Álláskeresésben II.

Aktív álláskeresésben vagyok, már blogon is írtam többször. Most egy-két családot szednék össze, akikkel lehetőségem volt találkozni.

Egy ismerősöm révén jutottam el egy babás interjúra még május végén. A hallottakból úgy jött le, hogy van egy fél éves baba. Ok. Aztán mire odaértem az interjúra még csak 3 hónapos volt. Roppant pici. Meg is kérdeztem magamtól, ugyan mi a csudát keresek én itt. Na mindegy, bájosan mosolyogva, nagyon okosan próbáltam tenni a szépet. Mikor megkérdezték, hogy a sterilizáló gépet tudom-e használni, magabiztosan bólintottam, holott sose próbáltam még ilyen eszközt. Közben nagyon vártam, hogy mehessek el tőlük, de jó messzire.

Ugye egy babás melóhoz nem elég, ha az ember pelenkát tud cserélni meg elgagyog „de édi gyerek” címszóval. Az anyukák konkrétan úgy állnak a nannykhez, hogy ez a hivatásunk, így teljesen rendben van, ha jobban értünk (kell is értenünk) a gyerekhez, mint ők maguk. Az anyuka akár, sőt biztosan babás melókban a nannytől kérdez, tanácsokat vár, „másik állásodban biztosan ezt is tapasztaltad” elv alapján. Sőt, mivel nekünk kötelező az elsősegély tanfolyam, így nem ciki minket megkérdezni, hogy ilyen-olyan esetben mit kell tenni.

Vannak konkrétan olyan anyukák, akik nem is akarnak a gyerekükhöz „érteni”, mert nem ez a hívatásuk. Pl. ha egy anyuka banki vezető, ő abban profi. A nanny meg a gyerekekkel legyen rutinos. Személyes példám erre, mikor anyuka előbb hazajött munkából, aztán egy katasztrofális délután és este lett ebből, a gyerekek nem viselkedtek. Anyuka közölte velem, hogy ő ezt nem tudja elviselni, fogta a pénztárcáját és lelépett a lakásból. Utána én fektettem le a gyerekeket, s 10-kor visszajött anyuka, nagyon halkan beosonva. És nem élte meg kudarcnak, hogy elment, mert nem az ő hivatása, hogy két szófogadatlan gyereket ágyba tegyen. A nanny én vagyok, így alap, hogy én megoldom ezt.

Visszakanyarodva az interjúmra. Egy közel-keleti nő és egy olasz pasi alkotta a pár. Az anyukának tökéletesen belőtt sérója volt, szolid, ám szép sminkje és köves nyaklánca és fülbevalója. Nem tűnt 4 hónapos anyukának egy cseppet sem. Stílusosan felöltözve, magassarkút viselve ült a fotelben és cumisüvegből itatta a gyerekét. Majd bemutatta, hogy ő a kis Matti, s megkérdezte, mit gondolok, hát nem édes? Magamban azt gondoltam, hogy látszik, hogy van újszülött dadád, mert ilyen tipi topin máskülönben nehéz lenne kinézni. Majd azt gondoltam, hogy te sem a szoptatós anyukák táborát növeled (amúgy is egy jó angol anya 4 hónapig, ha szoptat – itt ez a szokás) Harmadszor meg azt gondoltam, hogy gőzöd sincs, mit jelent a gyerekvállalás. „Hát nem édes” de valóban édes, csak.éppen 24 órás felügyeletet, törődést igényel és még „semmi”’ sem történt igazából vele. A lakás egyáltalán nem bababarátnak nézett ki, az erkély korlát lécei között nagy hézagokkal pl. Az étkező egy szinttel feljebb, mint a nappali. Konyha meg lejjebb. Lépcsők egymás után. Egy totyogós babával abban a lakásban, fogalmam sincs hogyan…good luck. Szívem szerint inkább arról beszéltem volna, hogy hamarosan milyen veszélyforrásokra kell odafigyelni. Melyik bútorra sarokvédőt venni stb. De a gyerek továbbra is édes, viszont a lelki szemeim előtt már rohangál és totyogósnak ész érvekkel nem lehet magyarázni, veszélyérzetük nincs.

Ha nagyon penge lennék, több év babás tapasztalattal, érdemelt volna a meló.

