2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Augusztusban hazamentem szüleimhez. Apum hajnali fél 1-kor várt a reptéren. Az apukák már csak ilyenek…ha hajnalban indul a gép, akkor hajnali fél 4-kor vezet fel Pestre, ha meg későn este landol a gép, akkor is vár. Kedves volt tőle.

Másnap már a fodrászomhoz gyalogoltam reggel. A barátnőm az otthoni fodrászom. Ha otthon élnék is hozzá járnék, ha meg ő élne kint, akkor is. A töredezett hajvégek levágásra kerültek, valamint kértem színt a hajamba. Ombrés feelinget. De nem tartós még. Először csak ki akartam próbálni.

Délután a volt osztálytársammal futottam össze. 5 év után újra! Ehh, botrányos hosszú idő. Facebookon láttunk ezt-azt egymásról, de azért így 5 év után egy picit nehéz valakivel a beszélgetést lendületbe hozni. Ahogy egy másik ismerősöm mondta, a közös élmények hiánya miatt nehéz csak úgy random valamit beszélni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az elmúlt évekből lettek volna közös programjaink, mert már az emlékek felidézése azonnal egy gyors löketett adhatott volna.

Nyílván nagyon élveztem a társaságát, meg nagyon kedvelem a volt osztálytársam, de így azért más. Kellett egy kis idő, de végül belejöttünk.

Büszke vagyok osztálytársamra. Szépen, céltudatosan elindult érettségi után. Mára sokkal jobban beszél angolul, mint én, és még is én élek külföldön. Nemrég a cégével egy amerikai betanuláson vett részt, majd csapatvezetővé lépett elő munkahelyén. Képzeletben megtapsoltam. Szuper! Örülök neki nagyon.

Köszönöm, hogy találkozott velem.

Rokonlátogatáson is jártam. Ez egy nagyon lelkiismeret furdaló dolog. A külföldi életemmel vállaltam, hogy lesznek olyan rokonaim, akikkel akár 3-4-5 évente fogok találkozni.

Igen ám, de az unokatesómnak két kisgyereke van, s a legkisebb gyerekét még nem is láttam, aztán elmúlt 3.

Vérciki. Legalábbis nekem ez lelkiismeret furdalást okoz. Az unokatesómat bírom, illene hát többször találkoznunk.

Ott volt most a 3 éves kisfiú, mit mondhatnék neki….„Szia, én is rokonod vagyok, csak még nem láttál, illetve jó messze élek” A gyerekek könnyen adaptálódnak, de azért még sem mertem rögtön puszi, öleléssel közelíteni, mert hát vadidegenként hatottam.

Amúgy összetehetem a két kezem, hogy a családom kedves és befogadó volt felém. Szeretettel vártak mindenhol. Köszönöm. 

Augusztus 20-at Pesten töltöttem, amiről már írtam ITT.

Egy másik nap egy srác ismerősömmel futottam össze. Vele Fehérvár bajor éttermébe ültünk be. Jó, hogy megtudtam, hogy gőzgombócot otthon is lehet enni…én meg elutaztam érte Salzburgba májusban.

100% Frei café addicted #freicafe #coffee #relax

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A tali után beültem a Frei kávézóba csak úgy magamban. Élveztem a szabadságomat. Mikor meg elhagytam a helyet, hát nem belefutottam egy másik fiú ismerősömbe teljesen random? Ő csak úgy mászkált a belvárosban…pont, mint én. Meglepetésekből áll az élet, véletlenek meg nincsenek. Jó, akkor még este beültünk inni egyet. Szerettem ezt a találkozást.

Fogászatra is oda kellett érnem. Az egyik fogamnak kajak letörött a negyede még július közepén. Két lehetőségem volt, vagy rohanok Londonban egy rendelőbe, vagy kivárom Magyarországot. Szerencsére van egy tündéri szájhigiénikus – fogászati asszisztens ismerősöm, akit random szoktam zaklatni „fogas” kérdésekkel. Ő megnyugtatott, hogy ha nincs fájdalom, el tudok ketyegni egy ideig a foggal, csak nagyon odafigyelve tisztítsam. 3,5 hétig kibírta szerencsére. Anyum meg matatott nekem egy elérhető orvost otthon. A fogászati technika nagyon sokat fejlődött. Pikk-pakk helyrerakták a törött fogat és minőségi munka. Jobban néz ki, mint az eredeti.

At lake Balaton #summer #memories #balaton

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Hazautazásom előtt még elkapott egy ihlet, hogy a Balatonon naplementés hajókázáson szeretnék részt venni. Apum levezetett Siófokra.

Siófok, nagyon nosztalgikus hely számomra. A 2010-es év összes július-augusztus szombat estéjét lent töltöttem bulizva. Az utolsó vonattal leutaztam, majd reggel az elsővel vissza. Volt olyan este is, hogy kajak egyedül vágtam neki a siófoki éjszakának. Tucatnyi legénybúcsús képen rajta vagyok. Ott nevettem a srácokkal kissé bódult állapotban, mikor villant a vaku. Siófok a fiatalságom és a bulis éveim része marad örökre már. (Még a fényképezős telefonok előtti időszakról beszélünk, s kajak igazi fényképezőgéppel járt mindenki)

Most 2017-ben kíváncsi voltam, mi változott. Hát semmi? A bulihajó még mindig megvan.

A Petőfi sétányon a kastélyokat meg megvették és Party hostelek csináltak belőlük. Mi mást is.

Láttam még a Palace Dance Club hirdetését is (jó régi hely már), ott még sose voltam valahogy. Pedig aki anno oda járt, az nagyon menőnek számított.

A sétányon ettem egy lángost, Balaton = lángos. Nem hagyhattam ki. Finom volt, bár a fokhagymás bödönben vizezett fokhagyma volt…alig volt íze.

Az eladó fiatal hölgyek nem tudtak angolul. Külföldieknek azt mondani, hogy „one gyros tál?” kérdésként. Ha az ember udvarias angolul, ugye akkor Would you like? vagy valami, nem csak a termék neve. Meg a tál szót is lehet fordítani kellett volna, nem? Gyros on plate? vagy ilyesmi. A csaj azt sem tudta megkérdezni szépen, hogy csípősen vagy nem csípősen. „Spicy?” a szót ismerte, csak megint az udvarias kifejezés hiánya. Meg az árat sem tudta mondani angolul, a blokkot rakta oda emberek elég csak.

Isten ments amúgy, nem kötözködni akarok…nem kell tudnia angolul mindenkinek, de ha már egy turisták által látogatott helyen dolgozunk, illik alap, illedelmes mondatokat, kérdéseket elsajátítani. Szerintem.

A naplementés hajókázás jól sikerült. Élveztem nagyon. Hálás voltam, hogy egy újabb tétel teljesült a bakancslistán. Köszönöm szüleimnek.

Sunset boat tour #nofilter #balaton #summer #memories #sunset

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

És hopp, újra a reptéren találtam magam. Köszönöm minden ismerősömnek, családtagomnak, hogy a nyaramat gazdagították.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s