Egy kis Budapest

És most egy kis Budapest. Szeretek hazajárni turistaként. Budapest szép és nagyon sokat fejlődött az elmúlt években.

Hajnalok hajnalén elindultam az éjszaki busszal a belvárosba. Majd a National Express járatán tovább haladtam a reptérre. A busz Vauxhallnál ment át a hídon, így pont lehetőségem volt lefényképezni a London Eyet már pirkadatkor.

Couple of weeks ago I was on my way to the airport early in the morning #sunrise #bigben #Londoneye #morning

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A reptéren a hajnali roham már elment, szellősebb volt. És ismét nem csippantam be, 3x egymás után, személyes rekord! Az Itsu japán kajáldábam vettem egy zabkását és cappuccinot, amely borzalmas volt. Soha többet, kidobtam 3,5 fontot egy vacak italra.

Az indulási kaput időben kiirták, odaballagtam. Leültem a padra és punnyadtam. Közben kiderült, hogy késni fogunk. A Budapestről indult járat nem landolt időben. A sor már beállt a kapuhoz, én viszont úgy döntöttem, max utolsóként megyek fel a gépre, de nem fogok álldogálni egy percet sem.

A budapesti járatot kiürítették, s mint egy sima buszjáratra, tereltek is fel minket. Ez a Bp-London járat oda-vissza megy egész nap, sima tömegközlekedés…mintha csak egy buszjárat lenne, csak levegőben. Az utasok 60%-a nem is magyar volt. Anno 2011-ben még alig volt külföldi a gépen, most meg lassan csak ők lesznek. Több legénybúcsús társaság utazott velem együtt Magyarországra.

Még tavaly jelentettem ki, hogy mindig van ismerős a repülőn. Januárban is volt, s most is. Egy meet up csoportban megismert magyar sráccal találkoztam. Először csak ránéztem, huu de ismerős! Honnan…ááááá….igen! Azonnal oda is léptem hozzá. Kellemes meglepetés volt. Ővele a fél sort beelőzve mentem fel a repülőre. Kis mázlista vagyok – magamban megjegyeztem. A srác amúgy tök cukker, jó vágású és intelligens, kimért. Meg persze vagy fél évtizeddel fiatalabb nálam. Öröm volt meet upon látni őt mindig, mert mosolygós és pozitív. A szüleinek a házassági évfordulójára igyekezett haza, meglepetésnek. A szülei nem tudták, hogy megy. Pesten a leszállás után elvesztettük egymást, elbúcsúzni nem tudtam tőle. Remélem jól alakult a hétvégéje.

A Ryanair nagyot nőtt ismét a szememben. Látszik, hogy igyekeznek. Mást nem is tehetnek, ha az utasaikat meg akarják tartani. Régebben egy botrány volt velük utazni. Mindig csak azt vártam, hogy landoljunk és felejtsük el egymást. Most meg úgy tűnik, ügyfélként kezelnek, embernek.

A honlapjukat is jól kipofozták 2011 óta, anno volt olyan, hogy foglalás közben döglött le a rendszer, plusz a design is okádék volt. Aztán nekem az jött még le, hogy végre azt a gagyi sárga színű egyenruha felsőt is leváltják. Az alkalmazottakon fehér ing/blúz volt sötétkék alsóval. A sárga szín a nyakkendőn/sálon volt csak. Mérföldekkel mutatósabb és hivatásosabb! 2013-ban egyik barátnőmmel azt beszéltük még, hogy írunk a cégnek, gondolják felül az egyenruhát. 2017-re eljutottunk oda, hogy maguktól megtették. Köszönöm.

1-kor már Pesten a reptéren a BKK automatához tartottam. Van kemény két automata a reptéren, amihez 30-30 ember sorba is állt. Talán több automata kéne! Eldöntöttem, hogy nem állom ki a sort. Felszálltam a buszra és ott vettem jegyet. A buszsofőr bácsi türelme elment mire kikotortam a táskából a nálam lévő forint százasokat. Bocsika, én vagyok az utas, kissé lehetett volna türelmesebb is. Ja, az meg alap, hogy köszönésre nem köszönt vissza.

Metrónál újabb próba várt. Egy működőképes automatát kellett találnom. Miért nincs több??? Végre, lett. Vettem egy 24 órás bérletet. Kaller bácsinak mosolyogva mutattam. Nézze bácsi, nem bliccelek! Eskü, az érvényességet nem nézte. Felmutattam valamit és ennyi érdekelte.

3-as metróval robogtam Ferenciek terére. Itt szoktam pénz váltani. Egymás mellett van két váltó, de az egyik lehúzós…nagyon rossz árfolyam volt kiírva. Az Ibuszosba mentem be, ott nem vertek át. Majd a pékség jött. Fornetti mini túrós, lekváros, csokis falatkák…Mindig megdicsérem a boltot, szeretem a választékát. 840 forintért csomó finomságot vásároltam össze. Köszönöm. (Kevesebb, mint 3 font – imádom)

Az aluljáróban egy idős néni árulgatta csokrait. Nálam meg közel 30 ezer volt, adok a néninek egy ezrest – elhatároztam. Kivettem a pénzt a táskámból, odaléptem, kezébe nyomtam. „Ezt mind nekem?” nagyra nyílt szemekkel nézett rám. Igen! Csokrot nem kértem. Majd siettem is a metróra, otthagyva a döbbent nénit. Átváltott fontból nem nehéz adakozni. Egyszer én is leszek nyugdíjas és biztos örülni fogok, ha nekem segít valaki. Most viszont még én segíthetek, legalább ennyit valakinek. (Amúgy meg erős és büszke ország vagyunk…plakát mondja. Azért fordul elő, hogy nyugdíjas nénik poénból csokrot kínálnak adományért metrónál)

Délután tesóm feleségének a családjánál voltam vendégségben. Igazi vendéglátás volt. Köszöntő kupicával, finom levessel, frissen sütött húsival, s végül krémesekkel. Köszönöm nekik a szeretetteli fogadtatást is!

Jó volt otthon nagyon.

Reklámok

Egy kis Budapest” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s