Egy bulis este

Pár héttel ezelőtt random mód egy ismerősöm üzenetet küldött nekem „este soho, jössz?” Utolsó pillanatos dolgokat nem csípem, de mivel szabad voltam és kellemes nyári idő uralkodott, igent mondtam.

Pénteken munka után kikentem magam, felöltöztem és nekivágtam a nyári londoni estének. 9-kor már a szórakozóhelyen rendeltem az első Guinnessem. A hely kongott az ürességtől. Az egyetlen elfoglaltságom annyi volt, hogy stírölni kezdtem a pár jelenlévőt. Sokan pasizásért, csajozásért mennek bulizni.

Megkérdeztem ismerősömet, hogy neki ki jön be a jelenlevők közül. Úgy tűnt, hogy kb mindenki már elkezdett vadászni prédára. Régebben én a partik elején igyekeztem kiszúrni valakit és egy-két pia hatása alatt később megjött hozzá a bátorságom. A nagy taktikám annyi volt, hogy direkt úgy táncoltam, hogy rövid időn belül a kiszemelt mellett lehessek. Awhh, szerencsére ennek a korszaknak rég vége, s ma már senkihez sincs kedvem. Hagyjanak békén a mottóm.

Azt is figyeltem, hogy ki kit szemelt ki magának. Úgy lehet olvasni nézésekből.
A zene elindult, gyűltek az emberek. Volt olyan pasi, aki öltönyben aktatáskával jelent meg. Akadt pár pár is, de többségben a fiú csordák voltak. 5-6 pasi együtt.

Ahogy egyre több ital lecsúszott, úgy lettek egyre közvetlenebbek emberek. A pultnál sorban állva random beszélgetések alakultak, ismeretlenek koccintottak egymással. Eddig ok is minden. De később, mikor egy ismeretlen pasi elkapott táncolni, már nem élveztem a helyzetet. A tahokám megkérdezte, hogy az oszlop körül nem-e mutatnék be valami táncot. Illetve nagyon fontosnak érezte megkérdezni, honnan vagyok. Majd magyar létemre jó hamar le is kopott rólam. Legközelebb német leszek…hátha az menőbb. Kissé felhúztam magam, hogy egy angol ittas parasztnak a magyar nem oké. Mondjuk nekem meg az ilyen idióták, mint ők, nem pályák.

Hajnali 1-re már a 3. Guinness is megvolt. Majd nézni kezdtem, hogy próbálkozik egy kigyúrt srác pár lánnyal. Úgy tűnt neki mindegy ki, csak nő legyen és relatíve szép. Mint a méhecske szállt nőről nőre, míg valakik nem vették a lapot és nem kezdtek el riszálni vele.

A WC-s nénivel is lepertuztam, mindenhol fekete hölgyek vannak? A WC-s néni aztán biztosan tudna írni egy blogot londoni nők és egyéb állatfajták címmel. Egy-egy este sok mindent hall és lát a WC-ben. Na meg a részegség különböző fokozatait is nagyon jól meg tudja figyelni. A fekete néninek mindig adok egy-egy font borravalót is, ő meg mindig mondja „god bless you” – hát remélem is, zárom magamban.

Az idő a sörök hatására felpörgött, fel sem tűnt, hogy elmúlt hajnali 1 is. Ismerősöm már menni akart. Na…Majd mindjárt. A magassarkú szandim jól feltörte a lábam, így 1:30-kor beadtam a derekam. Mehetünk, de Meki essen útba…a piát valamivel fel kell itatni.

A Leicester téten mentünk be a Mekibe. Itt Angliában az a trend, hogy magunknak kell rendelni egy nagy érintő képernyőn, s sorszám alapján felvenni a kaját. Ergo a pultos rendelés megszüntetésén dolgoznak. (Otthon ezer éve voltam Mekiben, nem tudom, hogy elkezdték-e ezt már). Kiválasztottam a menüt, bankkártyával kifizettem, s vártam a sorszámommal. Kaját kiadták és elkezdtünk enni. Ismerősöm meg megszólalt, te figyeld már, itt konkrétan mindenki magyar. Magyar? Igen, figyeljem a névbilátákat, meg azt ahogy a takarítós nénik egymás közt beszélnek. És tényleg. Hoppá! Még jó, hogy ismerősöm kiszúrta. A menedzser csaj magyar volt, a két takarító néni is. 50+ emberek voltak. Guinness sörök hatása alatt annyit tudtam mondani, hogy nem sül le a pofájuk az illetékeseknek otthon! Betti néni 50+ idősen biztosan kalandvágyból melózik 7,2 font a órabérért, ráadásul hajnali 2-kor egy londoni Mekiben.

Szomorú lettem, nagyon gáz. Biztos vagyok benne, hogy Betti néni nem poénból lépett le, inkább azért mert kirakták egy leépítéskor vagy annyira jól fizetették, hogy megélhetését nem tudta fedezni…vagy tucatnyi más ok is lehet.

Leicester square Mekiben jó pár magyar dolgozik, termeljük a profitot szorgalmasan. Pozitív viszont, hogy ez a Meki nem ázsiai alkalmazottakkal volt tele, ált a Mekit az ázsiaiak „uralják”.

Hajnali 3-ra hazaértem. A Mekis kaja biztos segített, de így is bódultam és fejfájósan indult a szombat.

Reklámok

Egy bulis este” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    🙂 🙂 🙂
    Bírom, ahogy “ami a szíveden a szádon” írsz az emberekről. Egyrészt tetszik, hogy figyeled a világot, az embereket, másrészt szórakozat, ahogy írsz róluk és bátran mindig kimondod, amit gondolsz.
    A megfigyelés részében hasonlítunk, én talán kevésbé vagyok bátor. Aztán lehet, egyszer kiírok magamból néhány dolgot… XD
    Képzeld! Ez a Meki -s újítás itt is felbukkant már! A Nyugati téren volt olyan (asszem áprilisban), hogy odajött egy kis hölgy és felvette elektronikusan a rendelésem, a pulthoz egy cetlivel mentem érte… Ez úgy fél úton van afelé, amit említesz. Aztán néhány hete a Bécsi úton láttunk ilyen elektronikus táblát, amin le lehet adni a rendelést. 4 ilyen nagy tábla volt, talán bankkártyás terminállal. / Utóbbira nem esküdnék. / De maga a módszer itt is el fog terjedni rövidesen.
    Hosszú ideje nem volt már olyan bulim, ahol fejembe szállt volna az ital, de itt a nagy változások közepette éreztem, hogy jól esene kicsit “lelazúlni”… Úgyhogy július első hetében, amikor férjemmel és a szüleivel voltunk koncerten, apósomat rávettem, hogy igyon velem egy kis rumot… Nagyon jó kis este kerekedett, és annyira kellett már nekem egy kis lazítás! Jól esett kicsit elengedni magam, és egyszerűen csak élvezni a zenét és a társaságot.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s