Focimeccsen: Chelsea – Vidi

Augusztus utolsó hétvégén ismerősökkel sétáltam a Temze parton. Őszi eseményekről beszélgettünk, s az egyik ismerős szimplán megemlítette, hogy jön a Vidi Londonba játszani októberben. A Vidi? – néztem nagyot. Arra a meccsre én is el akarok menni. Végül rajta keresztül lett jegyem is a mérkőzésre.

Október 4-én a Fulham Broadway állomáshoz utaztam a District vonalon. Kezdődött a „pokol”. Hatalmas tömegbe botlottam a kijáratnál.

Ismerősökkel megtaláltuk egymást és indultunk befelé. A táskaellenőrzés egy nagy semmi volt, azt hittem jobban motozzák a népet.
Bent a büfénél álltunk sorban és venni akartam egy kolbászos kaját sültkrumplival. A kiszolgáló csaj meg csirkefalatokat adott. Nem ezt kértem. Na jó, maradhat. Egyet üdítővel, egyet sörrel kérek. 21,5 font a 2 étel. Mondom hogyan, hiszen 10 és 9 fontért van kiírva. A csaj semmit sem értett. Van rá 10 fontom, hogy egy árva szót sem tudott angolul. Semmit. Ahhoz nem is kell angolul tudni, hogy kiadjon valami kaját (még ha nem is azt, amit kértek) meg kitöltse az egyetlen sört a választékból. Nagyon gáz viszont ez a színvonal egy Chelsea stadionhoz képest.
A csirkefalatok jó csípősek voltak, naná, hiszen az kívánja az italt. Így lehet jól piát eladni utána.

Helyünket megtaláltuk és vártunk. Kezdődött a meccs. Foci…a TV-ben jobb nézni, mert sokkal jobban tudja követni az ember. Élőben csak az jött le, hogy valami kis bábuk rohangálnak a füvön.
A B-középbe szólt a jegyünk, az egyik kapu mögé. Vagyis, mikor a másik kapunál volt helyzet, hát semmit sem láttunk belőle.
Mögöttünk 3 nagy Chelsea fan folyamatosan kiabált be és énekelgetett. Ez a focival jár, na, semmi gond.
Hamar letelt az első 45 perc. Szünetben a folyósan pár arc úgy gondolta, mekkora menő sört és kólát locsolgatni egymásra. Birka effektus meg beindult, pillanatok alatt 2 tucat ember locsolgatta egymást. Sőt annyira elszabadultak az energiák, hogy a mennyezet egyik lécét leverték és be is gyűrték rögtön. Ha nincs biztonsági őr, még nagyobb kárt tettek volna.

Második félidőben összejött egy gól Chelsea-nek. Legalább lehetett örvendezni. A maradék játékidő meg elillant és már kijárathoz tartottunk.

Az energiákról érdemes említést tenni. A sok férfi tesztoszteron túltengést váltott ki a levegőben és nekem növelte a szívverésem, valamint ingerültebb és idegesebb lettem. Érdekes volt megtapasztalni ezt.

Rengeteg magyar látogatott ki, sokan közülük a Chelsea szurkolók szektorában ültek. A magyaroknak fenntartott sarok is dugig megtelt. Többször lehetett hallani a Ria-Ria-Ria Hungária skandálást is.
A végén mindenki boldognak tűnt. Várható volt, hogy kikapunk, a csúnya vereséget viszont megúsztuk.
Ajándékba vettem meccs sálat (ha a tesóm nem kéri, elajándékozom másnak)

A mérkőzés nagyon menő volt és kész. Egy kis magyar vidéki csapat, egy neves londoni csapattal küzdhetett meg a stadionban. A mérkőzés, amely bevonul a magyar foci történelembe és én is ott lehettem rajta. 😀

Életem első focimeccse jó élmény volt. 😉

Reklámok