Mi újság munkafronton? (2018)

Mi újság munkafronton? Olykor, olykor előjön ez a kérdés. Nyugalom és stabilitás van – válaszolom. Augusztusban lesz egy 1 éve, hogy a mostani családnak dolgozom. Ők eddig a legjobb fej család, akikkel valaha találkoztam. Három gyerekük van, mikor kezdtem náluk akkor voltak 2&4 évesek a lányok + 7 éves a fiú.

Három gyerekkel az élet. Hu, 3 gyerek azért már kicsik sok. Azt látom, hogy a 7 éves nagyon a háttérben van, mert a két kisebb köti le a legtöbb energiáját az embernek. Egy 2 évest egy percre sem lehet magára hagyni, legalábbis én biztos nem teszem. Ő még tud őrültségeket kitalálni pillanatok alatt, non-stop felügyeletre van szüksége. A 7 éves meg ha azt mondja, hogy a szobámban leszek, hát legyen. Majd szól, ha problémája van. Én sokszor úgy érzem, hogy a 7 éves hátrányt szenved a figyelemben, s mindig neki kell az okos testvérnek lennie, aki megérti, ha a kisebbek hisztiznek stb. Vagyis ha az embernek van 3 gyereke, az tuti, hogy valamelyik gyerek részéről sok lemondással jár majd. Két gyereknél, főleg, ha kicsi a korkülönbség ez nincs jelen ennyire.

Este is, ha fürdés van. A 2&4 éves nyílván nem lehet egyedül a fürdőszobában, meg segítségre is van szükségük. A 7 évesnek ezzel szemben annyit mondok, hogy létszíves, egy gyors zuhanyt ejts meg. És ott sem kell legyek vele. Az estét teljes egészében a picik viszik el.
Ugyanakkor meg sokszor pont a 7 évessel a legnehezebb már. A kisebbeknek az mondom, hogy menjünk a ki parkba és nézzük meg a tónál a kacsákat, már jönnének is. Egy 7 éves meg erre már pofákat vág, neki nem akkora élmény a kacsák látványa. A picik még könnyen befolyásolhatóak, terelni lehet a figyelmüket, a 7 éves már sokkal jobban tudatában van mindennek, és ha olyan kedve van, simán azt mondja, hogy nem.

Sőt, ha a 7 éves leül tévézni, s megkérem, hogy vegye lejjebb a hangerőt, mert üvölt a műsor. Vagy leveszi a hangerőt, vagy nem. Néha már a kamaszkor első jeleit is megmutatkozni látom. Ha valami nem tetszik neki, simán közli, hogy hagyjál békén vagy most ne.

A picik miatt a kezem meg van kötve, mert egy 2 évest még sem vihetem a 8 éveseknek való játszótérre, mert neki veszélyes, plusz türelmetlen és nem érti még igazán, miért nem mehet ott. A 8 éves meg unja a dedós kis mászókát és csúszdát, ami a kisgyerekeknek szól. Nem egyszerű móka, sok-sok lemondást és kényszeres együttműködést igényel a 3 gyerek egymás között.
A szülők szerencsére levágják, hogy a 7 éve eleve fiú, szóval már abból kifolyólag is tök más dolgok érdeklik, meg nagyobb is. Így vannak külön sportórái, edzései, amiket szeret. Legalább addig is a saját korosztályával játszik és fiús dolgokat. Szünetek alkalmával is be van ide-oda íratva pár órára. Nekem meg a két kicsivel amúgy is könnyebb, mint a 3-al együtt.

A 4 és 7 éves napi szinten rivalizál. Ha mindenki itthon van, és iskolai szünet van, már délelőtt 11-ig tuti, hogy 3x összekaptak nagyon csúnyán. A fiú élvezi cukkolni a húgát, s addig fújják egymást, míg tettlegességre sor nem kerül. Télen pl a 4 éves beleharapott a 7 évesbe. (nagyon megérdemelte mellesleg, mert direkt a húga kedvenc játékát dobálta) A fiúk fiús viselkedése nagyon látszik, akinek volt bátyja, tudja. Mi sem fértünk el sosem a kanapén és olykor bizony csúnyán megrúgtuk egymást.

A 2 éves nagyon aranyos és bájos gyerek. Már 2 évesen folyékonyan beszélt, nagyon ügyes volt sok dologban. Az esetek nagy százalékában „felnőttesen” jól viselkedik, de tényleg. A probléma ott indul, ha fáradt. Na, akkor van a semmi se jó állapot. Eldobál mindent a kezéből, hiszti van magyarázat nélkül. Ilyenkor azért sikerül kétszer oda-vissza letáncolni az idegeimet, de mindig átfut az agyamon, hogy ez a munkám, fújok kettőt és megyek tovább. De néha akadnak bizonyos helyzetek, mikor úgy ott hagynám, hogy kitombolja magát, de nannyként ezt nem tehetem meg nyílván.

