Egy pesti este

Az elmúlt hetekben elég csendben voltam, pedig mentem – jöttem Londonon belül, de nem ihletett meg semmi igazán. És hopp, kedd estét írtunk. Kaptam egy élménydozist, amit meg szeretnék örökíteni magamnak.

Hol is kezdjem…talán valahol ott, hogy 2007-ben apu előfizetett a netre és én meg ezerrel tolni kezdtem a netes ismerkedést. Valamelyik internetes oldalon összeakadtam egy sráccal. Gondolom kontaktok cseréltünk egy idő után, néha váltottunk pár szót, s ennyi. Majd 2011-ben Pesten találkozunk először személyesen, pont Angliába való költözésesem előtt pár héttel.

És a srác olykor-olykor rám írt, így az ismeretség nem halt el. Megjegyzem, csak miatta! Én nem kerestem magamtól sose. Köszönöm ezt neki.

Egészen véletlenül pár hete üzent ismét, hogy mi a helyzet, nyaralás stb. Én meg tök megörültem neki. Mindjárt megyek haza pár napra, össze is futhatnánk – válaszoltam. Igent mondott azonnal.

Az ő ötlete alapján megbeszéltünk egy Duna-parti tali helyet. És munka után biciklivel jött felém. Pontos volt, sőt jelezte, hogy 5 percet késik. Imádom a pontos embereket, hatalmas piros pont jár neki ezért képzeletben. Beültünk egy helyre, amit már ismert korábbról. Meghívott enni és inni. Általában, sőt mindig magam fizetem a saját fogyasztásaimat, elvből nem várom el pasiktól. Ő meg annyival zárta ezt, hogy belefér a büdzséjébe és pont. Jövök neki eggyel, legközelebb vendégem lesz – ígérem.

Beszélgettünk a megismerkedésünkről. 10 év! Az érettségim éve nagyon király volt… Illetve ő egy különleges ismerősöm, mert eleve 4 év telt el, mire a netes térből a 3D valós találkozásig eljutottunk. Simán lehalhatott volna a kapcsolat, de nem így történt. (Szerencsére)

Július 11-én este enyhén el lettem kapatva kedvesség terén. Ahh, szabadságom ideje alatt, kellemes nyári este, egy férfi ismerősöm remek társaságában élvezhettem a Duna-partot. Boldog voltam, kellett ez a kis löket az elmúlt hetek után, munkahelyi (angol család) stresszt ellensúlyozni.

Ismerősöm említette, hogy miért nem külföldre utaztam. Hát, idén inkább hazavágyom. Budapestet is annyira tudom élvezni, mint Nizzát/Monacót tettem tavaly. Tengerpart nélkül is… Itthon meg amúgy is mindig várnak, ami jól esik azért.

Ismerősöm gavallér volt egész este folyamán. Nagyon értékeltem azt, hogy őszintén figyelt rám. Elszórt pár cserfes bókot, ami tök jól jött le, élveztem hallani. Végezetül még a kavicsos partra is lesétáltunk, s picit lehuppantunk. Édes semmittevés percei voltak ezek, mikor hálát éreztem pusztán csak azért, mert ott lehettem.

Duna-parti pihi #holiday #dunapart #édessemmittevés

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A közös óráink alatt pluszban szerettem még, hogy álmokról és szép emlékekről csomó szó esett. Pl. jövőre leszek ugye 30, s már most megkérdezte, mi a tervem, hogy ünnepelném. Álmom van, nem is kicsi és olyan jól esett már most felvázolni azt. Na és az sem mindegy kivel élném át az álmomat. Egy nagyobb összegű bulira nem egyszerű találni valakit, de ez legyen a jövő nyitott kérdése.

Zárásként a blogot kérdezte. Meg is lepődtem. Magamtól biztos nem jöttem volna elő a bloggal, de nyilván jól esett a kérdés. Elmondása szerint még semmit nem olvasott nálam, de tudta, hogy van és szeretem. Illetve érdeklődött, hogy lesz-e cikk az estéről. Ohh, nyilván lesz.
Búcsúzásként kaptam egy nagy ölelést. Megköszöntem neki az idejét és a társaságát.

„Ha visszamész Londonba, elmondhatod, hogy volt egy jó estéd” – reagálta.
És tényleg! Volt egy jó estém.

Reklámok

Egy pesti este” bejegyzéshez ozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s