A másik interjú egy ügynökséggel jött össze. Csodálkoztam is, hogy 15 hónapos és 3 éves gyerekre vigyázós melóra elküldtek interjúra, mert ez az ügynökség mondta azt, hogy nem elég hosszú idejű (több éves) a totyogós tapasztalatom. Az interjú után elhívtak próba napra. Habár a meló annyira nem tetszett, de tapasztalat miatt és hátha végre aranyos gyerekekkel találkozom gondolattal elmentem a napra. Kinyílott az ajtó és már elsőre azt mondtam, hogy ennek a 3 évesnek a szeme sem áll jól. Nem a tündéri kislány fajta volt. Direkt készültem Pinterestről dolgokkal, amit szerettem volna vele elkészíteni. Gyűjtöttem papír gurigákat, hogy rajzolunk rá, filctollal színezünk és alját bevágva, polipot kreálunk belőle. Hát pont leszarta a kislány, nem ült le velem. Vittem még színes papírokat, amiből repcsit akartam hajtogatni és versenyt rendezni. A repcsi 10 perc alatt szét lett tépve. Volt még nálam egy gyerek magazin is, mondom ragasztunk matricákat, meg pár feladatot csinálunk belőle. 10 perc alatt kb a földön taposásig jutott. Botrány. Nem akartam próba nap felénél azt mondani, hogy feldughatjatok magatoknak. Ha pár óra alatt semmi értelmes dologra nem hajlandó a gyerek, mi a fenét tud vele az ember kezdeni egy 12 órás munkanapon.

Na leültünk végül gyurmázni, hát a 3 éves úgy döntött, hogy pofákat vágva kicsesz velem és formázás helyett enni kezdte azt, ördögi nézéssel. Itt biztos nem leszek nanny, inkább pubos meló, mint ez a család kb.

Végül a buborékfújómat vettem elő, az jó móka volt, amíg a 15 hónapos ki nem hisztizte, hogy megfoghassa és azonnal le is törte a fújó fejet. A 3 éves meg végül eldobta és a szappankeverék fröccsent a kertben.

Sose vártam még így valami végét. Úgy jöttem el, hogy soha többé ne halljak rólatok. Az ügynökségnek megírtam, hogy nem a right match család. Ja, extra poén, hogy apuka otthonról dolgozott volna. Egyre több az olyan meló, ahol szülő otthonról dolgozik és nanny van. Én nem akarok olyan állást, amikor egy szinttel fölöttem ül a szülő.

Harmadik potenciális interjúm egy leszbikus párral történt. Két anyukának van egy 3 éves gyereke. Az egyik anyuka ügyvéd, a másik TV-s hírszerkesztő. Az ügyvéd hölgy sokkal szimpatikusabb volt, mint párja. Az interjú félig baráti hangulatú beszélgetésbe ment át. Az egyetlen bibi az volt, hogy a kislány most kezdi majd az iskolai előkészítőt és délutánonként pár órás ügyeletre kerestek végül valakit. Így nem érte volna meg nekem, plusz nem is laktak olyan közel, bérletet kellett volna vennem. És az sem tetszett, hogy a végén bekérdezték, készpénz fizetés hetente oké lenne-e részemről. Nem oké…főleg, hogy nyakukon a brexit, biztos nem feketén zsebbe akarok keresni. Arc kell ehhez, nanny csoportban egyszer írták, hogy ilyenkor be kell kérdezni a családot, hogy ő zsebbe fizuért dolgozna-e mondjuk a TV-nél. Valamint ügynökségnél is mondta a nő, hogy ez törvénytelen és soha ne engedjek a szerződésből, havi bérpapírból.

Mostani helyzet az, hogy szóban egy anyukával már megállapodtam. De mielőtt beleélném magam és írnék róla, megvárom a fix szerződést. Aug középig ennek le kell tisztázódnia. Addig is ujjak keresztbe, izgalomban vagyok, hogy minden az elképzelések szerint jöjjön össze.

Reklámok

Álláskeresésben II.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Huhhh! Hát le a kalappal, komolyan. Nem semmik ezek a családok, és gondolom, hogy a tapasztalataidnak csak töredéke jut el hozzánk. Te is írhatnál könyvet,.. Én azt gondolom magamról, hogy van türelmem a gyerekekhez, de amikor ezekről a szabályok és határok nélkül élő, elkényeztetett gyerekekről írsz, akkor azt gondolom, hogy nem bírnám ki egy órát sem. Pedig az elmúlt években sok száz gyerekkel volt dolgom havi szinten. Akik kimennek naívan, hogy majd a parkban andalognak a gyerekkel, meg lerakják a homokozóba és ennyi az egész, felköthetik…

    Az szerződéshez: Egy kalappal és csuriba tartom az újjam Neked!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s