A 4 éves a főnök. Bossy egy kiscsaj. A húgát simán tudja irányítani, így rajta kiélheti ezt a tulajdonságát. Kora fölötti intelligenciával rendelkezik és sok mindent meg tud magyarázni felnőttesen. Mikor előadja nekem, hogy valakiből azért lesz betörő, mert biztos a főnöke kirúgta az illetőt, majd az új főnöke is kirúgta, s már úgy el van keseredve, hogy betör másokhoz pénzszerzés céljából. Honnan vette ezt? És ahogy elő tudja adni magát, nem semmi.
Persze ritkán neki is vannak rossz pillanatai, például neki olykor nem mindegy, hogy melyik úton jövünk haza a suliból. És ha nem ott megyünk, amit ő kigondolt éppen, akkor bizony hiszti van a járda kellős közepén. (A helyzet attól is függ, hogy a 7 éves partner e a másik útvonalban, mert nekem mindegy, csak egyszerre 3 gyerekkel vagyok…s nem mehetünk kétfelé)

7 éves, ahogy fentebb írtam, már kezd durván tinisedni. A labdák megszállottja, csak rúghasson valamit, semmi más nem érdekli. Focis magazinokat pörgeti. Vele nem kell legóznom az életben, helyette viszont rúghatom a labdát.
Vele amúgy nem sikerült olyan jó és szoros kapcsolatot kialakítanom, mint a kisebbekkel. Passz, miért alakult így.
Részéről ugye sok a lemondás. Ám vannak olyan helyzetek, mikor esze ágában sincs velem együttműködnie, megértenie azt, hogy bizonyos dolgok nem tőlem függetlenek, hanem attól, hogy 3 gyereket kell koordinálnom egy időben. Mikor a 2 lány menne parkba ebéd előtt, ő meg közli, hogy nincs kedve. A parkba azért kell kimennünk, hogy a kisebbek lefáradjanak és addig sem lesz itthon veszekedés. Igazán kibírhatná azt az 1 órát kint, be kéne látnia, hogy szükség van erre, de gyakran megvétózza.

Mikor mind a 3 velem van, türelmem mindig fejlődik, plusz a nanny munkában nincs az, hogy a nanny elveszti a fejét. Én mindig a helyzet magaslatán kell, hogy álljak, akkor is ha 3 gyerek hisztizik egyszerre. Vagy valami beüt.
Tavasszal a cserkész csoportba kellett elvinni a 7 évest. Majdnem késésben indultunk itthonról. A 7 éves általában odaáll az ajtóba és közli, hogy mehetünk. Nekem meg a 2 évesre még cipőt, kabátot kell adni, bekötni a babakocsiba, a 4 évest megkérni, hogy cipőjét húzza stb. Majd mindenkit kiterelni az ajtón és bezárni az ajtót. A bejárati ajtó előtt van 2 kis lépcsőfok. Amíg a kulcsot kikerestem a táskámból a 4 éves úgy döntött, hogy segít kitolni a babakocsit az ajtón. Hát basszus nem ledőlt a 2 éves a babakocsival együtt a 2 lépcsőfokon.
Ilyenkor mi van? Ugye ugrok a babakocsiért, gyerek persze már üvölt. Naná, beütötte a fejét. A 4 éves pánikrohamot kapott. 2 évest babakocsiból kikapni, berohanni a házba, egy kendőt bevizezni a csapból, hűteni az ütés helyét. Nyugtatni, ölelni. Közben lehajolni a 4 éveshez, hogy segíteni akart, semmi rosszat nem tett, de a jövőben egyedül én tolhatom kizárólag bárhol, bármikor a babakocsit.
A 7 éves meg nyekereg, hogy elkésik a foglalkozásról.
2 éves kézben továbbra is sírva, 4 és 7 éves mellettem indulás otthonról tempósan.  
Hálisten, nagyon pici volt az ütés, meg a hűtés biztos segített. Alig lett egy kis piros púpja. Megúsztuk.
Persze este őszintén el kellett mindent mondani az anyukának. Nem haragudott. Egy furcsa baleset volna, ami megjósolhatatlan, nem hanyagság miatti.

Nem unalmas a nanny munka, na.  

Reklámok