Jocó bácsi könyve – Kamaszharc

Balatoni Józsefet, azaz Jocó bácsit már lassan egy éve követem a Facebookon. Kedvelem a munkásságát. Imádom benne, hogy megmutatja: tanárként is lehet menő az ember!

Jocó bácsinak tavaly ősszel jelent meg az első regénye. Biztos voltam benne, hogy elolvasom. A bökkenő csupán a távolság volt. Hogyan szerzem én be ezt a könyvet? Rájöttem, hogy nekem van januárra jegyem Magyarországra. Kibírom 2018-ig és felírtam szépen a listára, hogy Libri könyvesbolt – Westend. Külön jól jött számomra, hogy a Libri akciót tartott. „2-öt vesz, a második féláron”. Bevásároltam még egy gyerekpszichológiai művet és összesen 5200 ft-ot fizettem.

joco_bacsi_könyv_kamaszharc

Könyveket elraktam a táskámba. Majd valamikor elkezdem alapon.

Vasárnap volt a visszautam Londonba. Becsekkoltam, hamar felengedtek minket a repülőre. Eljött a nagy pillanat, hogy elkezdjem olvasni a Kamaszharcot. Kinyitottam a könyvet és megszűntem létezni az adott pillanatban. Késve indult a gépem, amit soha nem bántam ilyen boldogan. Kit érdekel, hogy késésben vagyunk, mikor én „nem itt vagyok éppen”.
Megelevenedett a múlt lelki szemeim előtt. A regény főszereplője Hori által én is újra ott találtam magam a középiskolában. Átéltem a jó és rossz pillanatokat, lelki viharok. Az elején pár oldalanként fel kellett néztem az olvasás közben, mert élmények özöne zúdult rám hirtelen, s elkalandoztak a gondolaim.

A könyvben a 17 éves és a 31 éves fiú párbeszéde váltja egymást. Elmerengtem én is, hogy én mit is mondanék saját egykori önmagamnak már így felnőttfejjel, illetve a régi önmagam mit mondana mostani énemnek meglátva őt? Büszke lenne-e a 17 éves én a mostani énre?
És egyáltalán milyen gondolataim voltak nekem annyi idősen? Nem vezettem még naplót, lövésem sincs.

Ami nagyon tetszett, hogy a könyv tele van valós helyzetekkel. Olyan élményekkel, amiket fiatalon feszengve, tanácstalanul, bénázva éltünk meg. Milyen jó lett volna, ha valakivel őszintén leülhettünk volna, s bölcs tanácsokkal lettünk volna ellátva. Vagy egyszerűen csak kaptunk volna egy bátorító vállveregést, hogy nyugi, minden rendben lesz. Kamaszkor egy szar időszak, ha szarul sikerül megélni.

Mai napig sok fiatal senkivel nem tudja megbeszélni a rejtett gondolatait, túlfűtött szexuális vonzalmait.  A Kamaszharc egy támaszt jelenthet számukra! 100% bizonyossággal állítom.

A kamaszok szülein meg azt tapasztalom, hogy elfejeltették, ők is voltak kamaszok. Saját tapasztalatból mondom…nekem is meggyűlt a bajom apuval mindig. Pedig nem is voltam lázadó, piás és droghoz sem nyúltam soha életemben. Egyszerűen engem csak úgy cakli – pakli mindentől tiltott, tök mindegy mi volt az. Persze, mikor előjöttek olyan történetek tőle, hogy a faluban, hogy tekeregett fel a fára motorral fiatalon, az okés volt.
A kamaszok szülei tehát azért vegyék kézbe a könyvet, mert a mű által jobban megérhetik kamasz (főleg fiú) gyerekeiket. Valamint egy-egy helyzet, talán bennük is emlékeket hoz elő.

Fiatal felnőttek meg azért olvassák el, mert még sosincs idő új irányt venni, lezárni és átértékelni egy korszakot. Én pont ezért voltam kíváncsi a könyvre közel 30 évesen.

Mit váltott ki belőlem a történet?
Egy kiadós sírás jól esne először is.
Azon gondolkoztam még, hogy köszönjem meg a gimis osztálynak azt, hogy befogadtak. Én jól éreztem magam a C. osztályban. Nekem pont olyan emberekre volt szükségem, mint ők. Az osztályon belül persze vannak kiemelt személyek, akiknek duplán köszönök emlékeket, közös élményeket, mert sokat segítettek. Szomorú, hogy senkivel sem tartom aktívan a kapcsolatot. Hogyan tudnék ezen változtatni? (2000 km választ el minket. Én vagyok az egyetlen, akit Angliába sodort az élet a társaságból…) Szívem szerint egy videó üzenetet raknék össze és megosztanám a belső Facebook csoportunkban.

Még biztos sokáig gondolataimban marad a regény. Múlt éjjel is volt osztálytársakkal álmodtam.
Régen fogott meg ennyire egy könyv.

U.i.: Hogy is fogalmazzak…ne legyünk prűdek olvasás közben. Jó? Lehet valakinek sok lesz egy két szitu, de tényleg ilyenek a fiatalok (már a 14 évvel korábbi kiadás is). Én is személyesen hallottam sztorit, hogy iskolai mosdóban mik szoktak történni.
Illetve muszáj vagyok egy kicsit a lányok védelmére kelnem. Nem minden csaj szeret össze – vissza smárolni, pl én sem. És buliban nekem senki nem matatott sehol, soha semmit. Egyéjszakás kalandokra meg főleg nem gyúrtam.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s