Otthoni kiruccanás I.

Otthon voltam újra. Egy személyes sztori következik.

Standsted reptérre vonattal utaztam ki. Amióta van a Railcard kedvezmény kártyám és rájöttem, hogy a vonat is kimegyek nem horror áron, nyílván előnyben részesítem a busszal szemben. Évekig marha voltam, nem tudom miért, de azt hittem, hogy megfizethetetlen a vonat a Standstedre. A falba tudnám verni a fejem most az akkori ostobaságom miatt. 45 perc kellemes utazás sokkal jobb, mint 1,5 órás buszos szívás.

Kaller bácsi kivételesen volt a vonaton. Angliában a kallereket is bírom. Kedves, barátságos emberek, akik úgy közelítenek felém, hogy nem feltételezik a bliccelést. Boldogan és mosolyogva szoktam odanyújtani a jegyem. Tessék, lehet nézni. Soha nem volt semmi probléma. És mindig szépen megköszönik. (Nem ez a BKV kaller mentalítás van, akik ott állnak a metróknál és csak a bajszuk alatt zömmögnek valamit)

Stansted Airportot még úgy szeretem is. Már kiismerem, tudom, mi hol van. Az Accessorizebe mindig betévedek nyálat csorgatni. Meg most benéztem több üzletbe is, elvileg januári leárazásokat tartottak. Beléptem kíváncsiságból a Ted Bakerbe is. Őrült leárazás volt. 280 fontos ruha most 190 fontért. Látszik, sose voltam üzletükben, nem tudtam, hogy ilyen drága.

Picit éhes voltam, de semmit sem kívántam. Ez a legjobb. Valami melegre vágytam, így Itsu kilőve. Szendvicstől már rosszul vagyok, Pret is kilőve. Wetherspoon pub, biztos nem. Giraffe, amit az emberek bent ettek és láttam, tetszett, de az étlapot értelmezni nem volt kedvem. Burger King, bojkott, nem eszem gyorsétteremben. Maradt a Leon nevű hely, amit sose próbáltam.
Rizs, zöldségekkel és húsgombóccal valami 6,8 fontért. Bejött. Gyorsan normálisat és olcsón kategóriájú étterem.

A délutáni géppel repültem Budapestre. Le a kalappal a Ryanair előtt. Már megint bizonyítottak. A tavalyi évben sem volt velük semmi problémám. Pontos indulás és kiírt időhöz képest 20 perccel korábbi landolás. Így kell csinálni. Továbbra is őket fogom preferálni a Wizzair-el szemben.

A repülőtéren mindig pillanatok beléptetnek otthon, sosem volt gond. Majd gyorsan még beugrottam a Spárba, valami nasit és üdítőt venni. Hát, már megint csúnya leszek, de az eladó jó bunkó volt. Isten hozott Magyarországon üdvözlés kellően megvolt. Én vásárlóként előre köszöntem, megköszöntem, hogy kiszolgált és elbúcsúztam. Semmi reakció. Láttam mellesleg, hogy kint volt „jelentkezz hozzánk dolgozni” nyomtatvány az üzletben. Tényleg munkaerőhiány van.

Odaballagtam a 100E buszhoz. Fullon. Buszsofőr bácsi kérek egy jegyet. A bácsi előtt le a kalappal. Tök jól beszélt angolul a turistákkal, meg is lepődtem. Ez a 100E busz a BKV legsikeresebb járata az tuti. Csak belegondolok, hogy 60 ember heringparti stílusban utazik a belváros felé. Jegyenként 900 forint, azaz egy ilyen kör: 54000 ft bevétel. Szép kis summa otthoni szemmel nézve.

Budapestre nekem hazamenni olyan varázslatos. Szeretem. De tényleg. Mosolygom és élvezem, hogy otthon vagyok. Hello Pest, megjöttem – úgy mondanám hangosan.

Egy éjszakára foglaltam szállást a 7. kerületben. Központban akartam maradni, mert bulizni készültem. Volt egy ilyen ihletem, hogy mit csináljak péntek este, hát irány a Szimplakert.
De előtte még a szállásra be kellett csekkolnom. Megvolt a cím. A recepció már bezárt, ezt írták is. Így egy kódot kaptam az épület kapujához, majd egy másik kódot, amivel egy kis széfet nyitva megkaptam a szobakulcsomat. A papíron az állt, hogy 13. számú épülethez kell átsétálnom a 9-es épületből. Mint a kincskeresés, de komolyan. A liftben találkoztam is egy párral, meséltem nekik, hogy most jöttem. Egy papíron vannak az infók, hol találom a szobán. „Mi két napja tettük ezt a kört meg” – mondták. Frankó. Este 10 után már csak ehhez volt kedvem. A másik épület meglett. A kulcs működött. Azt írták, hogy 6. emelet. Ott nem volt olyan számú szoba, amit mondtak. Én úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, megpróbálok bemenni abba a 6. emeleti szobába. Az ajtót próbálgattam a kulcsaimmal, meg a kilincset nyomtam lefelé. Zajt keltettem. Erre kinyitotta az ajtót egy srác. Angol vagy magyar? – hogy beszélhetek. Angol. Elmeséltem neki, hogy elvileg ez lenne az én helyem, de valami nem okés. Ő megmutatta a kulcsát és megállapította, hogy az én kulcsomon a 3-6 szám szerepel, nem a 6-6. Vagyis szerinte a 3. emeleten van a szobám. Tök jó. Kincskeresésbe fél 11-kor egy vendéget is bevontam. Szoba meglett. (Még jó, hogy tudok angolul.)

28 fontért sikerült kivennem egy komplett apartmant, aminek alapterülete 35nm. Nem is rossz. Már csak ahhoz viszonyítva, hogy Londonban egy kis szobára fizetek 21 fontot naponta. Budapest olcsó a londoni lakhatási árakhoz képest.
Kicsit lehuppantam, lazítottam és készülődtem nekivágni az éjszakának.

Folyt.köv. bulizás.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s