órát angolul beszélgetek. A helyzetért lelkesedem csak.
I will see

Reklámok