Most így

Hu, ideért Június. Én meg valahol lemaradtam március környékén.
A május szép hónap volt, bár amin lelkileg átmentem, nem mutatják a Facebook megosztásaim. Facen úgy tűnik, hogy bejött az élet. Amit lassan utazós naplóvá és babanaplóvá lehetne átkeresztelni. Egyik megosztás x és y ismerősöm éppen milyen szuper helyen pózol, utána meg egy fél éves lett szemünk fénye. Vannak olyan ismerőseim, akik szinte semmit sem posztolnak, csak a puccos nyaralásaikat. Most meg, hogy 3 helyen is jártam 3 hétvégén, komolyan már bűntudatot éreztem megosztani egy-egy képet. Mert tényleg annyira bejött az élet? Az én szemszögemből még nem annyira. A másik meg a kit izgat már, hogy megint hol vagyok, sőt már túl sok helyen is voltam…fogjam vissza magam. Pedig dehogy voltam sok helyen. Múltkor az útlevél ellenőrzésnél egy középkorú hölgy állt előttem. Várakozás közben lapozgatta az útlevelét, ami fullon volt pecsétekkel, beragasztott ilyen-olyan vízumokkal. Na, ő tényleg sok helyen megfordult, én ahhoz képest, aligha.

Visszatérve májusra. Hát talán az volt egyik nagy bánatom, hogy nem merek felmondani a családnál. A hónap elején olyan pontja jutottam, hogy befejeztem. Én ehhez a cirkuszi majomházhoz nem óhajtok tovább asszisztálni. Ez a család jól elvette már a kedvem a gyerekektől, a nanny munkától is. Az elkényeztetett, szemtelen, szófogadatlan, agresszív viselkedést naponta kell elnéznem, jó fejként szemet hunynom, kezelnem.
Múlt héten egyik este fektetés helyett a kislány úgy döntött, hogy itt az ideje a dobálózásnak, földön vergődésnek és sikítozásnak. Kínomban annyit mondtam magyarul a gyerek előtt, hogy „ver veletek az élet”. Nem szoktam magyar szavakat használni, de feszültség levezetésként jó.
Az általános viselkedés sokat javult a viselkedés menedzsment tréning után. De az évek alatt berögződött negatív mintát, évek kellenének átalakítani. Úgy látom sokszor, hogy tudat alatt beépültek dolgok és nem is veszik észre, hogy mit tesznek. A kisfiú előbb üt, mint kérdezz, ha valami felhúzza. Agresszív viselkedés – szemébe mondom tényként. Aztán az idiótázás. Mindenkire azt mondják, hogy idióta. Ha kint vagyunk a parkban meglátnak egy gyereket, „nézd már az az idiótát” egymás között véleményezik. Remélem, hogy az évek alatt az osztálytársaktól, társadalomtól majd kapni fognak egy pofont, hogy ezt a viselkedést nem lehet így tolni…

Szóval még mindig nekik dolgozom, mert nem merek a semmibe lépni, vagy legalábbis komoly stratégia nélkül nem akarom magam munkanélküli tenni és csak ilyen-olyan alkalmi ügynökségi munkákra utalva lenni. Azon is elgondolkoztam, hogy az évekkel egyre jobban elegen van a jómódú elkényeztetett gyerekekből. Vicces az, hogy munkát nagyobb órabérért és óraszámokért váltottam az elmúlt években. Ahogy egyre többet kaptam, azzal fordított arányosan meg a gyerekek egyre rosszabbak voltak.
Szívem szerint fel is rúgnám ezt a melót, de nem egy vendéglátás és egyéb pikk-pakk megkapható munkákért, ahol heti 6 napban 12 órát kéne melóznom kb. Egy életmód, munkanap és munkaórák, minimum fizetés elképzelésem van, mert tudom, mennyiből jövök ki havonta és mennyiből milyen életszínvonalat tudok fenntartani.
Most jutottam el arra a szintre Angliában, ami eléggé hasonlít a 2011-es magyarországi életemhez. Most nem félnék nagyot lépni és váltani, ha pedig már angol állampolgár lennék, másik országba is átköltöznék simán.

Éppen állok a „mocsárban” és csak jár az agyam. Sokszor másra nem is tudok koncentrálni, ezért vagyok passzívabb a blogon, ezért nem sürgők – forgok mindenhol. Barátokkal sem futok össze, mert hagyjom békén mindenki állapotban vagyok. Várom a megváltó szikrát, hogy kipattanjon.
Felnézek azokra, akiknek egy új munkahely keresés/váltás semmi. Van egy távoli ismerősöm, aki már lassan csak „akasztott ember” nem volt Angliában, munkaköröket és cégeket jó fél évente váltogat. Nem tudom, hogy csinálja. Nem tudom, hogyan adja el magát olyan területen, ahol korábban tapasztalata sem volt? Nincs erre egy tanfolyam? Holnap befizetnék rá.

Két hét múlva költözöm új albérletbe, holnap meg regisztrálok egy új ügynökséghez is. Továbbá tervben van egy profi CV íratás és interjú felkészítő tréning is. Igyekszem lépkedni előre. És továbbra is nagyon sok mindenért hálás vagyok, mert tudom, hogy valakinek még ennyi sem jutott és gázabb helyzetben van.

U.i.:
Cikkem megírásának fő motivációja az volt, hogy magamon könnyítsek. Mindig segít, ha kiírok valamit.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s