Miért költöztem Angliába?

Augusztusban a Vegas reptéren a határőr utolsó kérdése ez volt felém: Miért költöztem Angliába?
Én meg néztem rá, s nem tudtam mi mondani
. Ő meg sürgetett: munka miatt? dolgozol nem?
De, de – válaszoltam hebegve.
A történem nem ilyen egyszerű. Nem az angliai munkalehetőség motivált arra, hogy elhagyjam az országot. A legfőbb motivációm azt volt, hogy elegem lett az otthoni életemből. Egy 85-95.000 ft nettó fizetésű állásban melóztam egy stresszelő és alázó főnök mellett. 22. életévemet tapostam. Nem láttam a jövőmet.
Próbáltam váltani, de a válság után örült mindenki, ha összejött valami melója. Nem kapkodtak utánam a cégek, a kutyának nem kellettem. Ez a mai napig mélyen bennem maradt, hiába tudom azt, hogy munkaerőhiány van. Valahogy nem tudtam még mindig megbocsátani, hogy 22 évesen nem kellettem…szar érzés volt egy utált munkahelyre bemenni és várni a jobb jövőt.
Ha nem hagyom el az országot, attól tartok, hogy még mindig anyámékkal élnék, s az évek alatt pedig a főnököm szépen tönkretett volna.

2011-et írtunk és vártam a megváltást. Vártam azt, hogyan tudnék kiszakadni az akkori helyzetemből. Egy ismeretlen csaj mesélt nekem arról, hogy au pair melója volt Angliában.
Soha nem éreztem magam olyan elszántnak, mint akkor. Szembejött velem egy lehetőség! Végre! Hogy az országot el kell hagynom érte, kit érdekel? Semmi veszteni valóm van nem volt.
A csajjal való találkozás után 1 hónappal már a buszon ültem Angliába. Azóta sem néztem vissza, mindig az kerestem, itt mi lesz velem.

Honvágyam sosem volt. Én aztán sosem panaszkodtam amiatt. Elég, ha szóba kerül a magyar munkahelyem és egykori fizetésem. Nem síratom vissza. Köszönöm.

Au pair lettem, azt se tudtam, mibe vágtam a fejszémet, de akartam. Soha nem akartam még annyira semmit sem, mint azt. A vicces az egészben meg, hogy heti 100 font zsebpénzzel többet kerestem, mint otthon és szállást, ellátást is kaptam.
A londoni élet olyan szépen indult, totál zöldfülűként, optimistán és szebb jövőt várva.

A hátulütőiről is írok a dolgoknak. 6 hónap alatt 9 kg híztam. Hogy a fenébe? Az angol étkezés tehet róla. Ebédre az ellátásban szendvics járt, este 7-8-kor meg jött az „igazi” kaja. Totál ellentéte a magyarnak. Mi ebédkor eszünk meleget és nagyot, este meg valami lazát.
Plusz az konyha alapélelmiszerei nem a legjobbak. A tósztkenyér, amit élesztőt nem látott, csak egy téglában kisütött massza. Meg, ha megéheztem, otthon mindig volt valami a hűtőben, amiből lehetett „alkotni”. Egy angol hűtő sosincs fullon, 7 éves tapasztalatból mondom. Ha éhes voltam étkezések közt keksz és édesség, chips volt a táplálék, mert abból bőven vásárolnak.
Hamar el lehet így hízni. Gyümölcsből sem jutott sosem elég, míg bentlakásos voltam. Napi kvóta 1 alma, meg 5 szem eper max és örüljél. (de a gyereküknek sem jár több).
Az angol konyha egy vicc a köbön. Saját bőrömön tapasztaltam. (Egy külön cikket is megérne. Náluk olyan sincs, hogy 2 napra előre főzök. Félkész kaját megveszik és kisütik naponta)

Visszatekintve az au pair munkára. Olcsó keleti munkaerő, mert 100 fontért rendben tartottam a házát, mostam – vasaltam, postára mentem (csomagfutárt vártam), vittem – hoztam gyerekeit és rendszeresen babysittet toltam. Ha ezt mind tisztességes órabérben kellett volna londoni áron fizetnie…hát sokat lehet spórolni au pair lánnyal.
Egyedülálló anyuka volt az első londoni helyem. Mikor este 11-kor én mentem be a gyerekszobába, mert felsírt a kicsi, mert anyuka még sehol sem volt, majd másnap reggel 7-kor már a konyhába álltam. Ezek nagyjából rendszeresen előfordultak.
Ott laktam velük, s kicsit úgy kezeltek, hogy nekem mindegy. Este úgy is otthon vagyok, minek mennék bárhova is, az meg nem munka, hogy ha felsír a gyerek. Kéznél vagyok úgyis.
Nem stresszeltek viszont és mindig mindent megköszöntek. Jobban éreztem magam, mint otthon. És bíztam benne, hogy ennél csak előrébb juthatok.

Eltelt 7 év, még mindig Londonban vagyok, még mindig gyerekekkel foglalkozom. Csak mára már tisztességes fizetett órabérben. Nem élek a családdal, még ha későn is végzem, de vannak estéim és nyugodtam aludhatok az albérletben. Külső szemmel tűnhet úgy, hogy ez semmi. De a létra fokait meg kellett másznom, míg a mostani családhoz felvettek. 3 gyerek mellé, ahol 2 éves a legkisebb, nem pályázhat egy kezdő.

Mit hoz a jövő? Kicsit parázom a Brexittől. Még nem vagyok angol állampolgár.
Nincs mit tenni, optimistán előre. A jövő csak jobbat hozhat.

Folyt köv.: Szeretnék írni egy cikket, hogy 7 év London hogyan változtatta meg személyiségemet.

Reklámok